Virágboltnak indult, kávézóként folytatódott. Mostanra kicsit mindkettő, de valójában egyik sem. Sokkal inkább kategóriákba nem kényszeríthető, kulturális-gasztronómiai egység, ami ugyanannyira szól a lázadóknak, mint a magasélet élvezőinek. A Kossuth Lajos téri Smúzt üzemeltető családdal beszélgettünk.
Szinte vétek beleharapni, olyan gyönyörű. Ahogy eléri az ízlelőbimbóimat, megszűnik körülöttem a téridő-kontinuum. Omlik, mállik, csordul, egyszerre sütemény, fagyi, főétel. Ha tehetném, feleségül mennék ehhez a mákosgubához, de mivel ezt egyelőre nem teszi lehetővé az anyakönyvi hivatal, a lelőhelyéről írok csak. Mert amúgy az is érdekes.
Már önmagában elég nagy poén a Parlamenttel szemben beülni egy Smúz nevű helyre. Városi legendák szerint volt is némi gebasz a kétértelmű név engedélyeztetése körül, de a két tulajdonos, Lugosi Viktória és Müller László ezt a pletykát eloszlatják. Pontosabban: valóban volt némi fennakadás, de csak a szó idegen nyelvű eredete miatt.
Virágcsokrok a Smúzból. Fotók: Müller László (12 kép)
Mi ilyen kreatív népek vagyunk
Szóval itt ülnek velem szemben, mindkettőjük olyan, mintha stílusmagazinból léptek volna ki. Viktória, a menő újság-és regényíró, aki olyan arcokkal dolgozott együtt, mint Parti Nagy Lajos vagy Görgey Gábor, aki egykor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kommunikációs igazgatója volt, aki létrehozta a Kultúra.hu-t és megálmodta a Múzeumok Éjszakáját. Ma már csak regényeket ír – a legújabb áprilisban jelenik meg a Kalligramnál – és a KaviArt kulturális programszervező irodát vezeti.
Aztán íme László, a fotóriporter, aki ott volt a Mai Nap indulásánál, fotózta a régi Figyelő címlapjait, kiállított a Néprajzi Múzeumban, készített több fotóalbumot, valamint hivatalos fotósa volt a Siemensnek és a Westelnek.
Ebben a két emberben annyi sztori van, mint tíz másik életben összesen.
De amiért most itt vagyunk, az közös szerelemgyermekük (vagyis az egyik), a Smúz. Először virágüzlet, aztán kávéház, most meg mindkettő egyszerre, kulturális programokkal fűszerezve. 10 perc után látszik: ők tipikusan az a pár, akik nem könnyen ülnek meg a fenekükön.
Lugosi Viktória. Fotó: Sebestyén László
Mi ilyen kreatív népek vagyunk – mondja el Viktória. – Ahhoz értünk, hogy dolgokat kitaláljunk és megcsináljunk, és hogy ha meguntuk őket, utána újat csináljunk. Na meg a látványhoz.
Hozzáteszik: a Smúz elindításában üzleti érdekeket tartottak szem előtt, a virág meglehetősen jó biznisznek bizonyult 20 évvel ezelőtt.
„Én nem akartam szegény művészként lakótelepi lakásban megöregedni. Én jól akartam élni – veszi át a szót László. – A rendszerváltás után az összes barátunk úgy gondolta, hogy PR ügynökséget kell csinálni. Mi meg azt gondoltuk, ha ennyi embernek van PR-ügynöksége, nincs jobb ötlet egy virágüzletnél.” Hozzáteszi, egy hiltonos fotózás során szerzett tudomást arról, milyen brutális összegeket mozgat meg a virágbiznisz.
Müller Tomó és apja, László. Fotó: Sebestyén László
Sokkal inkább egy szatócsüzlet, mint könyvesbolt
Mikor a kezdetekről kérdezem őket, Viktória és László itt összemosolyognak. Egymás szavába vágva kihívások hadát kezdik sorolni. Először is, rádöbbentek, hogy nem értenek a virágkötészethez. Ezután arra, hogy Magyarországon nincs még kultúrája az online fizetésnek. Aztán válság válságot követett, 2009-ben lezárták a Margit hidat, lezárták az utcát a villamos felújítása miatt, majd a Kossuth teret, jött a covid, ők meg csak állták a sarat.
