Félmilliós árával olcsónak számít a Sony új OLED tévéje. Megnéztük, hogy milyen a képe, kínál-e hasznos extrákat, és egyáltalán lehet-e esélye a piacon dúló gyilkos versenyben. Íme a Sony A80L!
Az egykor a világot uraló japán tévégyártás egyik utolsó képviselője a Sony, amely azonban érezhetően nem akarja feladni a harcot. A vállalat egy ideje már elengedte az árversenyt és inkább a nagyobb tudású, ám drágább, felső kategória fókuszál elsősorban, ahol nagy a tülekedés, szóval nincs könnyű dolguk, ha talpon akarnak maradni.
Nem meglepő módon a konszern a papíron a legjobb képminőséget biztosító, ám borsos árú OLED technológia nagy támogatója, és idén is több ilyen modellel lépett színre. Ezek között a Sony A80L képviseli a belépő kategóriát, azaz e termék a legolcsóbb, és épp emiatt jó eséllyel ezt kereshetik a legtöbben.
Funkcionális dizájn
Az OLED eljárás lehetővé teszi különféle dizájnfantáziák megvalósítását, és láttunk is már olyan készülékeket, amelyeknél a dizájnerek éltek is ezzel. Azonban a Sony A80L nem tartozik e merész darabok közé, hiszen kifejezetten konzervatív megjelenéssel bír.
A vastag készülékház az oldalt elhelyezett kis talpacskákon nyugszik, ami a pár tízezer forintos televízióknál is alkalmazott megoldás. Azért egy kis trükköt bevetettek, mert a tappancsok iránya megváltoztatható, így nézhetnek befelé is. Ez nem túl esztétikus, viszont jól jöhet, amennyiben a tévét egy keskeny szekrénykére kellene felpakolni.
Emellett a talpak módot adnak a képernyő megemelésére is, így befér alá gond nélkül egy hangprojektor is úgy, hogy ne takarjon ki semmit. Apróság, de valakinek lehet, hogy nagyon hasznos lehet.
A csatlakozókínálat rendben van, hiszen megtalálható rajta a jelenleg legjobbnak számító, játékkonzolokhoz elengedhetetlen HDMI 2.1, emellett pakoltak rá USB portokat, fejhallgató- és optikai hangkimenetet is. Ez utóbbi akkor jöhet jól, ha valaki egy soundbart vagy egy komplett házimozi szettet dugna rá.
A képernyőből jön a hang
Ez utóbbira, azaz a külső hangeszközök csatlakoztatására szükség is lehet, ugyanis a készülék meglehetősen átlagosan szól. Pedig kapott külön mélynyomót, de ez is csak arra elég, hogy hallhatóvá tegye a basszusokat. Azonban azt nem állíthatjuk jó szívvel, hogy ezek tényleg gazdagon, telten dübörögnek, sajnos.
Ez a modell is megkapta a Sony egyedi eljárását, hiszen a közép- és magas tartományú hangokat a kijelző rezegtetésével állítja elő a tv. Tény, hogy ez egy technológiai bravúr, de a végeredmény nem jobb, mintha hagyományos hangszórókat alkalmaztak volna, így igazából sok értelme nincs a dolognak.
A hangerő megfelelő, fülsértő hibák nincsenek, ám a dinamika hiányzik, a finom részeket hajlamos elkenni, és a sztereóból sem hallatszik sok minden
Google a tévében
A Sony vezetése majd’ egy évtizede úgy döntött, hogy felesleges pénzt és energiát fordítani saját okostévé rendszer kalapálgatására, majd átveszik egy külső, erre szakosodott szereplő, a Google megoldását.
Ezen a stratégián azóta sem változtattak, így ebbe a termékbe is a Google TV smart platform került.
A stabilitásával végre már nincs gond, tehát nem fagyogat, viszont olykor hajlamos belassulni egy-egy weboldal vagy app megnyitása során.
A grafikus kezelőfelülete pedig látványos a nagy, színes ikonoknak köszönhetően, azonban borzasztóan körülményesen használható. Rengeteget kell lapozni, scrollozni, előfordulhat, hogy az embere nehezen leli meg, amit keres, és ráadásul telepakolták kéretlen reklámokkal, szponzorált tartalmakkal is, amit mindig nagy öröm látni egy több százezer forintba kerülő készüléken. Az viszont remek, hogy a vezeték nélkül csatlakoztatott telefon képe tükrözhető a nagy képernyőn.
