A migráció olyan, mint az időjárás. Se nem jó, se nem rossz – tartja a bevándorlók, menekültek társadalmi integrációjáért dolgozó Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület. A márciusi Forbesban meséljük el a történetüket. Ahogy a lap nyomdába ment, Oroszország lerohanta Ukrajnát, és kitört a háború. A Forbes.hu a most kialakuló menekülthelyzetről is kérdezte a Menedéket, tíz pontban összefoglaljuk, mire érdemes szerintük figyelni.
A Menedék hozzánk vagy tőlünk be- és elvándorló külföldiek, magyarok társadalmi integrációját segíti különféle oktatási, kulturális, szociális programokkal. Sokrétű tevékenységeik a folyamatos bővülés, fejlődés, munkatársak sokszínűségének eredménye.
Van, aki menekülteknek kezdett el bokszedzést tartani, egy másik, ősbringás kollégájuk városnéző biciklizéseket vezényelt le, míg afgán származású kolléganőjük szépségápolós napokat tartott.
Ukrán menekülthelyzet: 10 dolog, amire a Menedék szerint figyeljünk
1. Ilyenkor megérintődünk.
Az is ér, ha valaki mégsem. Ez fontos.
2. Segíteni nagyon sokféleképpen lehet.
Viszont, hogy ezt jól csináljuk, kell hozzá önkontroll, hogy figyeljünk arra, mivel teszünk igazán jót.
3. Sokféle menekülési stratégia létezik.
Az első fázis, a biztonságos helyre érkezés után sok döntést kell még menekültként meghozni: hogy kérelmezzenek-e státuszt, vissza akarnak-e térni hazájukba, ha béke lesz, vagy pedig új életet akarnak kezdeni. Fontos az ehhez kapcsolódó szakmai segítő beszélgetések nyújtása, és hogy ehhez képzett szociális munkások álljanak rendelkezésre.
4. A segítők éjt nappallá téve dolgoznak a határon.
Nagyon könnyen ki lehet égni, nekik is szükségük van szakmai támogatásra, mentális támaszra.
5. Elbizonytalanító a rengeteg dezinfomáció, az orosz propaganda.
Segíteni kell a menekülteket releváns információk nyújtásában. Jogi státusszal, lehetőségekkel kapcsolatban a Menedéken túl például a Helsinki Bizottság, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is mértékadó tájékoztatást nyújt.
6. A Menedék segítő munkáját elsősorban pénzzel lehet segíteni.
Így biztosítanak professzionális működést és annak volumenét, valamint több ember elérését. Növelik a kapacitásainkat, hogy olyan helyekre menjenek, ahol most nagyobb menekülttömeg van elszállásolva.
7. Szükség van az önkéntes fordítókra, tolmácsokra is.
Valamint olyanokra, akiknek kríziskezelésben, nemzetközi missziókban is van tapasztalatuk.
8. Közeleg az egy százalék gyűjtés.
Válasszunk olyan szervezetet, akik menekülőkkel vagy humanitárius támogatással foglalkoznak. Emellett is bárki mellett döntsünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy biztonságos bankszámlaszámra utalunk.
9. Az élet nem áll meg.
Krízishelyzet esetén a segítőkben is kialakul egyfajta csőlátás. Az ukrán menekültek mellett ugyanúgy érkeznek mások is, illetve a már nálunk levőknek is ugyanúgy megvannak a nehézségeik. Sőt, van jelentős mennyiségű olyan ukrán állampolgár is Magyarországon, akik itt vannak és nem tudnak hazatérni.
10. Nem lehet megmondani, hová eszkalálódhat a helyzet.
Jelenleg az alapvető szükségletek kialakítása, a lakhatás minimális feltételeinek a biztosítása van terítéken. Ami már szerintük a délszláv háború idején is látszott, az a tendencia megerősödni látszik, miszerint a legsérülékenyebb csoportok ragadnak be. Ez túlterhelheti a mainstream ellátó rendszert, lehet, hogy erre érdemes tartogatni erőforrásokat.
Itt és most segíteni kell
Kováts András, az egyesület igazgatója eredetileg gyógypedagógusnak készült, ez is az alapvégzettsége. A Menedék előtt román és ukrán nevelőotthonokban is dolgozott, önkénteskedett. 1995-ben kezdett szociálpolitikát hallgatni az ELTE-n. Bognár Kata szakmai vezető szintén ide járt, csak szociális munka szakra. Ebben az évben jött létre a Menedék mint civil kezdeményezés, akkor még ernyőszervezetként működött. Mindketten kezdet óta benne vannak.
Tulajdonképpen az Akadémia Politikatudományi Intézetének egyik fénymásoló helyiségéből indult a Menedék, itt gördült ki álláshirdetésükre az első fax az első szociális munkás jelentkezőtől.
A Menedék csapata: Bognár Kata balról a második, Kováts András képernyőn csatlakozott a fotózáshoz. Fotó: Orbital Strangers
A délszláv háború vége felé, még a daytoni békeszerződés előtt járunk. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága abban az évben kutatást rendelt egy akkor bezáró csongrádi menekült- táborban. Felmérték, ki akar másik táborba, és ki akar környező településre költözni. András és Kata is idesodródott interjúkészítőnek. Kérdőíven, diktafonnal a kezükben kérdezték, kinek milyen tervei vannak.
„Láttuk ezeket az elesett, reményvesztett embereket, akik nem találták a helyüket. Akkor döbbentem rá: itt és most segíteni kell” – eleveníti fel Kata.
„A migráció se nem jó, se nem rossz. Olyan, mint az időjárás. Attól függ, ki vagy, honnan nézed. Egy szakadó eső ugyanott tök más az egy hete nyaraló turistának, és más egy földművesnek, aki lehet, hogy egy hónapja várja” – foglalja össze András. Szerintük ugyanúgy megvannak az előnyök, ahogy a hátrányok is, nyilván az utóbbiakat kell minimalizálni. „A sokféleség elfogadása nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretni kell, de azt igen, hogy a kapcsolatot nem befolyásolhatja, hogy kinek milyen a bőrszíne, vagy hogyan öltözködik” – mondja Kata.
„Ha ezeknek a találkozásoknak az esélyeit nem elvennénk magunktól, hanem megadnánk, jobb lenne tőle ez az ország.”
Arról, mit hozott a Menedék életébe a 2015-ös menekültválság vagy a járvány, valamint hogy mit jelent a Napüdvözlet, a márciusi Forbes magazin Adakozz rovatában írtunk. Lapozz bele a friss számba!
Kapcsolódó cikkek a Forbes.hu-n:
Pénzadomány, önkéntesség, élelmiszer, covid-teszt – így tudsz segíteni Ukrajnán
Vagy a papírokat intézi az ember, vagy az életét menti – Pardavi Márta a menekülthullámról
