Három nap három büdzséből – így (is) lehet fesztiválozni.
Az már biztos, hogy a Sziget idei árai úgy ivódtak bele a magyar köztudatba, mint alkohol a brit turistákba. Drága vagy sem (annyira tényleg nem, főleg, ha a gazdasági realitásokat és a nemzetközi példákat nézzük), azon Facebook-kommentharcosként valahogy sokszor hajlamosak vagyunk átsiklani, hogy bizony
Szigetezni többféleképpen, több büdzsével is lehet.
Mert csak egy dolog fix: a jegyár. Hogy emellet hogyan gazdálkodunk a Szigeten, már rajtunk múlik – a fesztiválra kilátogatva három nap alatt három szcenáriót néztünk meg, milyen lehetőségei vannak egy-egy tipikus koncertezőnek.
Diákpénztárcához is passzol, ha okosak vagyunk – Sziget 4 700 forintból
Spórolósra fogva különösen furfangosnak sem kell lenni ahhoz, hogy olcsón, de ne szomjasan indítsuk be a birodalmi lépegetőst Calvin Harris dallamaira. A diákok – vagy csak úgy általában azok a fesztiválozók, akik jobban figyelnének arra, mire mennyit költenek – három legjobb barátja a K-hídtól jó 15, (szóval a Nagyszínpadtól 20) perc sétára lévő Auchan Korzó, a Sziget csücskében megbújó Aldi és a fesztiválkapitalizmus anomáliája, a Csónakház. Ezen helyszínek felkeresésével a spórolás precíz függvénye nem megy át a fájdalmasan disztopikus „zabáljuk és igyuk tele magunkat otthon, hogy a Szigeten már csak pisilni kelljen” maximumába, csak egy kicsit sétálósra kell venni a figurát.
A spóroló fesztiválos egyik legnagyobb barátja: a Csónakház. Fotó: Knittel Martin
Ennek tudatában érkeztem szombaton a Szigetre késő délután – mert ugye minél később mész, jó eséllyel annál kevesebbet kell költened. Ugyan a fesztivál területére alkoholt nem lehet bevinni (szerencse, hogy az üres Janás üvegembe csak a Szentkirályit töltöttem, pont aznap játszottak palackszagolgatósat), vizet annál inkább érdemes, hiszen ennek fél litere is majdnem egy ezres: költésminimalizáló üzemmódban az ilyen kiadásokat inkább a nyugati barátainknak hagyjuk.
Költségminimalizáló hadjáratom legnagyobb tanulsága, hogy az Auchan-Aldi-Csónakház triumvirátusának látogatása ugyan lehetővé teszi az ötezres longdrinkek kikerülését (ennek tényszerűségét különösen a Csónakházban érezni, ahol jóval olcsóbb a vodka-red bull kombó, és itt még három számjegyű a legolcsóbb csapolt sör is),
a maratoni sorban állást és a hosszú túrákat már nem lehet megúszni vele. Ezt kell vállalnia annak, aki negyed- vagy féláron akar egy nemzetközi fesztiválon fogyasztani.
Fogyasztás a Szigeten belül szombaton:
- Baconös kenyérlángos, sajtkrémes rúd és egy kóla az Aldiban: 600+890 forint.
- Egy korsó csapolt Ászok és vodka-red bull a Csónakházban: 800+2400 forint.
Erre a költségre jön rá pluszban a jegy, ami a kedvezményes diákbérlettel egy napra számolva 13 ezer, vagy a legelső körös elővételben stoppolva 25 ezer forint. Az auchanos költést nem számoljuk ide, mivel az a Sziget határain kívül történt.
Drága lesz, ha versenyt iszol a britekkel – Sziget 43 350 forintból
Magyar átlagfiatalként egészen fura (és egyben vészjósló) érzés üres hassal, szomjasan, csak egy pénztárcával érkezni a Szigetre, de ha brit turista vagy, aggodalomra semmi ok. Abban már az indulásnál biztos voltam, hogy a fesztivál egyik legkeményebb ivónemzetét – a fiskális korlát nem elhanyagolható különbsége mellett a fiziológiai határaim is figyelembe véve – nem fogom tudni lekörözni, a Tame Impala-napon mégis próbáltam egy átlagos nemzetközi turista költését leutánozni.
