Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Nincs olyan siklóernyős a világon, aki ne ismerné – világjárvány alatt, hirtelen felindulásból repült rekordot Takáts Pál

Takáts Pál háromszoros világbajnok, több manőver feltalálója egy olyan sportban, ami Magyarországon a rendszerváltással egyidős. Bár a kilencvenes években a fél világnak itthon gyártottak ernyőt, most pedig sorra hozzák a magyar siklóernyősök a világkupa-győzelmeket, mégsem lett a sportnak presztízse itthon. Pál 2020 októberében egy hirtelen szerveződött baráti utazáson 528 kilométert repült Brazíliában. Ezzel a járvány miatt egy szezonnyi verseny kimaradása után döntötte meg a siklóernyőzés magyar szabadtáv rekordját. Portré. 

Fotó: Takáts Pál

„Gyerekként láttam, hogy az Óbudai hegyek fölött muslicák voltak kiszegezve az égre. Tudtam, hogy siklóernyősök, már akkor érdekelt ez a világ” – mondja az első találkozásáról a sporttal Takáts Pál, háromszoros világbajnok akrobatikus siklóernyős, a magyar siklóernyőzés szabadtáv rekordjának jelenlegi csúcstartója.

Az égen látott muslicák évekkel később a gimnáziumi újság programfüzetében kerültek újra elő, ami egy siklóernyős iskola nyílt napját is ajánlotta. A máriahalmi dombon tartott rendezvény egy, szintén a sportot űző unokabáty történetei és az első, meghatározó pár másodperces repülés után néhány héttel később az akkor tizenhat éves Pál már a tanfolyamon volt.

„Előtte barlangásztam évek óta, akkor már eleget csúsztam a sárban és a sötétségben, ideje volt a másik irányba, a levegőbe is elindulni.”

A versenyzés nem volt célja, de hamar kiderült, hogyha valakinek nagy a tanulási vágya és tovább akar fejlődni, akkor olyan pilótákkal kell, hogy körbevegye magát, akik már elérték az élsport csúcsát. Ahhoz pedig, hogy a legjobb nemzetközi pilótákkal találkozhasson, külföldi versenyeken kell megjelennie.  

Kenyában / Fotó: Takáts Pál

Az első távrepülő versenyén tizenkilenc éves korában vett részt Szlovéniában, ahol sikerült lerepülnie az első 100 kilométeres távját, „ami, ha szigorúan nézzük, nem is 100 kilométeres volt. Visszaszálltam egy füves hegygerincre, mert pisilnem kellett. Akkor azt nem is tudtam, hogy nem szabad leszállni. Óriási élmény volt az Alföldről az alpesi hegyek közé kerülni, látni, hogy milyen szintek vannak. Amikor elindult a verseny, akkor huss, rögtön mindenki eltűnt elől, én meg szépen komótosan a saját ritmusomban követtem őket” – emlékszik vissza.

A távrepülésről később a nagyobb intenzitású élmény és az adrenalin miatt az akrózásba (akrobatikus siklóernyőzés) is belekezdett. Ebben is vált híressé, évekig világelső volt.

Szinkronrepülés Julian Andres Carreño siklóernyőssel 2017-ben Kolumbiában / Fotó: Takáts Pál

A távrepülő siklóernyőzésben a pilóta egy hegyoldalról vagy csörlésből indul, a felszálló légáramlatok segítségével igyekszik minél hosszabb ideig a levegőben maradni, és messzebbre jutni. A legügyesebb siklóernyősök így több száz kilométert tehetnek meg néhány óra alatt. Az akrózás ezzel szemben speciális siklóernyőkkel bemutatott manővereket jelent. Ez gyors magasságvesztéssel jár és egy–két percig tart. Az akrobatikus siklóernyős versenyeket a biztonság érdekében mindig víz felett tartják. A távrepülők a földön, mezőn landolnak. Fán landolás nagyon ritka esetben, veszélyhelyzet esetén történik, de Pál szerint „minden egészséges pilóta életében előfordul legalább egyszer.” Ő is landolt már fán, segítséggel leszedni még sosem kellett, ahogy ilyenkor a legtöbb esetben történik, ő is le tudott jönni magától. 

Örülhetsz, ha az ernyődet fizetik

A végig siklóernyőzött gimnáziumi évek után „anyukám szeretett volna egy egyetemen látni”, de határozott irányvonalak híján ő inkább a sportot választotta. „A barlangász múltamból szerzett kötéltechnikai tudományomat arra használtam, hogy irodaépületek ablakait mostam kívülről. Abból egész jól tudtam keresni és a felszereléseimet, az első nyári európai túrákat és a világkupa szezont finanszírozni.”

Az első, világkupa (Aerobatics Paragliding World Cup) győzelmét 2007-ben nyerte egyéniben, szinkronban a második helyet szerezték meg Kézi Gáborral. Ebben az évben alkotta meg a Misty to Helicopter (lásd a lenti videón) nevű új manővert is, ami akkor annyira tetszett a bíráknak, hogy a következő évtől a hivatalos versenymanőverek között is szerepelt.

