Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

„Fenékberúgás járt, ha valaki hozzám jött egy kérdéssel.”

Mobil zuhanyozó, kompresszoros hűtő, szivargyújtóra dugható minikukta – a pécsi Convoy Truck Shopot működtető Ezüsthajó Kft. csupa olyan felszereléssel kereskedik, ami egy személyautóhoz szokott embernek teljesen idegen lehet. A kamionos cég harmincéves, és már az egykori alapító fia vezeti. Őszinteség és önkritika övezi a tudatos és tervezett generációváltás egyik legjobb hazai példáját. Sztorijukat a friss, májusi lapszámunkban írtuk meg.

Turcsi István a privatizáció kezdetén elveszítette az állását. „Ott álltunk egy kisgyerekkel és egy bankhitellel. Az utolsó munkám vám- és külkereskedelmi tanácsadás volt, maszekoltam tovább ezen a területen. Ebből és a munkanélküli segélyből szerzett háromezer német márkából nyitottuk meg az első boltot egy családi ház tetőterében, Pécs és Komló között. A pénz elég volt az első árukészletre, onnantól pedig reménykedtem.”

Az Ezüsthajó Kft. (semmi közük a ’90-es éves politikai botrányaiba keveredett Ezüsthajóhoz, a névegyezés okozott korábban problémákat) a közúti fuvarozás egyik szűk szeletére lőtt: kamionfelszerelést forgalmaznak, olyan eszközöket, amiket vagy a KRESZ ír elő a kamionoknak, vagy a fél életüket a járműben töltő sofőrök kényelmét szolgálják.

A mobil zuhanyozóktól a gázfőzőkön át a kormánytekerő gombokig számos terméket árulnak, és ezen a területen piacvezetők az országban, de valószínűleg ők voltak az elsők is.

Turcsi István és Péter a pécsi bolt előtt. Fotó: Orbital Strangers

A közel kétmilliárd forint forgalmú családi cég már a második generáció kezében van, István hátrébb lépett az operatív működéstől, lassan három éve fia, Péter az ügyvezető.

Apa és fia is nagyon komolyan gondolták a generációváltást, készültek rá, az átadás tervezetten zajlott. „Amíg Peti tanult, a döntéseket én hoztam meg, de ott volt végig mellettem, megismerte a folyamatot az előkészítéstől a végrehajtásig. Aztán cseréltünk, ő döntött, én meg hátrébb vonultam” – mondja István. Egyszerűnek hangzik, pedig nem az. Nosztalgiázva beszélnek arról, hogyan próbálták kijátszani őket egymás ellen az alkalmazottak. Az idősebb kollégák ugyanis nem mind tudták elfogadni, hogy megjött a második generáció.  István azonban szigorú volt.

„Megmondtuk a kollégáknak, hogy fenékberúgás jár, ha valaki hozzám jön egy kérdéssel.”

Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt. Fotó: Orbital Strangers

István önkritikával és őszintén beszél a váltásról.

„Tudtam, hogy nekem itt többet nem osztanak lapot. Ha átadod a céged, utána ne beszélj bele! Tudom, hogy fáj. Nekem is fájt.”

Az interjú alatt végig érzem, hogy az apa és fia közti tisztelet kölcsönös, annyira, hogy amikor István közbevet valamit Péter mondandójába, azonnal hozzáteszi, „bocs, hogy beleszóltam, Peti!”.

A teljes portré a májusi Forbes magazinban!

Oszd meg!