Steiner Kristóf és párja, Nimrod Dagan vegán önismereti elvonulást szerveznek Methana-félszigetére. Ezúttal mi is velük tartunk: egyhetes folyamatos evészet, természetjárás, bulizás következik. Aztán persze kiderül, hogy a retreat teljesen másról szól, mint elsőre gondoltuk volna. Beszámoló.
Kristóf és Nimi már a honlapjukon nyilvánvalóvá teszik azokat az okokat, amik miatt jobb, ha NEM utazol hozzájuk elvonulásra. Pontosítok: azokat a tényezőket, amik segítségével megszűrhetik, hogy kivel tudnak majd együttműködni, és kik számára lesz kínszenvedés a kint töltött idő. Aki Methanára megy, jobb, ha tudja, mit vállal: ahogy a korábbi cikkünkben is olvashattátok már, a félsziget az Isten háta mögött van, Athéntól háromórányi autóútra, nincs tömegközlekedés, se kórház, se bolt, de még csak térerő sem a legtöbb helyen. Cserébe van vad és érintetlen természet, hat macska (meg a szálláson kívül még úgy 10 ezer), elképesztő vegán vacsorák, egy 20 éves kisautó, és persze Kristóf és Nimi, akik egy percig sem próbálják káros társadalmi elvásárokhoz igazítani az életvitelüket –
legyen szó az egymás iránti rajongásuk kimutatásáról, a vad táncmozdulatokról, vagy a kövérre tekert spanglikról.
Felszaladt a szemöldököd? Ha igen, talán jobb, ha egy hagyományos utazást választasz, ha pedig a kérdést sem érted, valószínűleg te is megtalálnád a helyed Kristófék lelkes utazóközönségében. És most, hogy túl vagyunk ezen az első teszten, jöhet a lényeg, ami a bulvároldalakra kívánkozó felszín alatt van. A lényeg, ami felejthetetlenné tette számunkra a Kristófékkal töltött hetet – a csodálatos természeti látnivalók, a vegán gasztronómia ízei, a kapcsolódás öröme, a lelassulás, a befelé figyelés lehetősége. Mert valójában ezekről szól Kristóf és Nimi privát és csoportos elvonulása.
Kristóf és Nimi már a honlapjukon nyilvánvalóvá teszik azokat az okokat, amik miatt jobb, ha NEM utazol hozzájuk elvonulásra.
Fotó: Deli Soma
Az elvonulásról
A házaspár öt évvel ezelőtt hagyta el Izraelt, hogy egy olyan helyen kezdhessenek új életet, ahol az időjárás, a politikai klíma, és a természet is alkalmas egy lassabb életmód kialakításához. Methana bevált. Gyorsan berendezkedtek, és miután felfedezték a félsziget legizgalmasabb természeti látnivalóit és legautentikusabb tavernáit, eldöntötték, hogy másoknak is megmutatják ezeket. Az elvonulásokra eleinte főként nők jelentkeztek, így most már Men’s Retreatet is hirdetnek, ahova az önismeretre, kapcsolódásra, érzelmi munkára nyitott férfiakat várják. Egy évben összesen 6 csoportos elvonulást tartanak, emellett egyéni utazók és párok számára is kiadják egyik lakrészüket.
A csoport tagjai a tengerre néző Limnisában, Mariel és Philipp villájában szállnak meg, amit kiszakadni vágyó íróknak és művészeknek rendeztek be. Bár a villa lélegzetelállító, a jövő nyári csapatok már új helyen lesznek: Kristófék telket vásároltak, és teljes gőzzel építik saját villájukat, ahol még több vendéget fogadhatnak majd.
Az elvonulás ára 1000-2000 euró között mozog, függően a szoba típusától. Az árban benne van a szállás és minden étkezés. Emellett szinte mindig van olyan vendég, aki kollaborál Kristófékkal, masszázst vagy drámaterápiát tart, esetleg fotózik, így kedvezményt kap.
Az elvonulás résztvevői a tengerre néző Limnisában, Mariel és Philipp villájában szállnak meg, amit kiszakadni vágyó íróknak és művészeknek rendeztek be.
Fotó: Deli Soma
Amúgy valójában mi a bánat az a lassú élet?
