Kalózkodás, bűntény, akció, űrcsata, kereskedelem, építkezés, és Tejúton átívelő kalandok az év, sőt az évtized egyik legjobban várt, filmszerű játékában. A Starfield megérkezett, sajnos tényleg őrületesen jó, és csak egy baj van vele, hogy felfalja az időt.
7,5 milliárd dollárt fizetett a Microsoft a ZeniMax nevű konszernért, és annak koronagyémántjáért a Bethesda stúdióért, amelyhez legendás, és iszonyatosan népszerű, a piacon rendszeresen taroló játékok kötődnek.
Hosszas várakozás után jelent meg a Starfield. Kép: Bethesda
Ha egy ilyen kaliberű, és ilyen bitang erős háttérrel bíró vállalat évtizedek óta fejleszt valamit, majd végül ki is adja, és még zászlóshajó szerepbe tolja, arra oda kell figyelni. Pláne, hogy a Microsoft is az említett darabbal akarja eladni az Xbox konzolokat, a Samsung pedig vele promózza a tévéinek exkluzív felhő alapú szolgáltatását.
Ez a Starfield, amely az előzetes információk, demók és prezentációk alapján tényleg egy olyan darabnak tűnt, amely újraírhatja a szabályokat, és amely egy evolúciós lépcsőfok lehet a gamer iparágban.
Számos csúszás után végül csak sikerült készre csiszolni, és 2023 őszének elején meg is jelent, óriási érdeklődés mellett, úgyhogy ezt tényleg muszáj volt kipróbálni.
Sci-fi a javából
Az emberiség 2050-ben elérte a Marsot, száz évvel később felfedezte a hiperugrást, amely óriási távolságok leküzdését tette lehetővé pillanatok alatt. Ennek segítségével meghódította az Alpha Centaurit, a Rigelt és számtalan más csillagrendszert. Kolóniákat és bázisokat hozott létre a bolygók, holdak felszínén és az űrben egyaránt, hajói pedig csak úgy falták az ismeretlent. De hát a fajunk nem bírt a vérével, háborúzni kezdett magával, és az öldöklés néhány véres évtized után a továbbra is erős frakciók közötti békekötéssel ért véget.
Olyan, mintha egy interaktív sci-fi film lenne.
Az agresszió azonban nem tűnt el: kalózok, törvényen kívüliek tombolnak kihasználva rendfenntartó erők kimerültségét, veszélyeztetve a kutatóállomások, bányák, farmok, kereskedőállomások, kikötők és még a települések biztonságát is. 2330 egy derűs napján aztán az egyik holdacska mélyén, egy frissen feltárt járatban az egyik űrbányász rábukkan valamire, amihez hasonlóval korábban még sosem volt dolga. Megérinti a csillogó tárgyat, amelynek hatására isteni élményben lesz része.
Mintha egyszerre száguldana át téren és időn, hogy aztán a végén egy hordágyon robbanjon vissza a valóságba, miközben próbálják életre pofozni.
Na, itt lép a játékos a képbe, hiszen természetesen az ő feladata lesz az, hogy feltárja, hogy miről is van szó. Azaz, hogy tényleg egy olyan dolog akadt-e a kezébe, aminek segítségével az emberiség végre kitörhet a Tejút határai mögül, és újra egységbe forrva megkezdheti a terjeszkedést más Galaxisokban is.
Ebből is látszik, hogy a Bethesda korábbi nagy sikerű gyermekeivel ellentétben itt nem fantasy (Elder Scrolls széria) vagy poszt apokaliptikus (Fallout széria) a körítés, hanem igazi hamisítatlan sci-fi a legszebb asimovi, vagy banksi hagyományokat követve.
Mindent lehet: A játékmenet
A játékos feladata, hogy megoldja a csodálatos tárgy rejtélyét, amihez a galaxis minden sarkából kell összecsipegetni az információkat. Ehhez pedig be kell jutnia a legveszélyesebb helyekre, túl kell élnie a legforróbb szituációkat, szívességeket kell kérnie vagy adósságokat behajtania.
Azonban ez csak úgy működik, ha szép lassan félig szuperhőssé gyúrja magát, segítőket gyűjt, és kipofozza magának a világ legbikább, legerősebb, legjobb fegyverekkel felvértezett űrhajóját, mert a kincset érő tudásra, és magára a csodálatos tárgyra mások is áhítoznak.
A cél eléréséhez pedig elsősorban rengeteg pénzre, kiváló felszerelésre és továbbfejlesztett képességekre van szükség. A felhasználó előtt pedig számtalan lehetőség áll, hogy ezekre szert tegyen. A legklasszikusabb szerepjátékos utat követve, különféle küldetéseket hajthat végre. De emellett kereskedhet, felcsaphat fejvadásznak, lophat, csalhat, rabolhat, lehet űrkalóz, vagy akár fosztogathatja a bűnözőket a felszínen, építhet saját bányákat, pimpelhet űrhajókat vagy fegyvereket, amiket aztán drága pénzért eladhat.
Több, mint 1000 bolygó fedezhető fel.
