A spanyol konyha nem olyan, mint a görög vagy az olasz, nincs minden sarkon jelen az országban, de még Budapesten sem. Majdnem egy kézen meg lehet számolni azokat az elszánt étteremtulajdonosokat, akik például tapasbárt nyitottak, őket viszont érdemes ismerni. Ha voltál idén nyáron Spanyolországban, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.
Az ország legismertebb, legeredetibb és legbejáratottabb tapasbárjait három tősgyökeres magyar tulajdonosi csapat álmodta és valósította meg. Eltérő családi háttérrel, különböző karrierutakkal, de ugyanazzal az elszántsággal hozzák el Budapestre a legjobb spanyol kocsmai falatokat – írtuk a szeptemberi Forbes magazinban, amikor a Pata Negra, a Padron és a Bontxo sztoriját mutattuk be.
Mókusz Szilveszter és Losits Vilmos a budai Pata Negra teraszán (Fotók: Orbital Strangers)
A
Pata Negra valójában ma már három hely és két srác harmincéves barátáságának története. Egy tapasbár a Kálvin téren, egy másik Budán a Komjádi uszoda mellett, és egy nemrég nyitott prémium étterem szintén a pesti oldalon a bulinegyed tövében. „Olyan helyet akartunk csinálni, ami nem csak spanyolnak látszik, hanem valóban spanyol” – mondja a két alapító tulajdonos, Mókusz Szilveszter és Losits Vilmos. –
Történetük részletesen a szeptemberi Forbesban!
A Beck család és a Padron
„Minden férfi örök vágya, hogy legyen egy kocsmája” – mondja Beck László, a
Padron mögött álló család feje. A budapesti Palotanegyed tapasbárja tényleg olyan, hogy a mai Barcelonában is megállná a helyét, modern belső, magasított bárszékek, kozmopolita hangulat, az étlapon minden rendes tapasfogás.
A hely és a Beck család története részletesen a szeptemberi Forbesban!
Bóné Gábor és a Bontxo
A Bontxo egy testvérpár – Bóné Gábor és Zoltán – megvalósított álma, egyszersmind a baszk konyha egyedüli képviselője Budapesten. Már a hely nevének keletkezése – és kiejtése – is megér egy misét, ez is benne van a magazinban.
E három legendás spanyol hely történetét most éppenhogy csak felvillantottuk, viszont van még pár olyan hely, ami nem fért az újságba. Ellenben, ha a teljességre törekszünk, akkor érdemes tudni róluk.
Hamisítatlan latin hangulatot a Gozsdubeli Vicky Barcelonában találunk, ahol persze a kaja is az, de azért leginkább „chupito”, azaz „feles”-bár. Ha táncoló pincérekre vágysz, s te is ily módon akarsz kimenni a mosdóba, ide gyere, ahogy az összes spanyol ajkú itt élő is teszi.
