A legfontosabb gondolatok az idei utolsó Forbes eseményről.
Három címlapossal – Dés Lászlóval, Gauder Milánnal és Benes Anitával – ünnepeltük a decemberi Forbes magazint és a Forbes Life téli kiadását az idei utolsó eseményünkön, a Forbes Kilövés magazinmegjelenési partiján. Az újságárusoknál már kapható decemberi magazin címlapsztárjával, a dzsessz-zenész Dés Lászlóval és a Work melléklet arcával, a Mastercard globális alelnöki posztjából kicsekkoló Gauder Milánnal Galambos Márton főszerkesztő, míg a Daalarna esküvői ruhaszalon alapító-tulajdonosával, a divattervező Benes Anitával Knittel Martin, a Forbes újságírója beszélgetett.
Dés: Nem fogom be a szám, azt válaszolok, amit gondolok – akkor is, ha ez időnként nem tetszik a hatalomnak.
„Távol áll tőlem a ne szólj szám, nem fáj fejem” – kezdi A Pál utcai fiúk Mi vagyunk a Grund betétdalának bejátszása után színpadra lépő zenész-dalszövegíró Dés László a Kilövés első beszélgetését. A decemberi Forbes magazin címlapján szereplő legendás dzsessz-zenész pár percenként az órájára pillant a beszélgetés közben: a Katonába siet előadásra, mondja, szaxofonja a dobozban türelmesen várja a DNB Marriott dísztermében. A Geszti Péterrel közösen írt dalról beszél, hogy hogyan lépett ki a színház falai közül a dallam, és hogyan kapcsolódott hozzá más jelentéstartalom – ebben az esetben a pedagógusok és diákok énekelték a tüntetéssorozatok alkalmával. „Ennek nagyon örülök és nagyon büszke vagyok rá” – teszi hozzá Dés.
Fotók: Fekete Csaba
A művész már évek óta dolgozik egy, a Lin-Manuel Miranda által kreált Hamilton mintázatára készülő musicalen, ami Petőfi életét bújtatná modernkori köntösbe. (A gigasiker Hamilton különlegessége, hogy az Egyesült Államok alapító atyjainak történetét hiphoppal és afro-amerikai színészekkel meséli el.) „Elgondolkodtam azon, hogy ki lenne az a magyar történelmi személyiség, akiről én csinálnék valami hasonlót. Nagyon rövid gondolkodás után Petőfi jutott eszembe” – mondja Dés, aki a musical hányattatott sorsáról is beszél Galambos Mártonnak a Forbes színpadán: 2017 tavaszán prezentálta a Vígszínház igazgatójának, Eszenyi Enikőnek és az akkor rendezőként dolgozó, de minden fontos döntésnél ott lévő Marton Lászlónak az ötletet.
„Aztán jött, ami jött Marton Lászlóval. Tudják, a botrányok. Eszenyivel folytattuk volna, őt meg kirúgták. Botrányok, satöbbi. Rudolf Péter meg minket rúgott ki. Bementünk a Gesztivel, és nem tetszett neki a dolog. Hát logikus, mert ugye bemegy egy ilyen bukott szerzőpáros… A dzsungel könyvét huszonhat éve játsszák, és az ezernégyszázadik előadásnál tart. A Pál utcai fiúk ugyancsak a négyszázadiknál – nem játsszák olyan régóta, de elég nagy siker.
Hát így persze, hogy kirúgnak minket, ezt én értem. Ez egy ilyen ország”
– meséli, de hozzáteszi azt is, hogy nem akarja feladni, most épp egy másik színházzal tárgyal, mert „rendkívül ide szól az egész.”
Gauder: Van egy általános titoktartási szint az üzleti életben. Aztán van az Apple.
A Forbes Kilövésen Galambos Márton második beszélgetőpartnere Gauder Milán volt, aki tizenhét év után hagyta ott a Mastercardot, azon belül is egy „Executive Vice President”, azaz globális alelnöki pozíciót. Magyarként igen ritkán jutnak ilyen magas szakmai pozícióba, Gauder viszont úgy döntött, hogy mindezt otthagyja egy marokkói, hatszobás alkotóház üzemeltetéséért, amiről a decemberi Forbes magazin Work mellékletében is mesél.
Fotók: Fekete Csaba
„Alkotóház? Nagy szavakkal illeted” – mondja a színpadra lépve Gauder, aki arról beszél, hogy mindent ő kezel: a szervezéstől kezdve a csapatok meghívásán keresztül a bejelentkezéseket, meg persze a kártyaelfogadást. (Nevéhez fűződik a Paypass rendszer elterjedése.) „Két hónap volt, mire lett saját terminálunk, és utána még egy hónap, mire online is el tudtuk fogadni a fizetéseket. Azt hiszem, korábban bele kellett volna vágnom, talán akkor jobban végeztem volna a munkámat, mint a globális kártyaelfogadásért felelős vezető. Hogyha magam is átélem ezt a rengeteg küszködést…” – mosolyog Gauder.
