Öszvértúra egy berber faluba, látogatás a Boeing-gyárban, szamurájiskola, orosz balett, privát séf: mindez a részvételi díj része, ha valaki a Four Seasons Private Jet luxusjáratára vált jegyet. Az elegánsan fekete gép szeptember közepén landolt a budapesti reptér betonján.
Az utasszállító repülőgépeket teljesen praktikus okokból festi szerte a világon a legtöbb társaság fehérre: így az kevésbé melegszik fel, kevesebbet kell légkondicionálásra költeni, eladás után pedig a logókat leszámítva nem kell az átfestegetéssel bíbelődni. A világ egyik legismertebb hotelláncát és milliomos utasait ez feltehetőleg persze a legkevésbé sem érdekli: a TAG Aviation által üzemeltetett Boeing 757-2K2 legtöbb eleme fekete színű, legjellegzetesebb pedig a gép farkának festése, amelyet a kanadai Four Seasons logója díszít. A repülő egyébként még 1996-ban, a Transavia flottájában kezdte hasítani az égboltot két Rolls-Royce gyártmányú hajtóművével. (A brit luxusautógyár 1914 óta szállít motorokat repülőgépekhez.)
„Az a munkám, hogy utazom. Ha szabadságon vagyok, csak otthon akarok lenni. Emiatt van is egy kis érdekütközés a feleségemmel, aki meg folyton utazni szeretne” – mondja nevetve Javier Loureiro, az utasok kényelméért felelős igazgató, aki az út során végig a repülővel tart. Ő felel a 15 fős csapatért, illetve azért, hogy
az 52 utas mindegyike – mint fogalmaz – „csoportos, de perszonalizált” utazási élményt kapjon. Az utasok nagyjából 85 százaléka észak-amerikai, illetve úttól függően 40-60 százalékuk nyugdíjas.
A fedélzeten a népes személyzeten kívül szuperkényelmes, ággyá alakítható fotelek, narancssárga takarók, Bulgari kényelmi készlet és persze wifi is a vendégek rendelkezésére áll. A beltér visszafogott, a minimáldizájn szerencsére nem tűrte meg az aranyozott bőrt, a márvány karfákat vagy a gyöngyházberakást, és a legnagyobb logó is legfeljebb jó tenyérnyi méretű: a Four Seasons szimbóluma a takarók felszínére van varrva. A decens belső tér olyan,
mintha egy nagy „first class” lenne, és lefelejtették volna a turistaosztályt.
A dizájnerek tényleg szép munkát végeztek, a világos árnyalatokat a sötétre lakkozott keményfa-felületek ellenpontozzák. (Pontosabban műanyagra felvitt fóliával van dolgunk, de olyan jó minőségben, hogy ezt valószínűleg csak a megszállott anyagvizsgálók és a nyugdíjas milliomos asztalosbácsik veszik észre.)
A magyar fővárost is érintő út közel három hétig tart és összesen kilenc repteret vesz célba.
A kiinduló állomás Seattle, innen Kiotóba, Pekingbe, a Maldív-szigetekre, Tanzániába, Budapestre, Szentpétervárra, Marrákesbe repülnek, majd végül Bostonban vehetnek búcsút az új barátok. Bár bejárják az egész világot, az egyes utak legfeljebb 7-8 óráig tartanak, hogy minimalizálják a gyors időzóna-átlépésekből eredő jetleget.
De aki így sem bírja a repülést, tucatnyi szórakozási mód közül választhat. Például a kultúrák közötti cikázást kiheverendő alaposan leihatja magát a – természetesen all inclusive – felszolgált 19-féle rövid (whiskeytől ginig), néhány pohár 2006-os Dom Pérignon vagy a 2013-as Châteauneuf du Pape segédletével. Az italokon kívül természetesen az ételek is exkluzívak, a műanyag dobozokba csomagolt bolognai spagetti helyett privát séf gondoskodik arról, hogy senki ne maradjon éhen két úti cél között. Az angol Kerry Sear (és a vele utazó kollégája) a célállomások függvényében, folyamatosan változtatja a menüt, mindenhol igyekeznek a helyi konyha jellegzetességeit bemutatni.
Az utasok összesen két éjszakát töltenek Budapesten, amely egyébként egy „romantikus, vibráló művészeti életű, fesztelen kávézókultúrájú” városként szerepel a hotellánc brosúráiban. Az ajánlott programok között szerepel a termálfürdőzés, a Mátyás-templom kriptáinak meglátogatása, vacsora a Halászbástyán, de a művészetre éhes utasok a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosával, Erdész László műkereskedővel is találkozhatnak.
A dunai hajózás szintén szerepel a programok között, talán épp a Thetis luxusyacht fedélzetén, amelyről nem is olyan régen, itt írtunk. Van egy olyan érzésem, hogy beerbike-ra nincs túl nagy tolongás, viaszmúzeum hála a jó égnek nincs a városban, de egy jó szabadulószobára azért még benevezhetnek
a játékos kedvű utasok, akik egyébként – mint az út minden egyes állomásán – természetesen itt is egy Four Seasons-ágyban, nevezetesen a Gresham-palotában hajthatják álomra fejüket.
Fotók: Jánossy Noémi
A következő évre három utat terveznek, ezek közül egy útvonal érinti a magyar fővárost. A 135 és 138 ezer dollár között mozgó jegyárak nem tántorítják el az amerikai nyugdíjasokat (vagy bárki mást, akinek van ennyi pénze), a márciusi útra már most csak várólistás helyeket tartanak fent.
