Kicsoda valójában Soros és mit akar?

Hogy nem ő lett az első és a második címlapunk, még 2013-ban, amikor indultunk, az érthető.  A magyar Forbes mégis induljon magyarországi arcokkal. De a harmadik, már simám lehetett volna, […]

Bővebben

Itt eheted a legjobb spanyol kocsmai falatokat a közelben

A spanyol konyha nem olyan, mint a görög vagy az olasz, nincs minden sarkon jelen az országban, de még Budapesten sem. Majdnem egy kézen meg lehet számolni azokat az elszánt étteremtulajdonosokat, akik például tapasbárt nyitottak, őket viszont érdemes ismerni. Ha voltál idén nyáron Spanyolországban, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.

Az ország legismertebb, legeredetibb és legbejáratottabb tapasbárjait három tősgyökeres magyar tulajdonosi csapat álmodta és valósította meg. Eltérő családi háttérrel, különböző karrierutakkal, de ugyanazzal az elszántsággal hozzák el Budapestre a legjobb spanyol kocsmai falatokat – írtuk a szeptemberi Forbes magazinban, amikor a Pata Negra, a Padron és a Bontxo sztoriját mutattuk be.

Mókusz Szilveszter és Losits Vilmos a budai Pata Negra teraszán (Fotók: Orbital Strangers)

Mókusz Szilveszter és Losits Vilmos a budai Pata Negra teraszán (Fotók: Orbital Strangers)

A Pata Negra valójában ma már három hely és két srác harmincéves barátáságának története. Egy tapasbár a Kálvin téren, egy másik Budán a Komjádi uszoda mellett, és egy nemrég nyitott prémium étterem szintén a pesti oldalon a bulinegyed tövében. “Olyan helyet akartunk csinálni, ami nem csak spanyolnak látszik, hanem valóban spanyol” – mondja a két alapító tulajdonos, Mókusz Szilveszter és Losits Vilmos. – Történetük részletesen a szeptemberi Forbesban!

A Beck család és a Padron

A Beck család és a Padron

“Minden férfi örök vágya, hogy legyen egy kocsmája” – mondja Beck László, a Padron mögött álló család feje. A budapesti Palotanegyed tapasbárja tényleg olyan, hogy a mai Barcelonában is megállná a helyét, modern belső, magasított bárszékek, kozmopolita hangulat, az étlapon minden rendes tapasfogás.  A hely és a Beck család története részletesen a szeptemberi Forbesban!

Bóné Gábor és a Bontxo

Bóné Gábor és a Bontxo

A Bontxo egy testvérpár – Bóné Gábor és Zoltán – megvalósított álma, egyszersmind a baszk konyha egyedüli képviselője Budapesten. Már a hely nevének keletkezése – és kiejtése – is megér egy misét, ez is benne van a magazinban.

E három legendás spanyol hely történetét most éppenhogy csak felvillantottuk, viszont van még pár olyan hely, ami nem fért az újságba. Ellenben, ha a teljességre törekszünk, akkor érdemes tudni róluk.

Hamisítatlan latin hangulatot a Gozsdubeli Vicky Barcelonában találunk, ahol persze a kaja is az, de azért leginkább „chupito”, azaz „feles”-bár. Ha táncoló pincérekre vágysz, s te is ily módon akarsz kimenni a mosdóba, ide gyere, ahogy az összes spanyol ajkú itt élő is teszi.

Izgalmas fejlemény a Vas Manci, szintén a Palotanegyedben, a hasonló nevű utcában, egy Valenciából hazatelepült lány kivitelezésében, fúziós konyhával, de spanyol elemekkel – ja, és nem ő a Manci, hanem egy régi fénykép.

Új jelenség a Kubala Barcelona Budán, rendes hispán étlappal, de ezt leginkább szurkolásra és koktélokra ajánljuk.

És egyedüli fecskeként van egy hely a fővároson kívül is, ahol rendes, többfogásos, tradicionális spanyol étlappal várnak minket, a Tio Pepe, Győrben. Itt még paella is van.

És hogy honnan ered a tapas?

Tipikus kocsmaétel, s mint ilyen, eredete az idők és a borospoharak feletti feledés homályába vész. Ahány tapasbár, annyi magyarázat, Bölcs Alfonz étkezési szokásaitól kezdve leleményes korcsmárosokig, akik a pohárra tett tányérkákkal, s azon lévő falatkákkal sarkallták intenzívebb italozásra a nagyérdeműt. Fogyasztása hasonló az orosz zakuszkákhoz, vagy a közel-keleti mezézéshez, egyszerre van az asztalon sokféle tál, bele lehet enni mindegyikbe, de legfőképp sokat kell beszélni és inni hozzá.

Egy biztos: a tapas ma már a spanyol konyha alapesetének számít, komplett étkezésnek minősül, de sokkal több annál. Tapasozáshoz fogadjuk meg: üljünk minél közelebb egymáshoz, engedjük magunk mellé az idegeneket, remek beszélgetések lesznek belőle, s lehetőleg menjünk minél többen, mert annál többféle fogást tudunk megkóstolni. Ne kifogásoljuk, hogy miért ilyen kicsi az adag és hol a köret, fejenként bátran rendeljünk háromféle ételt is. És legyünk nagyon nyitottak, ha azt mondja a pincér, hogy épp van disznóláb ördöghalszeletekkel, rákpáncélból készült mártásban, vagy hurka tintahallal. Vágjunk bele ezerrel.

A szeptemberi Forbes október 2-áig még a standokon! Keresd a lapot az újságárusoknál!

 

Lapozz bele az újságba!

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő