Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Rám fér a kultúra – Három színházi előadás, amit látnod kell streamen (is)

Autóskártya, válogatáskazetta, Lothar Matthaus-fotó és fiúzenekaros plakátok: színpadi időutazás a 90-es években, amiből kiderül, hogy a rendszerváltás után az üzletek kínálata viszonylag gyorsan reagált a változásokra, de az oktatási rendszer aligha. Egy Dragomán-dráma a Ceausescu-kori Romániából, házkutatással, illegális fogamzásgátlóval és persze családi drámával, valamint egy szép bibliai mese testvérekről, bárányokról és Kánaánról. Három színházi előadás ajánlója következik, amiket streamen is jó nézni.

Amikor tavaly tavasszal először bezárkóztunk, sokan lázasan kezdtük nézni a színházi közvetítéseket, korábbi felvételeket, és gombamód szaporodtak a közösségi oldalakon a csoportok, ahol ezeket megosztották egymással a lelkes színházba járók. Ám valójában elég kevés előadás akadt, ami képernyőn is élvezhetőnek bizonyult, főleg a hangminőség volt zavaró, meg hát valljuk be, nehéz megszokni, hogy a színészek messze vannak, nem egy légtérben a nézővel. Vártuk az őszi évadkezdést, de nem sokáig lehetett igaziból színházba járni, és novembertől megint csak a streamek maradtak. Szerencsére közben profin, több kameraállással, HD minőségben dolgozó streamingcégek bukkantak fel, és ma már tényleg van választék élő közvetítésből és korábban készült, bármikor megnézhető felvételből is. Kulturális sorozatomat három előadás ajánlásával indítom: az első darabot kimondottan az online térre szánták az alkotók és vadiúj, a másik egy vidéki színház drámája, a harmadik pedig egy olyan produkció, ami már lekerült a műsorról, és most lesz az online premierje.

Ex Katedra – Tanmesék a 90-es évekből (Stereo Akt – Füge Produkció)

„Szinte harcba mentem, ahol könnyen elvérzel, ha nincsenek kifaragva a ceruzáid, nincs bepakolva a táskád, vagy úgy egyáltalán nem vagy mindenestül egyben.” Így emlékszik vissza a dokumentarista darab egyik főszereplője az általános iskolai mindennapjaira. Manapság erős retrolázban ég a világ, a karanténra meg végképp szokás úgy hivatkozni, hogy ez itt az önreflexió ideje, így sokan még szívesebben keresték elő gyermekkori emlékeiket, hogy nosztalgiázzanak.

Boross Martin rendező és társulata, a Stereo Akt csapata szerencsére nem marad meg a válogatáskazetták, úttörősípok, a legendás autóskártya vagy Lothar Matthaus-kép és a fiúzenekaros plakátok felidézésénél, sőt, hamar kiderül: itt most nem csak arról lesz szó, hogy ezt a korosztályt (a rendszerváltás körül születetteket) a félbehagyott Kacsamesék köti össze.

Jelenet az Ex Kadetra című előadásból. Fotó: Bartha Máté

Jelenet az Ex Kadetra című előadásból. Fotó: Bartha Máté

Bár a legtöbb Y-os emlékszik a pillanatra, amikor 1993. december 12-én megszakították a Walt Disney-mesét a tévében, hogy bejelentsék Antall József halálát, ám ennél sokkal mélyebb nyomokat hagyott a generáció tagjaiban az iskola poroszos, elavult intézménye.

Ne hintázz a széken! Osztály, vigyázz! Aki kész van, tegye le a tollat! Ülj egyenesen! Fenyegetések, az osztály előtti alázások, személyes beszólások, passzív agresszió – sok iskolában ezek voltak a fő pedagógiai módszerek még a rendszerváltás után is a darab szerint, amit a független társulat a szereplők személyes történeteiből, féltve őrzött titkaikból írt.