Vasárnap délután háromkor egészen üres bódék között navigálva kezdtem kései ebédemmel a Telex hűtőízű-jelzője után nagyobb Facebook-kommentpárbajokat kiváltó Unicorn Bisztró hambijával. Nem bíztam a véletlenre, itt a kék buci helyett az extravagánsabb, drágább Black Unicornt vettem, menüben, azaz egy marék krumplival és kis pohár rózsaszín limonádéval 7 200 forintért. Ennél persze drágábbat, és ahogy az első harapások után kiderül, finomabbat (ha nem is kitakarítatlan hűtőre emlékeztető az élmény, sajnos eléggé értelmezhetetlen, mindenhova csöpögő ízmaszlag a hamburger – de a látvány miatt elhisszük, hogy Osváth Zsolt csapatának sok munkája van benne) is lehet enni a Szigeten, kezdő költésnek ez is megtette.
Inkább csak drága volt, mint finom.
Nem meglepő, hogy nem az ebéd-vacsora kombó lesz igazán fajsúlyos a nemzetköziek fogyasztói kosarában, hanem az italok: ebből bizony sokat, sokért kell venni, ha minimum bormámorosan állnánk be (mármint a tömegbe) Tame Impalára.
A történetet még ráadásul az nehezíti, hogy a poharak űrtatalmának jókora része csak jég, így csupán pár korty után nézel a repohár fenekére
– ezért talán jobban megéri az erősebb, fél literes verziókat kérni (amibe 4 cl helyett 6 cl alkohol is kerül).
A kaja-pia párosára jön rá minden egyéb költés is, hiszen egy jó turista nem csak eszik és iszik: Szigetes pólóra, karikatúrára, a valahogy minden zsibvásárban felbukkanó, ősmagyar aurát árasztó csecsebecsékre is költhetjük a pénzünk. Én inkább az óriáskereket választottam, ami a fesztivál áraihoz képest meglepően olcsónak tűnt, csak 4500 forintot kértek egy körért.
Fogyasztás a Szigeten belül vasárnap:
- Unikornis-ebéd: 7 200 forint.
- Két Jack & Coke délután (valójában mézes whiskeyt kértem almalével, de ezt nem tudta felütni a pultos): 8 380 forint.
- Két tubiszóda Tame Impala előtt és közben: 8 380 forint.
- Óriáskerék: 4 500 forint.
- Vacsi, gyros: 5 000 forint.
- Két feles és egy Long Island, ha a buli hajnalig tart: 2 x 1950 + 5 990 forint.
Plusz a jegy, ami utolsó körben már 32 ezer forint.
Sziget luxuskivitelben – százezrekből
Biztos van az a céges platinum AmEx, ami a Sziget luxusköltéseit is elbírja, nekünk azonban innen már át kell állni a képzelt riport műfajra. A fesztivál egyik idei nagy üzleti dobása ugyanis minden bizonnyal a luxus pénzzé tétele volt: a Nagyszínpad mellett kibővített VIP-lelátó és máshol is több VIP-zóna várta a fizetővendégeket, akik ki akarták fizetni a megemelt jegyárat. (Eddig ez nem így volt, földi halandó a jegypénztárnál nem tudott VIP-privilégiumokat vásárolni.)
Itt már a kínálat is valamivel emelkedettebb, mint amit az átlag belépőt váltó halandók elérhettek: akár a 101 Bistroban is falatozhatott az, aki a 130 ezer forintos bérlet helyett a 202 ezreset vette.
De ha valami kiderült a Sziget-túránk alatt, az az, hogy nem attól fogod jobban érezni magad a fesztiválon, hogy a VIP-re költesz százezreket vagy épp az Auchanba rohangálsz rehidratálni: sokkal inkább befolyásolja a hangulatod az, hogy kikkel vagy és mennyire jó a színpadi produkció, amire kijöttél.
