Az almabor nem a világ legbonyolultabb itala, gyümölcs is van hozzá itthon, a bolti cider mégis olyan édes, hogy a kanál is megáll benne. Apa és fia, egy családi vállalkozás végre előállt azzal, amire az itthoni fanatikusok vártak, a Budaprés ciderei a külföldi kritikusokat is meggyőzték.
„Honnan jöttél, Dani? Magyarországról? Akkor neked nem lesz gondod.” Mindez Herefordshire megyében, a cider egyik őshazájában, ahol a cidernek még múzeuma is van, Ledburytől nem messze, egy őszi délutánon hangzott el. Október volt, napos, jó idő, de azért angol jó idő, szóval pulcsi és esőkabát kellett. John Worle, a cideralmafák egyik szaktekintélye tartott oktatást, a fiatal Haberl Dániel pedig jól figyelt.
Honnan jöttél, Dani? Magyarországról? Akkor neked nem lesz gondod!
Az angol őszintén nagyra értékelte a magyar almát, de tanítványa tudta, hogy az almabor-kultúra itthon gyakorlatilag nem létezik.
„Mennyire meséljem hosszan?” – kérdez vissza a mindig mosolygós Dani, amikor arról kérdezem, hogy jutott el az első, amúgy nem túl emlékezetes lutoni egyetemi bulis pillepalackos almaboros találkozás után addig, hogy harmincévesen főállású ciderkészítő legyen. Hagytam sokáig mesélni, a történetét pedig meg is írtam a nyomtatott lapba.
Haberl Dániel: Mennyire meséljem hosszan?
Hányféle almafajtát próbáltak ki eddig a Budaprésnél? Mennyit fizettek a termelőknek? Mit írt a Forbes-nak a magyar ciderről Gabe Cook, a téma nemzetközi szakértője? Mindezt megtudhatod a Forbes júniusi számából! Lapozz bele itt és keresd az újságárusoknál!
Borítókép és képek: Orbital Strangers