Az ő valódi élményeik alapján indulhatnak a nézők időutazásra a 90-es években. Emblematikus tárgyaikon keresztül elevenítik fel az iskolaéveket, mindenki egy-egy mozgatható padban ül a színpadon. Egy picit olyan az egész, mint a Decameron: a fiatalok összegyűlnek, és szórakoztatják egymást.

Záporoznak a sztorik iskolai zaklatásról, kudarcokról, sikerélményekről, első barátságokról és autoriter tanár módszerekről. Fotó: Bartha Máté

Lehet, hogy a játékboltok gyorsan reagáltak a rendszerváltásra, de a közoktatás nem.

Az iskola továbbra is címkézte, beskatulyázta a diákokat. Mi sem írja ezt le jobban, mint az a jelenet, amelyben az úgynevezett Harvard-tesztről mesél az egyik szereplő. Megíratták az egész osztállyal, majd a gyerekekkel nem közölték az eredményt, csak a tanárokkal. És éppen azoknál a tanulóknál tapasztaltak később nagyívű fejlődést, akiknél a teszteredmény alapján azt jósoltak.

Csakhogy volt egy kis bökkenő: nem is létezett olyan, hogy Harvard-teszt, egy szokványos IQ teszt eredményeit használták fel, a diákok toplistáját véletlenül állították össze. Akik megkapták a tehetséges címkét, mégis jobban teljesítettek. A tanárok ugyanis rejtett képességeket véltek náluk felfedezni, így folyamatosan bátorították őket. A többieket viszont nem.

A Színháztv legközelebb április 27-én 19 órától streameli felvételről, a jeggyel másnap 23 óráig nézhető meg. Jegyár: 4300 forint

Tréningruhás színház – a járvány hozta, de meddig marad? És kinek üzlet?

Kalucsni (Móricz Zsigmond Színház)

A streaming nagy előnye, hogy vidéki előadásokat is nézhetünk, erre a Dragomán György drámájából készült darabra például sokáig készültem ellátogatni Nyíregyházára, de persze nem értem oda. Pedig Szikszai Rémusz rendezései mostanság a kedvenceim lettek, ez az előadás ráadásul a neki és Dragománnak is ismerős, otthonos közegről, helyzetről szól.

This image has an empty alt attribute; its file name is 27697945_685edbd18a27e659c52db33c12ec7e7d_wm-1100x523.jpg

Házkutatás, a darabban nem először. Fotó: Juhász Éva/Móricz Zsigmond Színház

A Kalucsni a 80-as évek második felében játszódik, valahol Erdélyben, ahol nincs szólásszabadság, a rend őrei bármikor elvihetnek, nincs és nem is lesz útleveled, illegális a fogamzásgátló szedése, és súlyos börtön jár a terhességmegszakításért, amit kórházban el sem végezhetnek, csak titokban, lakásokon.

Dragomán és Szikszai mindketten Erdélyben születtek, bár már egyikük sem él ott, Dragomán a 80-as, Szikszai a 90-es évek második felében jött el. De azt nem felejtették el, hogy zajlik egy házkutatás, milyen az, amikor az ember maga is szégyelli, amit a befolyásos elvtárstól kérni szeretne, és hogy a diktatúrában senki sem érezheti magát biztonságban, még akkor sem, ha már kezében van az útlevél és az engedély a disszidálásra, sőt akkor sem, ha ő maga a Securitate egyik fő elvtársának a lánya.

Kaszás Gergő Veress elvtárs szerepében. Fotó: Juhász Éva

„Ha valakit ki akarsz készíteni, az ki lesz készítve. Nincs olyan, hogy meggondolod magad.”

Az előadás egyik kulcsmondatát Veress elvtárs mondja ki a lányának, aki először bosszút akar állni szerelmén, amiért ejtette őt, aztán rájön, hogy inkább megmentené. Csakhogy már késő, visszakozásról szó sem lehet egy diktatúrában. A Veresst alakító Kaszás Gergő félelmetesen cinikus, este a karosszékben fejhallgatóval a fején, élvezettel hallgatja a lehallgatáskor rögzített hanganyagot – a néző először azt hinné, éppen Mozartra lazul. Arra nem is gondol, hogy ő is lehet áldozata a saját rendszerének.