Pál 2011-ben már egyéniben és szinkronban is elhozta az első helyet, ugyanebben az évben találta fel az Esfera, a Booster, a Joker, és a Cowboy nevű manővereket is.

A győzelmekkel együtt megjelentek a szponzorok is, de Pál azt mondja, közel sem olyan mértékű támogatásokról van szó, mint más sportágakban. A siklóernyős örülhet, ha egy-két felszerelést megkap ingyen, fizetik az ernyőjét, amiből egy versenyszezon alatt van, hogy többet is elhasznál, de az utazásokat a legtöbb esetben magának kell finanszíroznia.

Simonics Péter, a magyar távrepülő-válogatott szövetségi kapitánya és az első magyarországi siklóernyős iskola, a Fly Away alapítója szerint ez azért van így, mert

ez a sport nehezen közvetíthető, így kisebb a reklámfelület is, amit nyújtani tud. Emellett nehezen is követhető.

„Egy futam négy-öt órás, és ahhoz, hogy a döntéseket megértsék, kell egyfajta technikai tudás és meteorológiai alapismeret. Kevesek számára érthető, hogy mit miért csinálunk. A foci azért is ilyen népszerű, mert mindenki érti, és valószínű, hogy már kiskorától játszott is” – mondja Honti Adél a siklóernyőzés történetének első magyar női világkupa-győztese.

Tavaly Brazíliában / Fotó: Takáts Pál

Annak ellenére, hogy a földrajzi viszonyok nem a siklóernyőzésnek kedveznek itthon, a világrangsorban az országok versenyében Magyarország most a tizenkettedik helyen van. A magyar rangsorban Pál az első, Honti Adél a negyedik. „Ott van az összes alpesi nemzet, akik már nagyon régóta fejlesztik magukat. Onnan származik a sport, majd egyszer csak jön néhány magyarországi alföldi gyerek, akiknek nevetséges repülési lehetőségeik vannak hozzájuk képest” – mondja Pál. Arra, hogy miért lett végül mégis egy alföldi gyerek többszörös világbajnok, az elszántságot mondja, de hozzáteszi, hogy megfelelő állami támogatással jóval többet el tudna érni a magyar csapat.

Az idilli példa jól szervezett utánpótlásnevelésről Franciaországé, ahol néhány gimnázium sporttagozatában a siklóernyőzést is lehet választani és profiktól tanulni. Így fordul elő évről évre, hogy a világversenyeken is megjelenik néhány, addig ismeretlen francia tini.

Hőskor, ernyőgyárak, iskolateremtés

„Akkor még az őrültek sportjának tartották” – mondja Simonics Péter a siklóernyőzés kilencvenes évekbeli megítéléséről. Az 1970-es évektől létező, de a nyolcvanas évek végétől dinamikusan fejlődő sportban ekkor még valóban nem voltak egységes szabályok, oktatóközpontok, megfelelő biztosítások és biztonságos felszerelések sem. Amikor a rendszerváltással egyidőben a sport beszivárgott az országba alig tucatnyian űzték, a legtöbben a hegymászásról váltottak.

Bár pilótát keveset, ernyőből annál többet termelt ki ekkor az ország. Simonics szerint a kilencvenes években valószínűleg az olcsó munkaerő miatt Magyarországon gyártották bérgyártásban a világon forgalmazott ernyők körülbelül felét. A Mecsek Ballon Kft. például az osztrák Nova siklóernyőit gyártja még ma is Pécsen.

Később már megszigorították a siklóernyős oktatást és a vizsgát, ernyőbevizsgáló központokat hoztak létre, így már nem fordulhatott elő többé az, „hogy valaki a garázsban összetákol egy ernyőt, aztán csodálkozik, hogy nincs szerencséje.”

Ma már egy siklóernyő légijárműnek számít, van rendszáma, forgalmi vizsgája, van rajta biztosítás, és egy központi adatbázisban ugyanúgy nyilvántartják őket, mint az autókat.

Ha egy siklóernyős túl magasra repülne, akkor azzal ugyanúgy légteret sért, mintha a Wizzair egy járata túl alacsonyan szállna.

Ha valaki belekezd a sportba, akkor a légügyi hivatal által jóváhagyott oktatási tematika alapján megadott óraszámok után kapja meg a különböző jogosításokat. „Óva intek mindenkit attól, hogy olyan tanfolyamra menjen, ami 2-3 nap alatt valamilyen jogosítást ígér. Ugyanúgy, mint ahogy autót sem lehet megtanulni vezetni 3 nap alatt, siklóernyőzni sem lehet” – mondja Simonics, aki szerint a sport, ha valaki a megfelelő képzettséggel, tapasztalattal és felszereléssel repül, akkor semmivel sem veszélyesebb, mint biciklizni egyet a belvárosban.

Pál szerint a balesetek legnagyobb részét az okozza, ha a pilóták nem tudják jól megítélni, hogy milyen szinten vannak, előbb váltanak profibb ernyőre, mint kellene, és előbb szeretnének messzebbre, hosszabban repülni, mint tudnának. „Tipikus csapda, amibe rengetegen beleesnek. Ha valaki türelmesen és energiát nem spórolva követi az amúgy logikus lépéseket, hogy miből mennyit kell gyakorolni ahhoz, hogy szintet lépjen, akkor ez egy biztonságos sport” – mondja Pál, majd az addig jó kedvvel mesélt történetek után hirtelen bizalmatlanná válva hozzáteszi, hogy reméli, ez nem egy olyan cikk lesz, ami még egy bőrt le akar húzni néhány tragikus esetről. 