Hosszú évek munkáját, feszültségét és energiáját sűrítem most pár mondatba. A pár a legnagyobb összetartással és alázattal adaptálódott az új helyzetekhez, még akkor is, ha az komoly áldozatokat követelt.
„A legnagyobb közös bizniszünk az, hogy összeházasodtunk és családot alapítottunk. Innentől meg evidens, hogy együtt gondolkodunk, együtt oldjuk meg a felmerülő kihívásokat.
Vannak azok a típusú emberek, akik szeretik a rendszert. Na, mi nem ilyenek vagyunk. Nekem kell az összevisszaság.
A fejemben sokkal inkább egy szatócsüzlet vagyok, mint egy könyvesbolt” – mondja el nevetve László.
Viktória – ahogy az az egész interjúnkon jellemző rájuk – rögtön ellensúlyozza ezt pár pozitív példával. „Laci abban jó, hogy mindig előre meglátja, mit kell csinálni. Ilyen volt a webshop meg az online fizetés is, amikben az elsők között voltunk az országban.”
Fotó: Sebestyén László
Úgy gondolják, ahhoz, hogy hitelesen működhessen egy hely, fontos, hogy a tulajdonosok a munka minden szegmensére rálássanak. Ezért döntöttek úgy időközben, hogy mindketten beletanulnak a virágkötészetbe, a kávéba és a sommelier-létbe is. És bár már közel 20 év áll mögöttük, László a mai napig beáll a pult mögé, ha arra van szükség.
„Szeretjük a Smúzt. Jó játék, jó itt leülni. De nem vagyok önazonos az üzletember karakterrel, nem akarom ezt csinálni örökre, tele vagyok ötletekkel.
Őszintén szólva mindig is bíztam abban, hogy egy szép napon becsönget egy gazdag holland üzletember, mond egy összeget, én meg odaadom az egész kócerájt”
– mondja el Laci. Azt állítja, simán megválna a Smúztól, de ahogy hallgatom őket, egyre szkeptikusabb vagyok ezt illetően. Később persze kiderül: ez a megválás is csak úgy képzelhető el, ha amúgy családban marad a biznisz.
A mákosguba. Az a bizonyos. Fotó: Sebestyén László
Kultúra és kávé kéz a kézben
A házaspár le sem tagadhatná kulturális múltját. A korábbi projektek minden lélegzetvételükben ott vannak, nem restek kapcsolataikat, tapasztalataikat a Smúz falai közé hozni. Így kerül a kávéházba könyvbemutatótól kezdve olívakóstolón át utcaszínházig minden, ami egyaránt bevonzza azokat, akik vagy tágabb, vagy szűkebb értelemben vett kultúrára kíváncsiak, akár az Opera Gin tulajdonosára, akár Tompa Andrea íróra. A covid alatt például Esterházy-idézeteket gyűjtöttek, és azt tették közzé a Facebook-oldalaikon. A Smúzban mindennek jut tér, kivéve a politikának.
„A legnagyobb érték sosem a program, hanem az ember. Ti azt írjátok a Forbeson, hogy A jó élet. Annyi szar vesz bennünket körbe, hogy mi szeretnénk teremteni egy olyan miniverzumot, ahol lehet jól lenni.
Ami meg a gasztrót illeti, Márait kell idéznem: a hasában is él a nemzet!”
– mondja el Viktória.
Az ízekben nem ismernek kompromisszumot. A megfelelő chai elkészítését egyenesen Indiában kísérletezték ki, kávéból csak a 9-es pontozás felettit kínálják, legújabb termékeiket, a pizzát és a nudlit kiváló szakács készíti helyben. Ez az árakon is meglátszik, de nem baj – aki ide jön, pontosan tudja, mit kap a pénzéért.