A Starfield óriási csodája pedig ez, azaz a teljes szabadság. A játékos szó szerint bárhova elmehet, és bármit csinálhat, amit és amikor csak akar. Felfedezheti az egész galaxist, több, mint ezer égitest felszínét járhatja be. A játék egyedi módon ötvözi a belsőnézetes lövöldözős-, a lopakodós-, a kaland- és a szerepjátékok elemeit, amit megfűszereztek egy kis városépítéssel, és leöntöttek némi Minecraft szósszal. A világ kidolgozottsága hihetetlen: a városok, települések egyediek, részletesek, és gyakorlatilag minden egyes épületbe be lehet menni, amiket ráadásul tele is szórtak döbbenetes mennyiségű, egyébként semmilyen jelentőséggel nem bíró használati tárggyal.
Az akció komoly szerepet kap.
Még arra is figyeltek, hogy az időjárási viszonyok, vagy a gravitáció más legyen az egyes bolygókon, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy szó szerint karakterek tömegét pakolták bele a programba. Több ezer szereplőt találtak ki ugyanis, saját névvel, fizimiskával, háttértörténettel, napi rutinnal és kapcsolati hálóval, ami életet lehet ebbe a digitális, szintetikus világba. Ők természetesen sokszor szervesen kapcsolódnak a már említett küldetésekhez, amelyek szerencsére igen változatosak, nem merül ki a dolog annyiban, hogy csapjunk le tíz kalózt, vagy szedjünk össze negyven gyíkfarkat, mint a legtöbb mai szerepjátékban.
Űr, kaland, ilyesmi.
Előfordul például, hogy a csatornarendszerben kell felkutatni dugulásokat, vagy egy szerelmespár éttermi civódása közepette elveszett gyűrűt kell megtalálni, utasokat kell kísérgetni, vagy fontos dokumentumokat elszállítani. Ennek során pedig a játékos szép lassan megismeri a galaxist, az erőviszonyokat, az egyes oldalak motivációit vagy épp a városok felépítését.
Látvány és hangulat
A látványvilág kifogástalan, hiszen a grafika elképesztően kidolgozott, az animációk finomak, az emberek arca zavarbaejtően valósághű, az effektek sem hiányoznak. A részletesség remek, a 4K felbontás is támogatott, viszont a HDR mód egyenlőre csak Xboxon, de ennek hiányát azért túl lehet élni.
A grafika őrületesen jó.
A képminőség tényleg pazar, ami a szuper hangokkal kiegészítve segít hamar hangulatba kerülni.
Az ember tényleg elhiheti, hogy a Mars felszínén bandukol egy a sötét, kilátástalan porviharban, hogy utópisztikus bolygóvárosban sétál hatalmas fák árnyékában, vagy hogy az űrben kerülgeti a törmelékeket, egy űrállomás közelében, miközben lézerek szabdalják darabokra körülötte a teret.
Csak Xbox-on, illetve PC-n érhető, tehát a Sony PlayStation és a Nintendo tulajdonosoknak le kell mondaniuk róla. Ez persze valahol teljesen érthető, hiszen a Microsoft pont azért vásárolta fel a Bethesdát, hogy exkluzív játékokat gyártsanak nekik, kiszúrva a riválisokkal.
Erős gép kell hozzá.
Számítógép esetében csak olyan masinával érdemes belevágni, amely legalább egy középkategóriás videókártyával, jó processzorral és sok RAM-mal rendelkezik. Én Xbox Series X játékkonzolon, és egy bivalyerős ASUS ROG Strix G16 gamer laptopon próbáltam ki, és mind a kettőn tökéletesen futott. Természetesen lehet játszani a grafikai beállításokkal, aminek köszönhetően a gyengébb konfigurációk is szóba jöhetnek.
Kinél üthet be a Starfield?
A Starfield egy fantasztikus darab, egy minden kétséget kizáróan első kategóriás játék, de még így sem javasolnám mindenkinek. Kell hozzá nyilván némi vonzódás a szerep- és akciójátékok iránt, ez nem is lehet kérdés. Iszonyú komplex, hetek óta csépelem napi szinten, de még mindig csak úgy érzem, hogy a felszínt kapargatom.
Ez a 21. század egyik legjobb játéka. Maximálisan ajánlott.
Nehéz fokozaton igen komoly kihívást jelent, fél estéket vihet el egy-egy olyan kalózfészek kifüstölése is, amiből lehet több ezer is a programban. Rengeteg benne a párbeszéd, amiket végig kell rágni, kell benne gondolkodni, átnézni a felszerelést, kitalálni, hogy mire költse az ember a nehezen megszerzett vagyonkáját. Szóval aki gyors kielégülésre, azonnali élményekre és villám sikerélményre vágyik, az jobban teszi, ha másfelé keresgél.
Azt is fontos megjegyezni, hogy ez ellentétben mondjuk az eléggé infantilis Hogwarts Legacy-val, nem egy gyerekjáték, komoly, felnőtteknek, vagy legalábbis érettebb tinédzsereknek szánt darab, ami érződik a látványvilágon, a kezelésen, a feladatokon és úgy általában az egész játékmeneten.
20 000 forintért már beszerezhető, és ennyi pénzt bármikor kiadnék érte. Ahhoz képest, hogy mennyire szórakoztató, mennyire változatos, hogy mennyi időt lehet és mennyi időt szeretnék vele eltölteni, ez hibátlan befektetés.
