Boldizsár Ildikó mögött harmincöt év mesekutatás, ezer tanítvány és ötvennégy kiadott könyv áll. Kutatónak indult, majd egy tragikus fordulat miatt kezdett terepmunkába, aztán végül az írásba. Az általa megalkotott meseterápiás módszert börtönökben és állami gondozott gyerekek segítésére is használják. A visszavonulás szó fel sem merül benne, amikor lehet, újra világgá megy, hogy mesék után kutasson, és legalább még nyolc könyvet írna. Lehet, hogy egy marokkói vagy üzbegisztáni karavánszerájon futunk vele össze legközelebb.
Boldizsár Ilikóról a teljes portrét a márciusi Forbesban találod!
Dömdödöm, te miről írsz? – kérdezték az ELTE folyosóján a nyolcvanas évek végén egyetemi csoporttársai Boldizsár Ildikót, amikor azt a feladatot kapták magyar-esztétika szakon, hogy adjanak le egy esszét bármilyen számukra kedves alkotásról. Lehet az vers, regény, szobor vagy festmény is. A többiek sorolták a témáikat: Shakespeare, Dosztojevszkij, Pilinszky. Ildikót ugyanezek a csoporttársak nevezték el Lázár Ervin soha nem beszélő mesefigurájáról. A kapott becenevéhez hűen most is csak a vállát vonta meg tanácstalanul.
A határidő előtti este, amikor már végképp nem tudta, hogy miről írjon, mérgében csapott egyet, és úgy hátra vágta magát a székében, hogy a mögötte lévő könyvespolcról a fejére esett a főbérlője egy könyve.
A Micimackó volt az.
A newtoni fordulat vége az lett, hogy mivel már úgyis minden mindegy volt, elkezdte olvasni a történetet, épp ott, ahol kinyílt. A fejezetben annyi eső esik, hogy ellepi az ár az egész világot, de Malacka a végére kiügyeskedi, hogy ne fulladjon bele. „Akkor azt éreztem, hogy én vagyok Malacka és elönt engem is az ár. Még nem tudtam, de ez volt az első meseterápiás élményem. Hirtelen eldöntöttem, hogy én ezt írom meg, egy szusszal el is készült. Reggel frissen, még melegen vittem az esszét Balassa Péter tanár úrnak. Azt hittem, azt fogja mondani, »kisasszony, ez nagyon szép, de inkább fáradjon át a Kiss János altábornagy utcába, ott van az óvónőképző«.”
A professzor, aki innentől a mentora lett, ehelyett leültette, és a lelkére kötötte, hogy a mesékkel kell foglalkoznia, de ugyanolyan komolyan, mintha Dosztojevszkijt tanulmányozná. A blogja 2006-os indulása előtt szinte nulla találat volt a meseterápia szóra, ma már több ezer. Az első könyve végül tíz év mesekutatás és tizenöt év terepmunka után született. Ekkor már több ezer mesét tudott fejből a tábortűznél mesélő sámánok történeteitől Andersenig. A néhány támogató egyetemi professzor mellett a karrierje kezdetén sokan voltak, akik csak legyintettek rá és a kutatásaira: „az a mesés kislány”. A Metamorphoses mestereápiás módszerét bemutató könyv már tizenkét kiadást élt meg, a szerzője pedig idén januárban adta le az ötvenötödik kötete kéziratát.
Boldizsár Ildikó teljes életútjának történetét a márciusi Forbes magazinban olvashatod, élőben online pedig a márciusi Forbes Women’s Summit egész napos rendezvényünkön találkozhatsz vele az Egyenesen előre nevű szekcióban. Ha beleolvasnál a lapba, itt megteheted:
Fotók: Orbital Strangers
