Máté Bence természetfotós napjainkban az egyik legismertebb magyar a világon. Pedig az év jelentős részét a világtól távol, a fotós lesek magányában tölti. Szakmájában a csúcsra ért, sokszorosan díjazott képeit még azok is ismerik, akiket csak mérsékelten érdekel az uráli baglyok vagy épp a leveleket cipelő erdei hangyák élete. Nem csoda, hogy róla szól a magazin júniusi címlapsztorija, összesen 11 oldalon – de így is volt, ami nem fért be a lapba. 11 erős mondat, köztük olyanok, amelyek itt olvashatók először!
Az első forintjairól:
„Eltelt egy pár hét, megnőtt a retek. Kimentem, fölszedtem, összecsomóztam, kistalicskával eltoltam a menzára, a konyhásnénik meg fizettek érte. Akkor éreztem meg, hogy lehet pénzt csinálni! Voltam vagy hétéves. Ott volt a kezemben 200 forint, amiből azt vehetek, amit csak akarok.”
Az első repüléséről:
„A Reszkessetek betörőkben láttuk, hogy egyáltalán létezik ilyen, hogy repülő. Nekem Máté Bencének Pusztaszerről, repülőre fölülni, ez egy science fiction, nem elérhető. A családunkban nem volt olyan, aki ismert volna olyat, aki repült volna valaha.”
Arról, hogy mindig annyit költött, amennyit megkeresett, és
tényleg nem vágyik a milliomosok életmódjára:
„Ha most adnának korlátlan mennyiségű pénzt, akkor is ugyanezzel az egymilliós autóval járnék. Semmivel sem érezném jobban magam egy 30 milliósban, sőt, rosszabb lenne egy olyan autóban ülni, amiből tíz család egy éven keresztül boldog lehetne.”
A kritikáról:
„Örülök neki, ha ez olyan kritika, ami megalapozott. A pozitív visszajelzés ösztönző, a negatív meg elgondolkodtató.”
A Photoshopról:
„A Photoshop egy hasznos eszköz, hiszen a fényképezőből kinyerhető nyers képek igen messze vannak a valóságtól. Éjszaka, hóesésben, esőben mind-mind elérő értékekre van szükség, ezért egyedileg érdemes foglalkozni az utómunkával. A Photoshop célja számomra, hogy minél közelebb tudjam a valósághoz húzni a színeket, a kontrasztokat, a zajt, az élességet, amilyennek a terepen láttam.”
A természettel való együttélésről:
„Elszakadtunk a természettől, de most egy olyan időszakban élünk, amikor egyre több emberben kifejeződik az, hogy basszus, mi ezt kölcsönkaptuk.”
A táplálkozási szélsőségekről:
„Az emberi szervezet hetvenezer éven keresztül úgy alakult ki, hogy mindenevő. Eszik bogyót, gyümölcsöt, zöldséget, főleg szezonális dolgokat. Ezt egy tollvonással áthúzni úgy, hogy az egyik tényezőt kivesszük, az ugyanaz, mint amikor a természetet romboljuk: nem kimutatható következményekkel fog járni.”
Arról, hogy tőlünk sokkal szegényebb országokban sokszor
boldogabbak, de ezen lehetne változtatni:
„Ha tőlünk sokkal szegényebb országokban boldogabbak az emberek, akkor felmerül a kérdés, hogy mit rontunk el? A természettől eltávolodott kapcsolatunkat átértékelve lehet rajta változtatni, egyszerűen csak ki kell menni egy erdőbe és észrevenni az apró csodáit. Egy gyereknek gyakran sokkal nagyobb élmény lehet a szüleivel gombát szedni vagy találni egy szarvasagancsot, mint egy többmilliós ajándék.”
Arról, hogy a repülésnek egyelőre nincs alternatívája arra,
ha elfogynak a kőolajkészletek (mindezt még a járványhelyzet előtt):
„Repülés feltalálása miatt kiváltságos helyzetben vagyunk. Soha korábban nem volt lehetőség ilyen hatékony helyváltoztatásra. De az sem biztos, hogy a következő generáció is ilyen szabadon és ilyen olcsón tud majd eljutni a földbolygó másik oldalára.”
A fosszilis energiáról:
„A kőolaj egy nagyon buta energiaforrás. Elégetése olyan anyagokat kever vissza a földi légkörbe, amiknek megkötéséhez évmilliókra volt szükség. Ennek beláthatatlan következményei vannak.”
Amikor a beszélgetés közben, a szeme sarkából kiszúr valamit
(majd néhány pillanat múlva ott folytatja, ahol abbahagyta):
„Rétisas tíz óránál!”
A Forbes júniusi száma még néhány napig kapható a standokon, vagy megvásárolható online, itt.
Fotó: Orbital Strangers
