Ahogy az ember nem akarja az apja zenéjét vagy a híradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen issza, amit a szülei szeretnek – vallják a Bukovinszky testvérek, akik 2013-ban vették meg a legrégebbi magyar kisüzemi főzdét, a Szent Andrást. Azóta százmilliókat költöttek fejlesztésre, és amellett, hogy megtartották a főzde régi klasszikus söreit, ma egészen extrém kísérleteket is folytatnak. A covid alatt az earl grey tea ízesítésű portertől a sárgabarackos-bazsalikomos és a kókuszaromájú komlóval megbolondított IPA-ig bátorkodtak. A Szent András Sörfőzde történetét az augusztusi Forbesban írtuk meg.
Jó-jó, hogy van ez a sok gyümölcsös sörkülönlegesség, de azért egy rendesen megkomlózott, cseh típusú ivósört is készíthetne már valamelyik kisüzemi sörfőzde, célozgatott egy blogbejegyzésben a kézműves sörreneszánsz egyik belső ellentmondására Marosvári László, becenevén Ogre, a magyar sörblogszféra törzskommentelője 2012-ben, a második Főzdefeszt után. Erre rögvest felhívta őt Simkó József, a Szent András Sörfőzde akkori tulajdonosa, és magyarázkodni kezdett, hogy mivel a nagyüzemek óriási mennyiségekben állítanak elő pilzeni típusú söröket, a piacon ilyesminek már nincs hely.
Hacsak ők ketten nem tudnak kitalálni valami extrát, tette hozzá egy kis habozás után, ami mégis létjogosultságot adna egy újabb efféle alapsörnek. Mondjuk egy arcot, ami lehetne Ogre, aki eléggé ismert sörös körökben. Ogre azonnal Békésszentandráson termett, és miután összedugták a fejüket az ottani sörfőzőmesterekkel,
meg is született a recept, abból pedig az Ogre söre nevű, erősen komlós, ízes pilzeni.
„Aztán mi átneveztük Ogre söréről szimplán Ogréra, mert egységesítettük a dizájnt. De szerencsére ennél komolyabb innovációink is voltak” – nevet Bukovinszky László, aki öt évvel idősebb bátyjával, Bélával 2013-ban vásárolta meg a Szent Andrást Simkó Józseftől, vagy ahogy ők emlegetik, Józsi bácsitól. Merthogy Józsi bácsi a nyugdíjhoz közeledve már nem érezte magát elég innovatívnak ahhoz, hogy helytálljon az akkoriban erősödő hazai sörforradalomban.
Bukovinszky László és Béla a békésszentandrási főzdében Fotó: Orbital Strangers
A sufnituningtól a Jancsó-filmig
A Bukovinszky testvérek a kényszervállalkozásból és a sufnituningból pár év alatt modern főzdévé fejlesztették a Szent Andrást, apránként ráköltöttek mintegy 300 millió forintot. Azzal, hogy kész főzdét vettek át, pár éves fórt szereztek a döntően 2014–16 körül megalakuló újhullámos kreatív manufaktúrák előtt. „Akkor fel sem mértük, mekkora lépéselőny volt ez nekünk” – mondja László. Az első években szerintük szinte nem is normális mértékű növekedést produkáltak (2014-ről 2015-re például 104-ről 256 millióra nőtt az árbevétel, majd 2016-ra 366-ra).
Ebben nyilvánvalóan a piaci trend is szerepet játszott, hiszen a 2000-es évek első évtizedének közepén indult be igazán a kisüzemisör-konjunktúra, ami napjainkban is tart.
A cikkben bemutatjuk a sörkészítés folyamatát is. Illusztráció: Fábri Zsuzsanna
„Ha valaki harminc éve nekem azt mondja, hogy az Operában a szünetben majd kis tulipánpohárból pálinkát isznak tűsarkúban, azt gondoltam volna, maximum egy Tarr Béla- vagy egy Jancsó Miklós-rendezésben történhet így” – mondja Béla. Szerinte a magyar sör még mindig nem tart ott, ahol a magyar bor vagy a pálinka, de a következő pár évben még tovább fog nőni a népszerűsége. „A Müpában például már kaphatók a Szent András sörök, és ma már senki sem kérdezi meg, hogy egy 0,33 literes Russian Imperial Stout miért kerül 1390 forintba, amikor a Kőbányait a sarki kocsmában 159 forintért mérik, holott pár éve még nagyon nem értették a különbséget.”
Arról, hogy miként használták ki a pandémiát újdonságok kitalálására, hogy mik manapság a menő sörök, és hogy mikor lehet végre majd enni is a békésszentandrási Rózsa Sörkertben, ahol jobb a frissen csapolt meggyes sör, mint bárhol máshol, az augusztusi Forbesban olvashatsz. Sőt a cikkben egy ábrán bemutatjuk a sörkészítés folyamatát is. Lapozz bele a magazinba!