Annak ellenére, hogy régóta követem a párt Instagramon, meglehetősen téves elképzeléssel érkeztem hozzájuk a félszigetre. Még a parton autóztunk, amikor megkértem a barátom, hogy inkább most szívja el az utolsó cigijét, nehogy rossz benyomást keltsünk, és még az is felmerült bennem, hogy elhallgatom, hogy húsevők vagyunk. Mert mi az, hogy önismereti vegán elvonulás? Nyilván valamiféle babazöldbe csomagolt átnevelő tábor, ahol amellett, hogy eggyé válunk a földanyával és meditáción keresztül kapcsolódunk egymáshoz, átkokat szórunk arra a halandó énünkre, aki betér a Pizza Me-be hajnali 3-kor, hogy húsimádó pizzával a hasán nézhesse a BoeJack Horsemant reggel 7-ig. Ilyen tévképzetekkel nem csoda, hogy több megfelelési vágy és szorongás volt bennünk, mint az érettségi napján – az első este jót is röhögtünk az egészen, miközben Nimi a sokadik pohár bort töltötte, a társaság pedig torkaszakadtából üvöltötte a Mamma Miát egy tavernában.
Na de, ha a lassú élet, a veganizmus, a tudatosság nem folyamatos meditációt, absztinenciát és egészségtudatosságot jelent, akkor mit? Mi az, amit ez a szőke Jack Sparrow és latin szerelme taníthat nekünk egy kiegyensúlyozott életről?
A nagybetűs válaszhoz átbeszélgetett éjszakákon, bruncholásokon, természetjáráson át vezetett az út. Kristóf és Nimi semmilyen ősi tudást nem próbált ránk erőszakolni, egyszerűen csak léteztek abban a természetes mederben, amit maguknak ástak ki a közös hét év folyamán. A mederben, amiben minden étkezésre hosszú idő jut, és az ízek kóstolgatása közben senki nem nyomkod telefont. A mederben, ahol ráérünk leülni a vulkán tetején 10 percre, hogy szépen csendben csak befelé figyeljünk. A mederben, ahol minden érzelem kifejezésre juthat, minden gondolat halló fülekra talál. A mederben, ahol nincs sürgetés, ahol semmi sem kötelező, viszont mindent szabad, ami a másik ember szabadságát nem sérti.
A tavernázás, a finom borok kóstolása és a hedonista élet élvezése az elvonulások esszenciája.
Fotó: Deli Soma
A jó élet 6 parancsolata Kristóf és Nimi világában
- Minden íz finomabb, ha odaadással és türelemmel készíted el az ételt.
- A sürgetettség érzése sokkal károsabb hatást gyakorol a munkád értékére, mintha kérnél plusz egy nap haladékot.
- Nem attól lesz működőképes egy kapcsolat, ha kényszeresen programokkal szuszakoljuk tele a közös időt.
- Ha időt töltesz a szeretteiddel, szánj rájuk akár több órát. A rohanós közös kávézásoknak nincs értelme.
- A testet és a lelket sem lehet sietősen meggyógyítani – a lassú fejlődés szól csak hosszútávra.
- Ha máson segítesz, azzal magadon is segítesz.
Tudom, ki vagy, emlékszem rád a tévéből
Az első nap bemutatkozó körében az egyik résztvevő olyan aggályt fogalmazott meg, ami bizonyára sokukban megjelent, de senki sem merte kimondani. Ha 10, akár 20 éven át figyeled a távolból egy híresség – nevezzük celebnek – munkásságát, nehéz egyik pillanatról a másikra úgy beszélgetni vele, mint egy régi baráttal. Hiszen itt ez az ember. Egy egész ország ismeri – mit egy, már kettő is. Sikeres. Menő dolgokat csinál. Bátran felvállalja a véleményét, akkor is, ha sokaknak nem tetszik az. Szabad, képes megélni az örömét, a bánatát, a feminin, a maszkulin energiáit egyaránt. Mellette pedig van egy párja, akiről szintén elmondható mindez, ráadásul az izraeli színházi világban érte kapkod minden rendező. Bár mindketten törekszenek rá, hogy hús-vér emberként reprezentálják magukat a közösségi médiában, a 80 ezer követőnyi távolság közénk áll.
És akkor most te, a hetvenkettedig retreat 864. embere TÉNYLEG mondd el nekik, hogy rosszul aludtál, mert álmodban kergetett egy medvedisznóember?