A kilépés történetének felelevenítése mellett a szakember emlékezetes Mastercardos pillanatokról is beszél: ilyen volt például az Apple-el való tárgyalások sorozata, amikor a tech vállalat végül úgy döntött, hogy a hagyományos bankszektor és a fizetési szolgáltatókkal való teljes szembemenés helyett végül inkább mégis együtt dolgozik azokkal az Apple Pay kialakításánál. Nem sokat mesélhet, mondja, mert egészen különleges titoktartási szerződések kötik a kezét. „Ez minden vállalatnál így van, de van egy nagy különbség a titoktartás szintjében a mindennapi üzleti élet és az Apple között” – meséli.
Az egész vállalatban csak páran voltak, vérükkel írták alá a nyilatkozatokat, tréfál.
„Mindennek kódneve volt, hívószavakkal utaltunk a folyamatokra. Számomra egy csoda volt, hogy a titoktartásnak van egy olyan szintje, amit az Apple elért. Hozzátett a kultúra is – van egy nyomás rajtad, hogy ha ezt megszeged, akkor téged kipöckölnek. Még a tárgyalástechnikájuk is más, amit akár arrogánsnak is nevezhetnél. Odamentek a világ nagy bankjaihoz egy szerződéssel, akik ahhoz szoktak, hogy majd átolvassák, és megbeszélik a részleteket. Erre ők azt mondták, hogy ebben egy betűt sem lehet változtatni. Mindenki aláírta.”
Benes: Olyan volt, mintha az árral szemben úsznék
November közepétől lehet kapni a Forbes Life magazin téli kiadását, aminek címlapján az idén húsz éves Daalarna sikersztoriját és Benes Anita divattervező történetét mutatjuk be. Benes a Forbes Kilövésen elevenítette fel az elmúlt húsz év legemlékezetesebb pillanatait és kihívásait. Nem is akart divattervező lenni, mondja a színpadra lépve. „Ötévesen azt hiszem kamionsofőr szerettem volna lenni. Sopronban születtem, és tetszettek az osztrák hegyekben lévő fűrésztelepek is, egy fűrésztelepen szerettem volna élni. Úgyhogy nagyon-nagyon távolra kerültem a vágyaimtól” – meséli a Daalarna tulajdonosa.
Fotók: Fekete Csaba
Üzletét 2002-ben alapította, mert meglátott egy piaci rést – de a piaci rés ugyanakkor kihívást is jelentett. „Teljesen olyan volt, mintha az árral szemben úsznék. Magyarországon egyáltalán nem volt akkor még szokás, hogy az esküvői ruháját valaki megvásárolja. Teljesen távol állt a piactól, hogy valami mást keressünk, mint ami a szokás, hagyomány, amit a barátok javasolnak vagy az édesanyák elvárnak, esetleg a nagymamák követelnek” – meséli a divattervező.
Az azóta világszerte sikeres Daalarna tulajdonosa arról is beszél, hogyan szabja egy-egy piacra a ruháit, hogyan változtat, hogy a szokásokhoz ragaszkodjon. „Miközben azért abban a kultúrkörben, ahol mi dolgozunk, szinte mindenhol a fehér esküvői ruha a szokás 1840 óta.
Ekkor volt egy nagyon híres influenszer esküvője, Viktória királynőé” – nevet a közönséggel.
Benest – az iparban húsz éve dolgozó szakértőként – a Forbes színpadán arról is kérdeztük, mely esküvői szokásokat tartja cikinek, és mit választana a szervezők helyében.
- Vőfély: „Ha mondjuk ebben a szállodában lenne egy esküvő, akkor lehet, hogy ciki, de egy igazi falusi lagzin meg szerintem a ceremóniamester az.”
- Vonatozás: „Hajnali öt után már az sem ciki.”
- Mulatós: „Az igen.”
- Menyasszonytánc: „Egy gyönyörű dolog, amikor a menyasszony az édesapjával táncol először. Amikor egy falusi lakodalomban pénzt kell dobálni – ez is egy száz éves szokás, ez se ciki.”
- Csokordobás: „Kötelező kellék.”
- Menyasszony elrablása: „Szerintem ciki, mert a menyasszonyok nem szeretik.”
- Pohárkocogtatás: „Semleges.”
- Éjféli töltött káposzta: „Szerintem az borzasztó.”
- Élőzenekar vagy DJ: „Mindkettőnek megvan a helye, de én mindig a zenekart választanám, van egy különleges hangulata.”
- Templomi vagy polgári esküvő: „Templomi.”
- Pénz vagy ajándék: „Ajándék.”
- Mennyit illik a borítékba rakni: „Attól függ, hogy kinek szól.”
- Daalarna vagy Oscar de la Renta: „Daalarna” – nevet.
- És a férfiak hol vegyenek bespoke öltönyt: „Hát, ezzel most megfogtál.”
Fotó: Fekete Csaba
A téli Forbes Life a Daalarna sztorijával, a decemberi Forbes Dés Lászlóval és Gauder Milánnal már kapható az újságárusoknál.
