Az Auguszt család több mint százötven éve látja el süteményeivel és tortáival Budapestet, a cukrászdinasztia elhivatottsága túlélt világháborúkat, államosítást, kilakoltatást és világjárványt is. A cukrászdákat ma a család különböző ágai egymástól függetlenül vezetik, de az Auguszt név súlya mindannyiuk feje felett ott lebeg.
Apponyi Geraldine kezét 1937-ben kérte meg a nála húsz évvel idősebb albán király, egy fénykép láttán. Az elszegényedett grófi család sarja akkoriban a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában dolgozott, mellette a gyűjtemények feldolgozásával és a látogatók idegen nyelvű tájékoztatásával segítette a múzeumot. A korabeli elbeszélések alapján meseszép Geraldine-t I. Zogu meghívta magához szilveszterre Tiranába – a hivatalos lánykérés ekkor történt meg, néhány hónappal később pedig egybe is keltek.
Az ifjú hercegné azonban nem sokáig élhetett Albániában. Miután Mussolini 1939-ben megszállta az országot, a királyi családnak menekülnie kellett. Geraldine Albánia iránti szeretete nemcsak az emigrációban töltött évtizedeket, de férje halálát is túlélte, Spanyolországban és a Dél-afrikai Köztársaságban töltött évek után 2002-ben, halála előtt nem sokkal visszatért Tiranába. Albániában ma is nagy tisztelettel emlékeznek rá, de
neki állított emléket az Auguszt család is, amikor a Nemzeti Múzeum kérésére róla nevezték el a legújabb cukrászdájukat.
Perge-Oláh Norbert és Auguszt-Arató Flóra / Fotó: Orbital Strangers
Az ötlet, hogy a Múzeumkert egykori, újonnan felújított kertészházában új cukrászdát nyissanak, nem Auguszt-Arató Flóra és férje, Perge-Oláh Norbert fejéből pattant ki. 2019-ben a Kossuth Lajos utcai Auguszt cukrászdában egy ballagás utáni ünneplésből kivált egy férfi, és megkérdezte tőlük, nem gondoltak-e már arra, hogy cukrászdát nyissanak a romos kertészház helyén. A covid előtti időkben a pici, Kossuth utcai cukrászda állandóan tele volt, főleg turistákkal. Flóráéknak semmi kapacitásuk nem lett volna egy új egység megnyitására, de azt is tudták, muszáj lenne lépniük, hiszen kinőtték az egy szem cukrászdát. Mire a múzeum 2020 nyarán meghirdette a pályázatot, teljesen beleszerettek a helyszínbe – 2021 tavaszán derült ki, hogy a kiírást az ötödik Auguszt-generáció nyerte meg.
Az Auguszt család cukrászdáiból a Duna túloldalán sincs hiány.
Flóra nagyapja, Auguszt Elemér és családja 1957-ben, egy apró Fény utcai raktárhelyiségből átalakított 38 négyzetméteres üzletben nyitotta meg sokadszor is az egykor legendás cukrászdát. Az üzlet azóta is többé-kevésbé zavartalanul működik, ma Flóra nagybátyja, Auguszt József és felesége, Augusztné Szőcs Ibolya vezetik.
Auguszt József, Augusztné Szőcs Ibolya / Fotó: Orbital Strangers
Auguszt Józseffel a cukrászda néhány évvel ezelőtt létrehozott emeletén ülünk le. A körülöttünk lévő antik bútorok egy előző évszázad hangulatát idézik, a vitrinekben csillogóra suvickolt porcelán teáscsészék, az Auguszt cukrászda logójával ellátott száz évvel ezelőtti bonbonos fadobozok és számomra ismeretlen funkciójú cukrászeszközök emlékeztetnek a gazdag családtörténetre.
Még egy óránk van a nyitásig, de Auguszt József, ugyanúgy, mint az elmúlt évtizedekben mindennap, már órák óta itt van.
A tanulóéveket leszámítva – szakmai gyakorlatát a Gerbeaud-ban, azaz az akkori Vörösmarty Cukrászdában töltötte – 1971 óta dolgozik a Fény utcai Augusztban, és bár ma már egyre könnyebben kifárad, azt mondja, még bírja a tempót. Nem is tervezi, hogy valaha nyugdíjba megy, valószínűleg egyszer csak kidől, mondja viccelődve. Minden reggel már hajnalban ideér, beindítja a sütőket, krémet főz, átnézi a rendeléseket és a könyvelést, és este hétnél hamarabb ritkán ér haza. Részben azért lett cukrász, hogy ne kelljen sokat tanulnia a gimnázium után – ma viszont már azt mondja, odaadná mindazt a tudást, amit az elmúlt évtizedekben összegyűjtött, azért cserébe, amit még nem tud a mesterségéről.
Az Auguszt család öt generációjának történetét az augusztusi Forbesban írtuk meg.
