Még izgalmasabb, még szebb, még addiktívabb lett a Call of Duty új, ingyenes, Battle Royale központú része, a Warzone 2.0. Ezt pedig megsínyli a szociális háló épp úgy, mint a szabadidő, legalábbis azoknál, akik bírják ezt a stílust. Elmondjuk, hogy kinek és milyen géppel érdemes vele tennie egy próbát!
Egy halom fegyvertelen embert kidobnak ejtőernyővel nagy magasságból egy olyan településekkel, ipartelepekkel, farmokkal meghintett, erdőkkel, hegyekkel, völgyekkel és folyókkal szabdalt területre, amelyet nem mellékesen dúsan megszórtak fegyverekkel, páncélokkal és járművekkel.
Mivel a játéktér mérete folyamatosan csökken, ezért a játékosok egyre kisebb területre szorulnak, míg a végén csak egy marad életben, aki visz mindent, és egyetlenként élve távozhat a területről.
Ez a lényege az úgynevezett Battle Royale stílusú játékoknak, amelyek az elmúlt fél évtizedben letarolták a PC-s, konzolos és mobilos gamer univerzumot. A potenciált meglátta a zsánerben az Actvision, amely a Call of Duty lövöldözős játék sorozat fejlesztője és kiadója. 2000-ben pedig ledobta az atombombát azzal, hogy előrukkolt a széria Warzone című epizódjával, amely tulajdonképpen egy ingyenes, CoD motorra épülő Battle Royale játék volt, amely ezer szálon kapcsolódik a hagyományos epizódokhoz.
A Warzone a Battle Royale játékok sorát erősíti.
A kezdeményezés óriási sikert aratott, hiszen néhány hónap alatt a regisztrált felhasználók száma elérte a 100 millió főt. A cég vezetése érezte, hogy addig kell ütni a vasat, amíg az izzik, mint az olvadt láva, és 2022 novemberében elő is rukkoltak a folytatással, amely a Call of Duty: Warzone 2.0 nevet kapta.
Battle Royale – az ős
A Battle Royale egy 2000-ben bemutatott, hamar japán akció-thriller címe. A filmben egy osztálynyi középiskolást tesznek ki egy szigetre, azzal, hogy néhány napjuk van arra, hogy eldöntsék, közül ki marad életben. Mindenki kap valamilyen eszközt, van aki egy palacsintasütőt, de van aki nyílpuskát, és egyéb fegyvereket is elszórtak a területen. Az alkotás rendkívül naturális, azaz nem spóroltak benne a művérrel, az agresszióval, és talán ennek is köszönhető, hogy hamar kultstátuszba emelkedett. Az alapötlet később más filmekben is feltűnik kicsit megcsavarva, elég például az Éhezők Viadalára gondolni.
Változatlan alapok
Az alapokat változatlanul hagyták, tehát itt is 150 játékos ugrik le ejtőernyővel a hatalmas játéktérre, hogy gyűjtögessen, harcoljon és végül egyedüli túlélőként távozzon. A korábbi rész Kubát idéző környezetéből kimozdulva a Warzone 2.0 egy képzeletbeli közel-keleti, Al Mazrah nevű vidéken játszódik.
Közel-keleti környezetbe helyezték a játékot.
Az arab hatás érződik az épületek kialakításán, az objektumokban elhelyezett tárgyakon, hiszen a házakban például vízipipákba is bele lehet futni. Sokkal több a ház, nagyobbak lettek a települések, de továbbra is egy egyre szűkülő zónán belül kell tevékenykedni, aminek határát átlépve a játékos életereje rohamosan csökkeni kezd. A különféle pusztító eszközök, páncélok és taktikai eszközök mindenféle ládákban, illetve itt-ott elszórva találhatóak meg, és a földet érés után viszonylag hamar már harcra kész állapotba varázsolhatja magát mindenki.
Nem a békéről szól.
Természetesen a fegyverek minősége és típusa jelentősen eltér egymástól, a skála pedig a csak közelre használható shotgunoktól a messze hordó mesterlövész fegyverekig terjed. Így mindenkinek meg van az esélye, hogy a saját habitusának megfelelő arzenált pakoljon magára.