Igen, mondd el, ugyanis megértő fülekre talál majd a sztorid. Viszont ők is tisztában vannak vele, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Jobb, ha mindenki szépen belemerül a programokba, és megvárja, amíg organikusan jön a bizalom, a kapcsolódás élménye.
És azon a ponton, hogy megtapasztalod, hogy ez a két – a szó legpozitívabb értelmében – őrült fickó valójában ugyanolyan gyarló mint te, és ugyanolyan őszinte és önazonos, mint amit a posztokból gondolhattál, megérkezik az érzés.
Kristóf körbevezet bennünket az egyik vulkán kráterében.
Fotó: Deli SomaKristóf és Nimi egy percig sem tagadják celeb mivoltukat, nem derogál nekik kereskedmi csatornán jelmezbe öltözve énekelni vagy a nyilvánosság előtt versenyezni más párokkal, hogy mennyire ismerik egymást. Bármire szívesen igent mondanak – legalábbis addig, amíg az nem jelent veszélyt a methanai nyugalomra és a mentális egészségükre, és amíg látnak valamilyen pluszt, valamilyen fejlődési lehetőséget a felkérésben. Hisznek benne, hogy mindenből lehet tanulni, akár még egy főműsoridőben futó celebműsorból is.
A fényűzés viszont távol áll tőlük.
Görög otthonuk mindössze 20 négyzetméteres és kellőképpen minimalista, az egyetlen luxuseleme a teraszra helyezett kád, amiről Kristóf nem tudott lemondani. Nem török pálcát felette. Egyébként, épp fogyasztásmentes évet tartanak: 12 hónapig nem vesznek semmit, amire nincs feltétlenül szükség, így próbálják még egyszerűbbé és átláthatóbbá tenni az életüket. És ez az egyszerűség nem csak az otthonteremtésben, de a hétköznapi kommunikációban is megjelenik. Minden pontosan úgy van, ahogy van: nincs tabu, se felesleges szépítés, de van önreflexió, belátás, és önfelvállalás. Meg persze öröm. Mert az öröm az elengedhetetlen kelléke a mindennapoknak, jelentsen ez egy isteni gyümölcssalátát vagy egy reggeli szeretkezést.
Görög otthonuk mindössze 20 négyzetméteres és kellőképpen minimalista, az egyetlen luxuseleme a teraszra helyezett kád, amiről Kristóf nem tudott lemondani.
Fotó: Deli Soma
Húsevőként egy vegán világban
Az egyhetes elvonulás alatt egyetlen kötöttség volt: a vegán étrend. (Nem mintha pisztolyt tartottak volna a fejemhez evés közben, de alapvetően vegán ételek kerültek minden étkezéskor az asztalra.) Komoly kihívás ez egy olyan ember számára, akit a vidéki nagymamája napi ötször tukmált a hús minden formájával 18 éven át, és aki ezt vitte magával az önálló életébe is. Pedig esküszöm, én már korábban is próbálkoztam. Egy 6 évvel ezelőtti cikk kedvéért végigettem Budapest legismertebb 10-15 vega és vegán éttermét, de az ízetlen ételek, a hüvelyesek okozta folyamatos puffadás és az enerváltság nem hozta meg a kedvem az életmódhoz. Maximum két napig bírtam hús nélkül. Ez nem nekem való – jelentettem ki, miközben konstans bűntudatot éreztem a környezet- és állatvédelmi szempontok miatt. Na, ha ezzel egy kicsit is tudsz empatizálni, menj el Kristófékhoz, és egyél át velük egy teljes hetet. És nem azért, hogy utána vegán légy – én se lettem – , és nem is azért, hogy enyhíts a bűntudatodon. Kizárólag azért, hogy megtapasztald,
a vegán étrend nem csak paradicsomszószos tésztából és a tofuból áll, a húsmentes megoldások okos és tudatos variálása hihetetlen ízkombinációkat eredményez.
A reggeli brunchokért Kristóf és Nimi felelt: az asztalra a saját kiskertből és a szomszédok olivafáiról kerültek finomságok. A mártogatósok, a saláták, a szószok, a krumpliból, spenótból, cukkiniből készült fasírtok úgy feltöltik az üres hasat, hogy estig nincs panaszos korgás. Amire pedig elhangzana az első baljós gyomorhang, már megérkezünk valamelyik helyi tavernába vacsorázni, ahol az üzemeltető család 6-7 különböző fogással mutatja be saját receptjeit, idényzöldségeit.