Fotó: Sebestyén László
„Idestova 9 éve, hogy én állítom össze és szállítom Laciéknak az egyedi kávékeverékeket – meséli Nezvál Máté, a 42Coffee Roastery ügyvezetője. – Bár ez a kezdetekhez képest némi változáson esett át, továbbra is egy high grade specialityről beszélünk, ami a világ kávétermelésének felső 5-8 százalékából kerül ki. A Smúznál ezt egy közös kóstolás alapján állítottuk össze, és ez az összetétel csak náluk kapható.
A 42-nél nem könnyítjük meg a potenciális vásárlók dolgát. Kevés partnerrel dolgozunk, de akivel igen, azzal szoros a kapcsolat. Laci és Viki ugyanúgy kiállták a próbát, mint mi. Nagyon jó viszony alakult ki köztünk.”
Nemcsak kávézó, de családi hagyomány is
Nem szívesen töröm meg a kellemes flow-t, de 2023 januárjában aligha beszélgethetünk úgy vendéglátásról, hogy ne kerülne szóba az infláció kérdése. Pontosabban az, hogyan tovább, hiszen arról már aligha lehet újat mondani, milyen rezsiárakkal, alapanyagárakkal és fogyó kereslettel küzd a legtöbb egység. Köztük a Smúz is.
„Bár alapvetően jómódú és külföldi emberek járnak hozzánk, ezt az inflációt most már ők is megérzik.
A vendégeink kettesével kérnek egy pizzát, volt, hogy négyen ettek egy szelet tortát.
És tegyük hozzá, a teraszt sem a megszokott áron béreljük, hiszen ez itt a Kossuth tér” – kezdi László.
Hozzáteszi: ennél magasabbra már nem emelhetik az árakat, a cél inkább a már meglévő törzsközönség megtartása. Inkább adnak 20 százalék kedvezményt egy-egy ismerős arcnak, csak végső búcsút ne kelljen mondani. Ezen a ponton muszáj visszautalnom a beszélgetésünk elejére, gazdag hollandostul, exitestül, mire Laci elmondja, nem saját maga miatt ragaszkodik a bolthoz.
Ennyibe kerül most a Smúz
- Ha eggs benedictet és mellé diós csigát választasz cappucinóval, kb. 7550 forintot költesz.
- Ha az általam tesztelt menüt veszed prosciutto crudós-mascarponés-rukkolás pizzával, mákosgubával és mentateával, 11 000 forintot fizetsz.
- Ami a kávékat illeti, a multicolor latte ára 2900 forintnál kezdődik, a sokat emlegetett chai latte pedig 2200 forint.
- A virágcsokrok ára 12 ezer forinttól egészen 260 ezer forintig rúghat.
A virágnak lehet, hogy befellegzik, a Smúznak viszont nem fog – ha a házaspár már nem is szívesen, fiuk, Tomó tűzön-vízen át továbbvinné a bizniszt.
„A Smúzba úgy jövök dolgozni, mintha hazamennék. Szerintem több időt töltök itt, mint otthon
– mondja Tomó. – Ahhoz, hogy átvehessem a feladatokat, a szüleim elvárása volt, hogy ahogy ők tették, én is végigmenjek mindenen: hogy tudjak sütni, főzni, baristáskodni, bartenderkedni, hogy tisztában legyek a felszolgálás etikettjével. A pénzügyi dolgokban még nem vagyok olyan erős, mint apukám, de ha tudok ebben fejlődni, szívesen átvenném a Smúzt.”
Mikor arról kérdezem őt, nem ijeszti-e meg a jelenlegi gazdasági helyzet, elmondja, hogy inkább kihívást, mintsem problémát lát benne.
„Épp most döntöttünk a hosszabbítás mellett, és én próbálok előre nézni.
Azt látom, hogy aki megteheti, az az infláció ellenére is el fog járni kávézókba, éttermekbe, az embereknek igényük van a jó kiszolgálásra, a kellemes környezetre.
Ha sok vendéglátóhely bezár, ez a vendégkör szétoszlik majd, és ezzel akár jól is járhatunk hosszú távon” – teszi hozzá.
