A Final Fantasy VII Remake nem egyedülálló vállalkozás, bár kétségkívül annak indult: teremtsünk újra egy játékkulturális szempontból forradalmi, ámbár 23 éves programot! A japán Square-Enixet végül beelőzte a Capcom nevű földije, a Final Fantasy VII Remake azonban így is figyelemreméltó jelenség,
Ha össze akarnám foglalni a Final Fantasy-játékokat, nagy bajban lennék, ez a japán szerepjáték-sorozat ugyanis egymással általában össze nem függő történeteket mesél el. Közös pontok mondjuk vannak, ilyen többek között, hogy a játékosok hatalmas lényeket idézhetnek a csatákban, vagy hogy az adott epizód mind technológiai, mind játéktervezési téren etalon kell legyen. Oké, utóbbi nem mindig sikerül, de egy-két kellemetlen példától eltekintve igenis szép eredmény, hogy egy 33 éve futó sorozat újabb részének megjelenése a mai napig olyan esemény, amire a teljes iparág odafigyel. Ennyire patinás múlt esetén külön kiemelendő, ha van olyan játék a sorban, amit nemcsak mint videojátékot, de kulturális eseményt is ünnepel a világ – az 1997-ben Playstationre megjelent Final Fantasy VII pont ilyen.
Egy gyilkosság mind felett
Annak idején a játékok narratív eszközei még nem voltak olyan kiforrottak, mint mostanában, ez a játék pedig olyan húzásokkal sokkolta a nagyérdeműt, amik évtizedekre példává, sőt, lassan inkább közhellyé emelték ezeket. A sztori szerint egy főleg technológia uralta fantáziavilágban kellett ökoterroristaként tevékenykedünk, szóval robbantgatnunk és ölnünk a szerintünk jobb ügyért. Mindehhez természetesen barátságos, rajzfilmes megvalósítás társult, de a fejlesztők azért nem hagyták, hogy elfelejtsük, mit is csinálunk valójában: a téteket soha nem látott magasságba emelték, mikor egy közkedvelt szereplőt egyszerűen megöltek a játék közepén.
Nem szeretnék részletekbe menni, de van egy jelenet, ami
annyira beleégett a gamer köztudatba, hogy a játékosok szinte vallásos
imádattal kezdtek visszagondolni a Final Fantasy VII-tel töltött időre. Ez a
rajongás pedig valahogy nem apadt; nem elég, hogy a Square-Enix egy egész estés
filmmel tett pontot a sztorira, de a játékosok teljes remake-et követeltek, hogy
soha nem látott részletesség mellett élhessék át a katarzist. A japán cég egy
ideig ágált, aztán lépett: a Final Fantasy VII Remake-et egy háromrészes
projektként jelentették be, a cirka 60 órás playstationös eposz első harmadát
pedig idén áprilisban adták ki, kizárólag Playstation 4 konzolra.
Aztán elszabadult a pokol.
De ne szaladjunk előre, nézzük meg, mi is pontosan a Remake! Egy viszonylag zárt pályákon játszódó akció-szerepjátékról van szó, amiben a Final Fantasy VII már ismert és szeretett csapata tér vissza, hogy újra felvegye az acélkesztyűt a Shinra nevű gonosz megavállalattal. A Gaia nevű bolygón járunk, ami lassan, de biztosan haldoklik: a szóban forgó cég a planéta életenergiáját bányászva fűti a felszínen élő emberiség fejlődését. Autók, hatalmas sztrádák, helikopterek és mesterséges intelligencia vezérelte berendezések teszik kényelmessé az életet, az emberek többsége el sem tudja képzelni, milyen lenne az élet a Shinra technológiája nélkül. Közben a cég akkorára nőtt, hogy globális monopolhelyzetbe került: gyakorlatilag semmi nincs, ami útját állná, az országok vezetői pedig csak simán elnökként hivatkoznak a cég vezetőjére.
Ijesztő kép ez, főleg a techcégek előretörésének korában, és
kicsit el is gondolkodtam a dolgon, hisz ezt a sztorit 1997-ben írták, hol volt
még akkor a Facebook. Az analógia akkor még persze a Föld kincseinek agresszív
kitermelését rejtette, de az alkotók előrelátását dicséri, hogy ennyi évvel
később is releváns maradt.
Sőt, ha lehet, még időszerűbb, mint valaha, mert az említett terrorista szál itt elég erősen jelen van.
