Több ezer kutató tette fel az életét arra, hogy megértsük az északi sarkvidéket érintő ijesztő változásokat – Horváth Eszter pedig arra, hogy dokumentarista fotósorozataival bemutassa e közösségek kitartó munkáját és mindennapjait. A fotográfus harminckét évesen döntött úgy, hogy feladja megszokott életét, hiszen aki a The New York Times-szal és a National Geographic-kal akar együtt dolgozni, nem maradhat a komfortzónájában. Ma már megszokott, hogy munkái nívós amerikai magazinokban jelennek meg, tavaly pedig a World Press Photo zsűrije is díjazta ikonikus fotóját két kíváncsi jegesmedvéről. Az elismeréseket örömmel és hálával fogadja, de ugyanúgy, ahogy a világtól elzártan élő kutatókat, őt sem a siker hajtja, hanem az aggodalom és a tenni akarás – a Jeges-tengerért, a sarkvidék ökoszisztémájáért, és végső soron mindannyiunkért.
Eszter életét a májusi Forbesban mutatjuk be; ebben a cikkben most néhány olyan részletet közlünk az expedícióiról, ami a magazinba (nagyrészt) nem fért bele.
A tréningek
A legtöbb expedíciót megelőz egy tréning. A legstandardabb a jegesmedve biztonsági tréning, ennek lényege, hogy az expedíció résztvevői megtanulják, hogyan kell kezelni nagy kaliberű fegyvereket vészhelyzetben – ezt a tudást minden expedíció előtt frissíteni kell, addig ki sem mehetnek a faluból, amíg el nem végzik.
