Korai munkáit még bérlakása tákolt kemencéjében készítette, ma már neves nemzetközi gyűjtők és galériák vásárolják több tízezer eurós üvegplasztikáit. Lukácsi László üvegművésznek a generációváltás miatt sem kell aggódnia: Boldizsár fia követné a pályán. Ajánló a Forbes Life téli számából.
Nem esett messze az alma a fájától. Lukácsi László édesapja a megboldogult Műszaki Üvegipari Szövetkezetben dolgozott, ahol gyermeke gyakran töltötte idejét és hamar az üveg vonzásába került. „Megtetszett az anyag és korán tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni” – meséli műtermében a művész. Tudatosan tervezte pályáját, már tinédzserként a Kisképző üveg szakára járt, ahonnan egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskolára (a mai MOME-ra), ahol 1985-ben szilikáttervezőként végzett.
Lukácsi Boldizsár, Lukácsi Miklós és Borbás Dorka. A család, ahol mindenki üvegművész // fotó: The Orbital Strangers
Első munkái vadhajtások és kísérletek voltak, sokáig az sem volt biztos, hogy a hideg vagy a meleg üvegművészeti technológia irányába halad tovább.
„Az egyetem után egy ideig a saját kemencéből fújdogáltam az üvegeket.” A Margit körúti bérház mosókonyhájában építette fel „buhera kemencéjét”, amiben körülbelül ötkilónyi üveget tudott megolvasztani.
„Aztán meg is szűnt a bérlemény” – meséli a belvárosi kemencés lakásról. Nevetve hozzáteszi, hogy ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy az IKV-hoz eljutott a mosókonyhájában épült huta híre.
László műtárgyainak értéke ma már több millió forintig terjed.
Az árképzésben szerepet játszik az exkluzív és drága alapanyag, a gyémántszerszámok és a rengeteg belefektetett munka. A nyersanyagot a szocializmus idején kész gyötrelem volt beszerezni, ám ez napjainkban sem sétagalopp. A síküvegre a mai napig vadászni kell. A szűk lehetőségeket Lászlóék mégis előnyként élik meg, szerintük ez az egyik oka annak, hogy a magyar üvegművészet kimondottan erős az európai mezőnyben. „A nemzetközi piacon, főleg a jómódú társadalmakban könnyebb alapanyagokhoz és eszközökhöz jutni. Szinte folyik ki a kezükből az üveg, sokszor a mennyiségre, nem pedig a minőségre mennek.
„A szűkösebb körülmények miatt a volt szocialista országokban az alkotók sokkal innovatívabbak.”
Arról, hogy hogyan jutott el László a belvárosi „buhera kemencétől” a legmenőbb nemzetközi galériákig, a Forbes Life téli számában olvashatsz többet.
fotó: The Orbital Strangers
