Legendákat mesélnek a médiaszakos diákok róla. De igazából ő maga a legenda. Vitray Tamás eljött a Forbes Flow-ra, ahol Galambos Márton főszerkesztő beszélgetett vele. Kigyűjtöttünk beszélgetésükből pár igazán megragadó gondolatot munkáról, korról, szenvedélyről, és az is kiderült, ki volt a kedvenc tanítványa.
– Lehet Magyarországon jól nagy öregnek lenni? (Galambos Márton)
– Mit tudom én, majd ha megöregszem! Egyébként az ember nem is érzékeli, hogy öregszik, csak ha már baja van.
– Érettségi találkozón nézem csak, hogy ki ez a rengeteg vénember. Tükörben én nem is látom, szerintem jól nézek ki.
– 46 olimpiai aranyat közvetítettem, ez az életnek olyan ajándéka, ami hihetetlen. Gyerekkorom óta imádtam a sportot, és végül én ordíthattam mindenkinek.
– Sosem szabad az interjúalanynak alternatívákat felkínálni, mert akkor abból fog választani, ami mi adunk neki, lehet hogy sosem derül ki az igazság. Nem lehet csak kérdezni, beszélgetni kell, mert a csak kérdezés az igazából kihallgatás.
– Arra ment rá az első házasságom, hogy állandóan dolgoztam. Kovalik Karcsi mondta mindig, hogy ő akkor boldog, amikor végre kialszanak a lámpák, én meg akkor, amikor végre felgyulladnak.
– Vissza szoktam nézni magam a Youtube-on, és néha röhögök magamon, hogy olyan vagyok, mint egy sürgő-forgó foxi kutya.
– S. Takács András volt az egyik legtehetségesebb tanítványom. Nem tudnám azt csinálni, amit ők, ilyen vademberek között, ahol meleg víz sincs reggel, én városi ember vagyok.
10 erős mondat Vitray Tamástól
Borítókép: Orbital Strangers
