Az idei Forbes Egészség melléklet címlapösszeállításában coach, meditációs tréner és pszichológus osztja meg a járványhoz kapcsolódó tapasztalatait és tanácsait: hogyan maradjunk mentálisan erősek, hogy fizikailag is azok maradhassunk. De írunk hipochondriáról – pontosabban szomatikus tünetzavarokról –, egészséges menzákról, és nagyinterjút közlünk Berzsenyi Ágnessel, a General Electric (GE) Healthcare nettó egymilliárd dollárt érő nőiegészség- és röntgendivíziójának elnök-vezérigazgatójával. Szerkesztői bevezető és ízelítő a mellékletből itt, lap az újságárusoknál!
Félelem, aggodalom. A kontroll és a szabadság elvesztésének érzése. Magány, elszigetelődés vagy éppen az egyedül töltött idő hiánya. Stressz, bizonytalanság. Gyász. Kimerültség. Egzisztenciális szorongás. Szorongás, félelem, hogy kimaradunk valamiből, vagy a bizonytalan jövő miatt. Reményvesztés.
Ilyen szavak állnak kis pacákban a nagy zöld koronaszörny körül, amikor ébredés után rutinszerűen a telefonomra nézek, és megnyitom az Instagramot, az meg egy rajzocskát dob elém elsőként. A friss statisztikai eredményeken alapuló „Járvány hatása a mentális egészségünkre” című grafikának már dobom is a szívecskét. Nem mintha újat mondana: már tavasszal is sejtettük, mit jelent majd a Covid ránk nézve.
Meglepetéseket azért okozott:
nem minden olyan mentális zavar gyakorisága nőtt, aminél erre számítani lehetett (ilyen az alkohol- és drogfogyasztás, a dohányzás), ugyanakkor a már eleve addikcióval küzdők állapota rosszabbodhatott.
A kényszeres zavaroknál sem következett be feltétlenül a várt romlás, de alapesetben azért ne legyenek kétségeink: a legtöbben küszködünk, és az eddig kordában tartott hangok hétről hétre hangosabbak bennünk. A rágyújthatanéktól az alvászavarokon és szomatikus tünetzavaron át a depresszióig találok most olyan problémákat a közvetlen környezetemben, amiknek 2020 elején még nyomuk sem volt.
Hogy nonstop otthon ülünk, vagy épp kint vagyunk a napról napra változó módon háborgó világban, esetleg a megélhetésünkért küzdünk, valamiképpen hat az elménkre és a lelkünkre is, és megtalálja a gyenge pontját. És hogy így az elménk milyen hatással van a testünkre, az is fontos. Mert hogy hatással van, az biztos.
Az idei Forbes Egészség melléklet címlapösszeállításában Pataki Katalin coach, Fazekas Gábor meditációs tréner, és Vizin Gabriella pszichológus osztja meg a járványhoz kapcsolódó tapasztalatait és tanácsait Bujdosó Bori cikkein át: hogyan maradjunk mentálisan erősek, hogy fizikailag is azok maradhassunk.
Ami a megküzdési stratégiákban közösnek tűnik, az egy szóval: reziliencia. Hosszabban: szükségünk van a rugalmasságra és az alkalmazkodóképességünkre úgy, hogy közben lehetőség szerint ragaszkodunk bizonyos dolgaink kontrolljához.
Utóbbi mindenkinek mást jelent. Lehet a napi étkezési-tisztálkodási rutin vagy épp a néha egészen viccesen kontrollálhatatlan kovászoskenyér-készítés. Az egészséges iskolai menzák üzemeltetőinek (nem, ez nem oximoron, be is mutatunk párat) mondjuk néhány új recept vagy házhoz szállítás, március óta karanténban lévő interjúalanyunknak, a GE Healthcare nőiegészség- és röntgendivízió globális elnök-vezérigazgatójának, Berzsenyi Ágnesnek sok mindennapos online megbeszélés – mondjuk arról, hogyan lehet a Covid miatt elmaradt rákszűrő vizsgálatok között megtalálni a potenciálisan legsürgősebb eseteket.
De a kontrollérzést megadhatja a maszkhordás vagy az önkénteskedés is. Nekem? Hogy most (e sorok írásakor éppen Covid-fertőzöttként, itthon) megengedek magamnak olyan szokásokat, mint az ébredés utáni lassú közösségimédia-pörgetés.
Rámegyek a rajz készítőjének Instagram-oldalára: a brit klinikai pszichológus azóta még frissebb grafikáján kis pálcikaemberek egy nagy dombon futnak el a hatalmas autó, a házikó és a pénz irányába, míg mások több kisebb domb tetején örülnek apróbb sikereiknek.
Azt írja, a kutatások és tapasztalatai alapján valójában az alábbiak teszik boldoggá az embert: elegendő szabadidő; olyan dolgokkal való foglalatoskodás, aminek értelmét és célját látjuk; annyi pénz, amennyi a hétköznapi jólléthez kell; egymás segítése.
Hát nem pont ez vár rám ma is? – gondolom, már felülve az ágyban, mérsékelt lelkesedéssel egy újabb home office-os hétköznapba bámulva. A karantén az új me time, egy újabb esély, hogy jobbá, vagy bizonyos értelemben boldogabbá váljunk – ma úgy döntök, elhiszem, hogy minden csak megközelítés kérdése, és ezt az irányt választom.