A 200 fős Methana-félsziget egy nagy családként funkcionál – Kristófékat mindenki nagy mosollyal köszönti, ők pedig kívülről tudják az összes család történetét. Az evés aktusa jóval többé válik a szimpla biológiai szükséglet kielégítésénél. Minden egyes vacsora mellé egy inspiráló élettörténetet is kapunk, és figyelmünk teljes ráfordításával kóstoljuk végig a különlegesebbnél különlegesebb fogásokat. Bár a korábbi cikkben írtam már Methana legemlékezetesebb arcairól, itt is muszáj kiemelnem a Las Olas éttermet.
Az ütött-kopott, növényekkel benőtt, autentikusan kékre festett házikóban sürög-forog a ‘mamma’, miközben unokái és férje a hátsó udvarban és a nappaliban felszerelt tévé (focimeccs, mi más?!) között szaladgálnak vetésforgóban.
Az óriási kertben csirkéket tenyésztenek, tököt nevelnek, paradicsomot öntözgetnek, hogy aztán a friss idényzöldségek pár méterrel arrébb, az asztalunkon landolhassanak gőzölgő paella formájában. (A csirkét leszámítva, természetesen).
Bár a mamma töri az angolt (a legnagyobb jóindulattal mondva), arra az estére mindenki az unokája: fél szemmel is látja, hogy fázom, ezért rám teríti kötött kis pulóverét, a barátom elé pedig még egy adag csípőset tol, miután megneszelte, hogy az előző adag gyorsan elfogyott. Még a helyi, erősen önérvényesítő kóbormacskákat sem kergeti el. Minden élőlény számára van nála egy kis maradék porcogó, vagy minimum egy jóleső fülvakargatás, amivel szebbé teheti a napjukat.
Vacsora a szálláshelyünkhöz közeli tavernában.
Fotó: Deli Soma
Aztán egyszer csak egy nagy család lettünk
A Las Olas éttermében aztán sor kerül az utolsó nagy megosztó körre. Jól ismerem ezt a művészetterápiáról, itt kijöhetnek az addig beragadt érzelmek, a hála, a köszönet, a búcsúzás fájdalma, úgyhogy fél kezemmel meg is ragadom a zsebembe rejtett papírzsepit.
Bár a retreatre különböző életkorú és élethelyzetű emberek érkeztek, a hasonló értékrend, a nyitottság és a kíváncsiság az első perctől kezdve megteremtette a közös alapot. Az összezártság és a közös programok először hidat képeztek közénk, majd végül azokat lerombolva összekapcsolták szigeteinket. Az elvonulás alatt összetartó családdá avanzsáltunk, ahol minden egyéni fejlődés a csoport közös sikerévé vált.
Egy emberként figyeltük és segítettük a kapcsolatok alakulását, a gátlások legküzdését, a csapatba való integrálódást és a megnyílást, és egy emberként örültünk minden perszonális sikernek – legyen az egy leküzdött tériszony, vagy a tönkrement laptop megszerelése.
Nagy ölelés.
Fotó: Deli SomaKristóf és Nimi az egész folyamat köré láthatatlan, de betonbiztos védőhálót húzott. Gátlástalan önfeledtségük, empátiájuk és életigenlésük elsőre talán meglepő, de órák alatt átitatja a közös szövetet, és mindenki olyan organikusan tolja kijjebb saját határait, hogy észre sem veszi azt. A kezdeti megfelelési vágy után pár nappal ellentétes pólusba csaptak át a megéléseink. Ételeket kóstoltunk, amiktől korábban talán undorodtunk volna, tájakon vezettem, ahol korábban ügyetlennek éreztem volna magam, önfeledten táncoltunk át éjjeleket, és fürdőruha híján meztelenül úsztunk a barlangtóban. Közben meg éjszakákat beszélgettünk végig az időről, a sorsról, az elmúlásról, a változásról, a szerelemről, az idősödésről, a művészetről, és észre sem vettük, milyen erős szálakat szőttünk magunk közé.