„Biztos vagyok benne, hogy ilyen extrémen félresikerült eset soha többet nem fog megtörténni. Sajnos ehhez meg kellett egy embernek halnia, hogy ne fordulhasson elő többet olyan mentés, ahol ekkora kommunikációs káosz van, és nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal” – mondja Simonics Péter Oroszi Zsolt halálos kimenetelű mentéséről (Oroszi egy fán landolt, a mentésére érkező honvédelmi helikopter rotorja olyan erős légáramlatot keltett, hogy amiatt leesett és súlyosan megsérült, miközben a mentésben résztvevők előre jelezték, nincs szükség helikopterre. Oroszi a kórházban meghalt, a felelősséget később a belügyminiszter is elismerte).

Az első magyar siklóernyős iskola alapítója szerint az, hogy milyen megítélése van a siklóernyőzésről a köznek, meghatározza, hogy hányan fognak belevágni ebbe a sportba. „Valószínűleg senki nem engedné el a gyerekét focizni sem, ha csak akkor olvasna róla, amikor valaki kitöri a bokáját. A legtöbben csak a balesetekkel kapcsolatban hallanak a siklóernyőzésről, miközben a magyar sikerekről alig számolnak be” – mondja Pál. 

Baráti utazásból magyar rekord

Nincs olyan siklóernyős a világon, aki ne ismerné” – mondja Pálról Honti Adél – „Egy maréknyi ember van a Földön, aki le tudja repülni ezt a távot, és bekerül az 500-as klubba. Pali világjárvány ideje alatt, egy versenyszezon és az ezekre való komoly mentális és fizikai felkészülés kimaradása után kigurik egy brazil útra, és rekordot dönt. Ehhez sok évtized tudása kell, hogy az ember idézőjelben ennyire felkészületlenül csak előrántja azt a mérhetetlen sok munkát és zsigeri izommemóriát.”

A pillanat, amikor már tudta, hogy meglesz a rekord. / Fotó: Takáts Pál

Pál azt mondja, nem volt konkrét célkitűzése bekerülni az 500-as klubba, de tudta, hogy megvan hozzá a tudása és a tapasztalata. A világon eddig körülbelül negyven pilótának sikerült lerepülnie ezt a távot. 2020-ban egyetlen svájci versenyre jutott ki, a többi a járványhelyzet miatt mind elmaradt, így amikor a baráti társaságból felhívták, hogy sikerült egy utat szervezniük, csatlakozik-e, nem sokat gondolkodott.

Az ország időjárási viszonyai miatt Brazília az egyik legnépszerűbb siklóernyős úticél. A legjobb pilóták minden évben körülbelül egy hónapra odavonulnak és októbertől novemberig próbálnak újabb rekordokat dönteni. „2002-ben Simonics Péterék repültek ott világrekordot. Akkor még annyira nem érdekelte a helyieket, hogy a kertjük végéből világrekordot lehet repülni, de nagyon gyorsan ráeszméltek, és vissza is vették.” Az ország északkeleti tartományában külön cégek specializálódtak a siklóernyősök ellátására. A szállás és a reggeli mellé jár, hogy felhúzzák őket csörlővel az induláshoz, majd egy műholdas GPS adóvevő segítségével követik a repülésüket, és amikor pár száz kilométerrel arrébb leszállnak, akkor onnan visszaviszik őket a kiindulópontra. Pál november 8-án 11 óra alatt repült 528 kilométert, amivel megdöntötte a siklóernyőzés magyar szabadtáv rekordját. Ugyanezen  a repülés során megdöntötte a magyar céltáv rekordot is (405 km). Ez azt jelenti, hogy a felszállás előtt már deklarálnia kellett, hogy melyik, 405 km-re fekvő koordinátát fogja érinteni. 

A kérdésre, hogy mi a következő szint, amit el szeretne érni, felnevet: „2015-től versenyzek, azóta arról szól az életem, hogy mi lesz a következő verseny, mikor tudok csinálni valami még újabbat és látványosabbat. Állandóan bennem volt ez a késztetés, de most azt mondanám, végre sikerült elengedni, és már nem érdekel, hogy mi lesz a következő. Természetesen, ha jönne egy nagy szponzor, és azt mondaná, hogy >>Palikám, itt van x millió forint, hozd el nekünk a siklóernyős távrepülő világrekordot Magyarországra!<<, akkor nyilván elgondolkodnék, mert onnantól már nemzeti presztízzsé is válhatna a sport.” Továbbra is a siklóernyőzésből szeretne élni, de nemcsak versenyzőként. Haladókat oktat, és a Justacro.com nevű oldalát és a hozzá tartozó közösséget építi.

Borítókép: Takáts Pál a siklóernyőzés magyar szabadtáv rekordjának megdöntése közben

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.