Főhősünk egy Cloud nevű zsoldos, aki egykor a Shinra magánhadseregének katonája volt, de egy nap megelégelte a csicskáztatást és saját karrierbe kezdett. Az őt felbérlő, Avalanche nevű szervezet célja a Shinra lerombolása, mert úgy hiszik, a cég ténykedése a világ pusztulásához vezet. Igazából nem számít, mi az igazság, mert a cél szentesíti az eszközt, ez a filozófia pedig már a játék elején kimutatja a foga véres fehérjét. Egy látszólag „jellegzetese videojátékos” küldetés során felrobbantjuk a Shinra egyik reaktorát, ám a pusztítás oly fokú, hogy a reaktor körüli város egy negyedét is romba dönti. Az utcán mászkálva kétségbeesett emberek jajveszékelése és a háttérben lángoló épületek közepette kell elsétálnunk, mint aki jól végezte dolgát – kemény, a modern megvalósítás miatt pedig még úgy is ledöbbenti az embert, hogy a Final Fantasy VII humora azért megmaradt.
Van, ami a régi, de van, ami más
A szereplők nem mindig vehetők komolyan, a világ is kicsit
furcsa, jellegzetesen japán – és a játékmenet is az. A sorozat hagyományainak
megfelelően fejezetekre bomlik a sztori, a fontosabb helyszíneken pedig nemcsak
főküldetések, de opcionális feladatok is várnak ránk. Ha csak a sztorira
összpontosítunk, úgy 25-30 óra játék vár ránk, minden apróságot azonban akár 60
órába is beletelhet teljesíteni. Sajnos maximalista vagyok, így egy ideig
biztos Midgar városának környékén maradok, de mivel a történet során fontos
döntések sorát kell meghoznunk, azoknak is érdemes visszalátogatni ebbe a
különös világba, akik csak a befejezésre kíváncsiak.
No de mégis miért lenne érdekes egy 23 éves játék első harmadának lezárása? – kérdezhetnénk.
És itt jön a csavar: nem beszélek arról, miben, de a Final Fantasy VII Remake bizony kissé más élmény, mint az eredeti játék, és bár erre a Square-Enix már jócskán a fejlesztés során felhívta a figyelmet, akadnak olyan újdonságok, amik a vártnál jobban beletúrhatnak a történetbe. Vannak, akik ezen felháborodtak, a játékosok egy része szerint a Square-Enix nem mondott igazat, amikor Remake-nek keresztelte a programot, helyette ugyanis egy újra elmesélt, itt-ott friss lehetőségeket villantó játékot kaptunk. Én másként látom, szerintem ez egy bátor dolog, és örülök, hogy a sztori ismeretében is érhet meglepetés.
Csak azt sajnálom, hogy bár a Final Fantasy VII Remake-et rég bejelentették, az első igazi feltámasztást a Capcom vitte véghez. A Resident Evil 2 Remake remek játék lett, egyben üzleti siker, ami bizonyítja, hogy a nosztalgiavonat megállíthatatlan. Azóta megjelent a harmadik rész felújítása is.
A Final Fantasy VII Remake játékmenete egyébként nem hoz sok meglepetést. Egy legfeljebb háromfős csapatban kell valósidejű csatákat vívnunk, szemben az 1997-es klasszikus körökre osztott megoldásával. Ízlés dolga, nekem jobban bejön, amikor gombnyomásra kaszabolok, de elfogadom az érvelést, miszerint a régi játék taktikusabb volt. A harcokat leszámítva sokat beszélgethetünk, kalandozhatunk, fejleszthetjük a karaktereink képességeit, fegyvereit, varázslatait – aki már látott szerepjátékot, nagyjából fél óra után mindent érteni fog.
Jó lóra tettek a motorral
Emiatt inkább a tálalásra térnék át, az ugyanis érdekesebb. A Remake az Epic Games által fejlesztett Unreal Engine 4 nevű motort használja, és meg kell hagyni, az egyik legszebb játék, ami valaha készült a motorral. A karaktermodellek olyan részletesek, hogy a már említett, Advent Children című animációs filmet is lekörözik, pedig ez a program valós időben fut egy majd’ hétéves konzolon. Az animációk is pazarul festenek, csakúgy, mint a művészi alapossággal felvett és megrendezett átvezető jelenetek, de a környezet itt-ott kopottas. A zene és a szinkron ellenben végig tökéletes, szinte nincs olyan pillanat, amikor ne kényeztetné fülünket a játék. A párbeszédek mondjuk néha butácskának hangzanak, én viszont ezt betudom az eredeti programmal szembeni tiszteletadásnak.
A Final Fantasy VII tehát jó játék, amit még akkor is
ajánlhatunk, ha valaki ódzkodik az emlékeiben élő kép meggyalázásától. Ez egy
önálló játék, sok-sok új gondolattal, és egy olyan üzenettel, ami nagy
hangsúlyt fektet a személyes döntések fontosságára. Mi számít igazán: az
elrendelt sors, vagy a puszta akarat? A Final Fantasy VII Remake talán már a
létezésével is megválaszolja ezt a kérést.
A Final Fantasy VII Remake 2020. április 10-én jelent meg Playstation 4 konzolokra, ára kb. 20 ezer forint. A tesztpéldányt a hazai forgalmazó Cenega Hungary biztosította, de a tartalomba nem szólt bele.
Képek: Square-Enix