Grafika, hangulat, kezelés
A grafika valamelyes fejlődött, a textúrák még változatosabbak, tisztábbak, az effektek látványosabbak lettek, de erre már a korábbi részben sem lehetett panasz. A fények gyönyörűek, az árnyékok sem hiányoznak, az animációk pontosak, szóval a képi világ terén hozza az elvárt szintet a program.
A grafika és a hangulat remek!
A grafika segít a hangulat megteremtésében, tényleg úgy érzi magát az ember a kijelző mögött, mintha valamilyen közel-keleti országban mászkálna.
Az irányítás rendben van, néhány óra alatt bele lehet jönni laikusként is, hamar megtanulható, hogy melyik gomb mire szolgál. Én PC-n próbáltam ki a klasszikus módon egér és klaviatúra segítségével, de aki akarja nyomhatja kontrollerrel is. E program elérhető az Xbox és PlayStation konzolokon is, azoknál pedig általában ez utóbbi vezérlőeszközt preferálják a népek.
Kinek nem való
A Battle Royale típusú játékok sajátossága, hogy kimaradt belőlük hagyományos történet. Nincsenek párbeszédek, nagy drámák, nincs karakterfejlődés, jó sztorivonal, nem kell rejtvényeket megoldani.
A tűzijátékkal nem spóroltak.
Nincsenek olyan helyszínek, ahova a játékosok csak később jutnak el, hiszen minden egyes menet ugyanazon a területen játszódik, és mindenki mehet ahova akar az első pillanattól kezdve. Az ellenfeleket nem a számítógép vezérli, hanem valódi hús-vér emberek a világ minden tájáról. Emiatt aztán nem is lehet “megtanulni” a pályákat, hiszen minden egyes menet garantáltan más és más lesz, ugyanis a különböző felszerelési tárgyakat is véletlenszerűen pakolja le a szoftver a térképen.
Tehát aki azt szereti egy videójátékban, hogy az olyan mint egy film, önálló kerek történettel, szeretnivaló és unszimpatikus karakterekkel, annak a Call of Duty: Warzone 2.0 nem való.
Kinek igen
Annak viszont bátran tudom ajánlani, akinek alapvetően az okoz örömet, ha nem AI vezérelt ellenfelekkel, hanem igazi emberekkel mérheti össze tudását. Aki szeret bujkálni, tervezgetni, gondolkodni, mert hát ebben a játékban erre is óriási szükség van.
Ez az ami számomra nagyon szimpatikussá teszi ezt a stílust, mert itt a hozzám hasonló vénembereknek is lehet esélyük a villámreflexű tinédzserekkel szemben.
Az persze nagy előny, ha valaki villámgyorsan rárántja a képernyő egy kívánt pixelére a célkeresztet, de ha az ellenfele lassabb, ügyetlenebb, ám türelmesebb és okosabb, akkor meg van a sansza arra, hogy jó eredményt érjen el.
A járművek sem hiányoznak.
Azt fontos megjegyezni, hogy a hagyományos multiplayer játékokkal szemben itt nem születnek újjá a játékosok, ami azért rendesen meg tudja dobni az emberben a feszültséget, hiszen tényleg akár egy negyedórás gyűjtögetés, bújócskázás, keresgélés mehet kárba egyetlen pillanat alatt. De hát pont ez az adrenalinlöket az, ami sokaknak vonzó lehet.
Nagyon fontos, hogy gyorsan jussunk el A-ból, B-be!
Hogy itt nem lehet visszatölteni az elmentett állást, maximum a kefét eheti az ember, és fogadkozik, hogy a következő partiban már okosabb-ügyesebb lesz. Egy-egy menet maximum húsz percig tart, szóval akár ebédszünetben is lehet kirándulni egyet Al Mazrahba, de persze simán benne van a pakliban, hogy két perc után már vége is a mókának.
Fejlődés, fejlődés, fejlődés
Lehet, hogy egy-egy parti viszonylag rövid idő alatt véget ér, de a szerepjáték elemek ebből a Warzone 2.0-ból sem hiányoznak. A szoftver minden menet után értékeli a teljesítményünket, és azt úgynevezett tapasztalati pontokkal jutalmazza.
