Fónagy Péter menekültként érkezett Londonba 15 éves kamaszként és a pszichoterápia húzta ki a súlyos depresszióból, gyakorlatilag megmentette az életét. A nehéz indulás után Peter Fonagy néven generációjának egyik legelismertebb gyermekpszichológusa, a mentalizáció fogalmának megalkotásával pedig a kötődéselmélet úttörője lett. Életének a hála lett a vezérelve, és ma is név szerint sorolja korábbi osztálytársait a budapesti Trefort gimnáziumból.
„Szia Judit! Próbáltam a képeknél a kiemelni az egyéniségét, ami nagyon intenzív, erős. Remélem, átjön majd a képeken is” – írta Váradi Béla, aki Londonban fotózta Fónagy Pétert. Erős egyénisége mögött hányattatott kamaszkor áll: nem túlzás azt mondani, hogy Péter életét egy londoni pszichológus és a pszichoterápia mentette meg.
A Szilágyi Erzsébet fasornál rúgta a bőrt
Magnóliák, tulipánok ezer színben, rügyező fák és bokrok, tekintélyt parancsoló, de hívogató üvegházak, igazi tavaszi zsongás – a londoni Kew Gardens Királyi Botanikus Kertben 1969-ben is gyönyörű volt a tavasz. A virágzó nárciszmezőkhöz közel, lelkileg viszont onnan nagyon távol, a Temze partján leszegett fejjel sétált egy 17 éves, Péter nevű magyar fiú. Senkihez nem szeretett szólni (nem is igazán tudott angolul), egyedül bandukolt a napsütésben. Azon gondolkozott, hogyan vethetne véget az életének.
Szülei és nővére Párizsban éltek, az a magyar család, akiknél ebben a délnyugat-londoni városrészben lakott, eleinte csak annyit vett észre rajta, hogy nemigen jött ki a szobájából
és nagyon keveset evett. Ráadásul egy olyan iskolába járt, ahol gyengébb képességű – ő egyenesen a „buta” kifejezést használja – gyerekek tanultak. Rossz jegyei voltak, osztálytársai kiközösítették és megverték, az egyedüli, ami némi felüdülést jelentett számára, az volt, amikor focizhatott. Ezt a hobbit Magyarországról hozta, egy-két évvel korábban – 15 éves koráig – még a Szilágyi Erzsébet fasorhoz közeli grundon rúgta a bőrt.
Hamlet, magyarul
Öt perc sem telik el a Zoom-interjúból, amikor az idén 70 éves, világhírű pszichoanalitikus magyarul Shakespeare-t szaval – trefortos gimnazistaként egy Hamlet-részlettel lett második egy szavalóversenyen. „Még emlékszem rá kicsit: «Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri«” – itt kicsit elakad, majd lelkesen folytatja, „Vagy, ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?” – nyomja meg a végén a hangsúlyt, lélekben talán a több mint 50 évvel ezelőtti versenyen van. Közben kifejezetten egyszerű, egyetemi dolgozószobájában ül London elit-kutatóegyetemén, a UCL-en (University College of London). Keresem a vakítóan fehér falakat, a (sztár)pszichológusokhoz társított süppedős kanapét, de minimum egy trendi színű, bársony kerevetet, esetleg hívogató füles fotelt. Ilyesmik helyett az ablak mellett egy létra látszik, a háttérben bordó fal, előtte erősen foghíjas könyvespolc. Péter öltönyben és nyakkendőben köszön be, és angolul kéri, hogy kérdezzek magyarul, mert szívesen hall magyar szót, ért is mindent, csak nem tudja kifejezni a nüanszokat, így inkább angolul válaszolna. „How do you say nuances in Hungarian?” – kérdezi, aztán összenevetünk a válaszra.
Fónagy Péter 15 éves koráig élt Magyarországon. Fotó: Váradi Béla/www.studio90s.com, London
„Péter vagyok, 17 éves és súlyosan depressziós”
A gondtalan magyarországi gimnáziumi éveket az akasztotta meg, hogy édesapja – a szintén neves pszichoanalitikus és nyelvtudós – Fónagy Iván vendégprofesszori meghívását meghosszabbították a párizsi a Sorbonne-on, így az egész család kitelepült. Őt azonban apja, mondván, hogy Anglia és London jobban illik a fia természetéhez, könnyebb lesz ott neki, Londonba küldte.
„Halvány gőze nem volt, hogy milyen az angol környezet és nem tudom mennyit értett az én természetemből”
– nem túlzás azt mondani, hogy ez majdnem végzetes következményekkel járt Péter számára.
Arról, hogy hogyan jött ki a depresszióból, hogyan került be az egyetemre, miért a hála lett életének vezárelve, és milyen együtt dolgozni Katalin hercegnővel, a májusi Forbes Legyél jobb mellékletében olvashattok.
