Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Vonzza a startuppereket és a digitális nomádokat a magyar Bali

A koronavírus hívta életre, de úgy tűnik, sokáig Nagymarossal marad az OOO Campus nevű közösségi iroda. Zárt terek helyett terasz, belvárosi zsongás helyett zsibogó Duna és sok zöld várja a dolgozókat, akik csoportosan vagy magányosan is megtalálhatják helyüket az étterem fölé épített irodában. Wifi, kávé és némi fűnyírózaj.

Pálfai Domokos és felesége, Pálfai-Turján Réka két éve randiztak először a gyerekek születése óta. Pannonhalmára utaztak, a békés, természetközeli környezetben pedig azon ábrándoztak, milyen jó lenne, ha sokkal több időt lehetne itt tölteni – akár munka közben is. A Dunakanyart jól ismerték, visszajáró vendégek voltak a verőcei Lósi Majorban, ahol is áll egy rendezvénypajta. Milyen klassz lenne belőle irodát nyitni?

Az álmodozást a valóság pofonja követte.

Réka és Domi visszatértek a hétköznapokba, a koronavírus-járvány kitöréséig pedig nem is léptek előre ezzel az ötlettel. Aztán jött a járvány.

„A COVID miatt kikényszerültünk két hónapra a Lósi Majorba, ott jött vissza az ötlet, hogy ez működhet” – magyarázza Domi. – Látható volt, hogy a home office megállíthatatlanul az életünk része lesz, ezt a vírus egy jó pályára tette. Így valamilyen megoldást kellett erre adnunk.” A gondolatot tett követte, Domiék pedig két barátjukkal, Vujevits Márkkal és Pécsi Júliával közösen alapították meg az OOO Campust.

Kreatívból porondmester

A parton álló Piknik Manufaktúra étterem felett található közösségi irodát Domi „workation locationnek”-nek nevezi, az efféle szövegek kiagyalása pedig nem áll távol tőle: a Uniomedia nevű PR-ügynökség kreatív partnereként ez már szinte természetes. Az iroda neve – amit simán csak o-o-ónak ejtenek – is afféle munkahelyi szójáték: az out-of-office e-mailek ihlették.

Az biztos, hogy aki ide jön dolgozni, kivonul a mindennapokból – jómagam, aki mostanában szintén sok időt töltök egy közösségi irodában, egy ideig megbabonázva bámultam a Dunát, és nagyokat szippantottam a tiszta, finom szellő hajtotta levegőből. Aztán megszólal egy fűnyíró. „Megmondom neki, hogy lenyírom a hétvégén, ha hétköznap nem nyírja” – mondja nevetve Domi.

Sebestyén Laci fotóssal délelőtt tízre érkezünk, de páran már vannak a Campuson, mi több, folyamatosan érkeznek. A hely legfeljebb huszonöt főt fogad, de csak ha egy csapatot alkotnak, övék az egész.

Egyébként húsz fő a limit, Domi szerint ennyien kényelmesen elférnek a függőágyakban, régi iskolai székekben, kertiszékekben és fotelekben.

A Campus kilenckor nyit, délután ötig ingyenes a kávé és a limonádé, de aki tovább maradna, este tízig szabad a pálya. Mindez fejenként 2790 forintba kerül naponta, a havi költségekről viszont még nem akar beszélni a csapat, úgy látják, korai. Egyelőre ők maguk vannak a helyszínen, alkalmazott nincs. Idővel elkél majd, de egyelőre meg szeretnék tartani a személyes jelenlétüket.

Franchise-ban gondolkodnak

A helyet Domiék a Piknik Manufaktúrának is helyt adó épület tulajdonosaitól bérlik, de nem tettek le az eredeti terv pajtáról sem. Sőt, jövőre újabb Campusok nyílnának: franchise-rendszerben vennének ki olyan teraszos helységeket, amik általában csak egy adott időszakban hoznak komoly bevételt, közösségi irodaként azonban nemcsak a turistaszezonban, de azon túl is kihasználhatók.

Ami a mostani helyet illeti, az első hónapban 120 vendég fordult meg itt, augusztusban előreláthatólag 180 vendégük lesz.

Hogy meddig maradnak nyitva, még elválik – egyelőre az a mondás, hogy „ameddig jó az idő”, de még egy esetleges téliesítés is szóba kerül. „Még nagyon korai az egész” – mondja Domi. Bevallottan meglepte a Campus sikere, bár azért tudta, hogy reklámozza be. A Facebookon hozzávetőlegesen 12 ezer forintot költött jól célzott reklámra, ennek pedig meglett az eredménye – azóta szájról szájra terjed a hely híre, és startupperek mellett nagyobb cégek munkatársai is egyre-másra foglalnak. „Múltkor a Morgan Stanleytől jött egy csapat, egész nap pörögtek, hihetetlenül hatékonyak voltak” – meséli lelkesen Domi, de járt már itt a Bitrise, a Budapest School, az Eddie és a Decent Labs is.

Épp üzlet köttetett

Egy kékpólós fiatalember épp nyitja fel a laptopját, mikor odalépek hozzá. Németh Bálint épp azért jött, hogy startupja, a Digital Nomad Hungary képviseletében tárgyaljon az OOO Campusszal. Ha megállapodnak, a kifejezetten vándorszakikra fókuszáló cég a nagymarosi közösségi irodát is ajánlani fogja. „Kávékkal is foglalkozom, gondoltam, felvetem, hogy ebben is segítek nekik” – mondja Bálint, majd amint Domi felszabadul (azaz épp nem szól hozzá senki öt teljes percig), már szalad is oda átbeszélni a lehetőségeket.

Picit odébb kanapé, rajta középkorú hölgy. Nagyon belemerül a laptopjába, néha oroszul, máskor spanyolul, megint máskor angolul beszél. „Orosz, de a férje spanyol” – mondja Bálint, aki egy időben dolgozott is Dina egyik bárjában. „Most épp nyelvtanárként dolgozik” – teszi hozzá. Véletlenül futottak össze az OOO Campusban, de hát kicsi a világ, ugye.

Főleg, hogy a hely a fővárosból is könnyen megközelíthető – vonattal saccperkábé háromnegyed óra alatt ide lehet érni, autóval picit tovább tart az utunk.

A magyar Bali

Bálint szerint a digitális nomádok körében gyorsan terjed az OOO Campus híre, egy instamegosztás messzire juthat. A kanadai Alex Macintosh is elhozta ide egy barátját, együtt ülnek az egyik kis kávéasztalnál. „Holnap jön egy másik ismerősöm is” – mondja Alex, aki coachként dolgozik Budapesten.

Nagymarost egy néni említette neki, mondván: van ott egy hely, ahol kellemesen lehet melózni. „Bali in Hungary” – jellemezte a hölgy, amit Alex hitt is meg nem is.

Aztán egy nap rossz vonatra szállt, így keveredett a településre, ahol gyakorlatilag belebotlott az OOO Campusba. Miközben kávét szürcsöl és a kilátásban gyönyörködik, elmondja, hogy épp egy hajléktalanokat segítő projekten dolgozik. „Az emberi kapcsolatok talán fontosabbak lettek, mint korábban” – fejti ki, mikor a járvány miatti bezárkózás kerül szóba. Egyetértünk – az eddig természetesnek vett együttlét igazi luxusnak tűnik, amit beárnyékol a második hullám fenyegetése.

Fotók: Sebestyén László

 

“Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.”