Sokat kell bíbelődni a fegyverekkel.
Ha pedig eleget gyűjt össze a felhasználó, akkor szintet léphet, aminek köszönhetően újabb és újabb fegyverek válnak elérhetővé a számára. Ennek azért van jelentősége, mert a játékosok összeállíthatnak csomagokat a kedvenc fegyvereikkel, felszereléseikkel, amelyeket a véletlenszerűen a játéktéren ledobott ládákból vehetnek fel.
A mesterlövész karrierről ábrándozók is kiélhetik vágyaikat.
Ráadásul maguk a fegyverek is fejleszthetőek, de ahhoz is arra van szükség, hogy sokat használják azokat. Ezt követően lehet rájuk pakolni mindenféle kiegészítőket, amitől pontosabbak lesznek, nagyobbat sebeznek, ez pedig döntő lehet a játék során. Ezzel is arra ösztönöz a program, hogy még több időt töltsünk vele, hiszen azt “megjutalmazza”, aminek révén jobb eredmények érhetőek el, és végső soron mindenki győzni akar, így ezt az áldozatot hajlamos meghozni az ember.
Ingyenes?
Persze aki nem akar sokat bajlódni, az előtt nyitva áll az egyszerűbb út is: A valódi pénzért megvásárolható CoD valutából azonnal a csúcseszközöket szerezheti be, akár olyan dolgokat is, amelyek a többiek számára elérhetetlenek, még akkor is, ha éjjel-nappal a digitális harctéren vannak.
A sárga vonal a zóna, aki átlép rajta, annak lefőtt a kávé.
Ezáltal pedig értelemszerűen az esélyük nagyobb a sikerre. Lehet ezért szidni az Activisiont, de nem érdemes. Egyrészt maga a program ugyebár ingyenes, szóval aki akar nulla forintból is szórakozhat, ennek pedig ez az ára.
Másrészt pedig az ilyen mikrotranzakciós konstrukció gyakorlatilag már szinte minden játékban megtalálható, és itt legalább van esélye annak is, aki nem akar költeni.
Erős gép kell hozzá! Kép: Acer
Itt kell megjegyezni, hogy a szoftverhez vagy egy új generációs Xboxra, Playstationre vagy legalább egy közepesen erős számítógépre (gamer videókártyával és sok RAM-mal) van szükség. Tehát egy slank ultrabookon, lifestyle laptopon vagy irodai használatra szánt asztali PC-n jó eséllyel már nem fog futni. Én egy Acer Helios 300 gamer notebookon próbáltam ki, és hibátlanul futott a várakozásoknak megfelelően.
Jó?
Én személy szerint imádom a Battle Royale stílust, nagyon bejön az a vonal, amiben egyszerre kell bujkálni, akciózni, gondolkodni és rohamozni, és amit nyakon öntöttek szerepjáték elemekkel, valamint a kincskeresés borzongató izgalmával.
A program iszonyatosan addiktív, és a végső fázis, amikor már csak néhányan küzdenek egy egyre kisebbé váló területen, akkora adrenalinfröccs, ami képes pár perc alatt az egész napi feszültséget kimosni az agyból, feledtetve minden gondot és problémát.
Az pedig egyenesen szuper, hogy nem kell feltétlenül egyedül tevékenykednünk. Négyfős csapatokban, akár a barátaink oldalán is küzdhetünk, miközben élő szóban kommunikálunk, ami egyszerűen világbajnok mulatság.
Este néhány kör, és az ember kisimult aggyal fekszik le aludni.
Az biztos, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de így is nagyon tetszik a Call of Duty: Warzone 2.0. Azzal gond nélkül együtt lehet élni, ha az ember nem nyertesként hagyja el a csatateret, úgysem a végeredmény számít, hanem az odáig vezető út. Az pedig tartogat sikerélményeket mindenki számára.
A teszthez szükséges Acer Helios 300 laptopot az Acertől kaptam kölcsön, nagy köszi!
