Korányi G. Tamás neve több legendás ügylet miatt kis túlzással egybeforrt a hazai részvénypiaccal. Egy igazi reneszánsz ember, lenyűgöző intellektus, egy elképesztően társasági ember, „nemcsak sok barátja van, de olyan barátai vannak” – mondják róla forrásaink. Elképesztő sikereit, nagy bukásait az e havi Forbes magazinban írtuk meg.
– Hát hol máshol legyen? – csodálkozott elkerekedett szemmel Korányi G. Tamás a kérdésemre, hogy miért van a kertjében, egy kőfalba süllyesztve a Budapesti Értéktőzsde egykori, Vörösmarty téri épületének eredeti tőzsdetáblája. Ezután másokra is könnyen átragadó hévvel vezet körbe magángyűjteménye darabjai közt: okiratokat, antikvár könyveket, papíralapú, művészi igényességgel megfestett részvényeket mutogat, több száz éves térképek és térképészek történetéről beszél, maga is izgalomba jön, ahogy régi sztorikat mesélhet.
„Nekem van talán az Országos Széchényi Könyvtár után a legnagyobb Magyarország-térkép gyűjteményem.”
Egyértelmű: nincs itt addig semmilyen interjú, amíg a gyűjteményt, legalábbis annak fontosabb darabjait végig nem nézem.
Ma már gyűjtőnek hívja magát, pedig részvény- és kötvénykereskedőként volt a legsikeresebb. Fotó: Orbital Strangers.
Korányi G. Tamás ma már gyűjtőnek hívja magát, de korábbi tevékenysége miatt a neve kis túlzással egybeforrt a magyar részvénypiaccal. Tőzsdei újságíró és laptulajdonos, részvény- és kötvénybefektető, gyűjtő és világutazó, valamint egy különlegesen kommunikatív, társasági ember. Az elmúlt harminc évben, az első hazai részvénytől végigkísérte a magyar tőzsde fejlődését, milliárdos vagyonra tett szert, megismert szinte mindenkit a piacon, és ismeretségi körét egyben is tartja. Szinte legendaszámba mennek nyári összejövetelei, ahová a részvénypiac összes fontos volt és mai figurája örömmel megy el.
Milliárdos a semmiből
Mai, milliárdos vagyonát a ’80-as években, a kor átalakuló pénzügyi viszonyai között alapozta meg, főleg kötvényekkel. Izgalmas történeteket mesél, hogy az akkoriban kialakuló kapitalista viszonyok milyen anomáliákat szültek a piacon, amiket kihasználva könnyen lehetett pénzhez jutni. „Egy barátom konyhabútor-vásárlás közben meglátta, hogy a Domusban tízezer forintos névértéken lehet kötvényt venni, az eladók pedig nem tudták, hogy van másodpiaci árfolyama is.
Bútor helyett a papírt vette meg tízezer forintért, majd pár buszmegállóval arrébb eladta a Budapest Banknak 10 600 forintért, és visszament az áruházba még venni. Ezt az utat napi többször megtette.”
A kertjében van a BÉT egykori, Vörösmarty téri épületében lévő, eredeti tőzsdetábla. Forrás: Orbital Strangers
Tamás a ’90-es évek elején újjáalakuló Budapesti Értéktőzsdén, rögtön az első papírba jól szállt be, két nap alatt jutott el egyről a kettőre. Vagyongyarapodása mesés volt az első négy évben: 2, 5, 18, 54, és mindez évente, millió forintban. Mégis, amiről a legtöbben ismerik, a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde felvásárlása, majd külföldre való értékesítése volt a 2000-es évek közepén.
A sztori hosszú, de jól mutatja, milyen víziói és elsőre lehetetlennek tűnő elképzelései is mennyire bejöttek.
A már legendás ügylet részletei, valamint Tamás egyéb elképesztő üzletei, magángyűjteményének fontosabb darabjai, utazásai, köztük az, amikor fogságban tartotta őt az iraki hírszerzés, mind a szeptemberi Forbes magazinban.