Netflix és társai
A hatalmas, mintegy tízezer darabos alkalmazáskínálatban megtalálhatóak a megkerülhetetlen streaming appok is, amelyek segítségével lehet filmezni, sportközvetítéseket, élő- vagy konzerv tv adásokat nézni.
A kínálat ráadásul teljes, fontos hiányzók nincsenek, ezt pedig nem mondhatja el magáról minden rivális platform.
Tehát van HBO, SkyShowtime, Netflix, Amazon Prime Video, YouTube, NBA, NFL, hogy tényleg csak néhány fontos példát említsünk.
Akad rengeteg játék is, azonban a készülékbe épített mini számítógép teljesítménye annyira kicsi, hogy a jobb grafikájúak olykor szaggatnak, akadnak. Szóval arról azért szó nincs, hogy ez a tv nyugdíjba küldhetné a hagyományos játékgépeket.
Mit látunk? Sony A80L képminőség
De persze egy tévé esetében még mindig az a legfontosabb, hogy mit látunk. A kép minőségéért ez esetben az LG Display alap OLED kijelzője és a Sony saját, különféle mágikus eljárásokkal, például mesterséges intelligenciával felpimpelt processzora felel, amelynek feladata, hogy kihozza a rendelkezésre alapanyagból a legtöbbet.
Így tartalmaz különféle képmódosító-képjavító algoritmusokat, amelyek segítenek kiszűrni az esetleges hibákat például a zajosodást, illetve az is a chip dolga, hogy megfelelő legyen a színpontosság. Ez utóbbira nem is lehet panasz, hiszen megfelelő beállítások mellett a tónusok maximálisan természetesek és valósághűek.
Az alkalmazott OLED képalkotási technológiából fakadóan biztosított a tökéletes fekete, a végtelen kontraszt megjelenítése, és a színek fátyolosságmentesen ragyogva majd leugrálnak a képernyőről.
A felbontása 3840×2160 képpont, azaz egy 4K-s televízióról van szó, ami megfelelő részletességet garantál.
Szóba került korábban, hogy e modell csak egy alap OLED kijelzőt tartalmaz, amely ugyan 4K felbontású, viszont a fejlettebb rokonainál lényegesen alacsonyabb a fényereje. Emiatt egy (nap)fényes szobában nem biztos, hogy a legjobb választás a Sony A80L.
Valamint az is tény, hogy a nagy dinamikatartományú tartalmak visszaadása sem annyira látványos, mint amit a jobb/drágább és fényesebb panelekkel felszerelt modellek, így például a QD-OLED kijelzős Sony A95L nyújt.
A mozgásmegjelenítés teljesen rendben van, hiszen a már említett processzor képes folyamatosabbá tegye a végeredményt, ha szaggatás, akadozás jelentkezne.
Másodpercenként maximum 120 képkocával dolgozik a tv, ami a duplája a megszokottnak, ami a gamerek számára lehet fontos. Épp úgy, mint, hogy a FreeSync technológia támogatása révén dinamikusan változhat a képfrissítési frekvencia, a bemeneti késleltetés pedig nagyon-nagyon alacsony, a méréseim szerint csupán 9,8 milliszekundum. Ez pedig a mai mezőnyben remek értéknek minősül, így mindent összevetve a Sony A80L egyike a játékra kifejezetten ajánlott televízióknak, és akár egy csúcs nextgen konzol mellett is bevethető.
Megéri?
Hang, kép és kezelés terén is vannak nála jobb versenyzők a mezőnyben, viszont minden téren erős teljesítményt nyújt, és gyenge pontja nincs a Sony A80L televíziónak. Az ára pedig kellemesen alacsony, ugyanis 500 000 forintba kerül a nálunk járt 55 hüvelykes verzió.
Ezzel pedig egyike a legolcsóbb 2023-as OLED televízióknak, és ennél többet ennyiért nem nagyon várhatunk.
Szóval, hogy a címben feltett kérdésre választ adjunk: A Sony A80L bebizonyította, hogy a japán cég még mindig tud jó és versenyképes tévét is gyártani.
.