A két bemutatott család története az évek során több ponton összekapcsolódott, most az egyik épp menekülni akar, ám a másik közbelép, mert az elvtárs lánya az írásaiért üldözött apa gyermekét várja.

Előkerülnek régi sebek, és végül az Iphigeneiát idéző lányáldozat sem elég a diktatúrából szabaduláshoz.

A hátborzongató zenei és képi effektek mellett Szikszai Rémusz játékossá formált, kafkai jelenetekkel fokozza a kor abszurditását: az egyikben például megkettőzi az útlevélrészleg csöndjében ülő, pecsételésre váró csinovnyik szánalmas figuráját.

Az Eszínházon bármikor megnézhető felvételről. Jegyár: 1990 forint

Bekapcsolod a képernyőt és Kern András ott áll az arcodban

József és testvérei (Örkény Színház)

A repertoárról már a színházak bezárása előtt levették, ám most felkerül a felvétel a netre, így aki lemaradt, megnézheti a nettó 250 perces előadást – akár több részletben is. Annak idején pont az Örkény modernizálása előtt láttam, még a nyikorgó, kényelmetlen székekről, de úgy sem tűnt hosszúnak. Másodszor, a kényelmes nézőtérről pedig határozottan jólesett a hömpölygő, több generáción átívelő történetet összesen két szünettel végignézni.

Gáspár Ildikó és Ascher Tamás a bibliai teremtéstörténetet, Thomas Mann legterjedelmesebb, 1500 oldalas regényének négy részét (Jákob történetei, A fiatal József, József Egyiptomban és József, a kenyéradó) dolgozta fel. Az előadás egy szép színes mese, az ókori kelet mítoszainak és vallásainak értelmező újramesélése. Nagy tanulsága, hogy József sorsa csak úgy válhatott teljessé, hogy tizenegy testvére egy mély, kiszáradt kútba dobta.

Így ugyanis – fordulatos kalandokon keresztül – magáévá tehette a megbocsátás erényét.

József (Polgár Csaba) és testvérei, leghátul apjuk, Jákob (Gálffi László). Fotó: Horváth Judit

„Az ember nem tudhatja pontosan, hogy hogyan fog viselkedni a saját történetében. De ahogy lejátszódik, lépésről lépésre megismeri önmagát” – így szól a darab egyik fontos mondata. A központi hős a kiválasztott, aki a többiek fölé emeli magát, aztán ezért elnyeri a büntetést, majd, miután megjárva a bűntudat mélyeit, megmenekül és felemelkedik. Mindez pátosz nélkül, mai, humoros nyelven és csodaszép díszletekkel, izgalmas, modern zenével.

A Gáspár Ildikóra és az Örkény Színházra úgy általában jellemző módszer megint klasszul működik:

nagyban segíti a fordulatos cselekmény megértését, hogy a szereplők ki-kiszólnak a közönség felé, saját magukat narrálják, azaz miközben megjelenítenek egy-egy alakot, egyes szám harmadik személyben el is beszélik a történetét. 

A filozofikus kérdések mellett finom áthallásokat is felfedezhet az előadáson a néző – szerencsére tényleg csak szimbolikusan, ízlésesen elrejtetteket. Nem lehet azonban nem észrevenni a korrupcióra vagy a migrációra vonatkozó beszólásokat.

Felmerül az a kérdés is – a Thomas Mann-regényhez teljesen hűen –, hogy milyen sorsa lehet egy tehetséges, de kicsi népnek a történelem sodrában.

Kerekes Éva monológja az egyik csúcspont az előadásban, lubickol a csábító szerepében. Fotó: Horváth Judit

A harmadik felvonásban a zsidók – József segítségével – lényegében sorsfordító tudást adnak az egyiptomi fáraónak, és József okosan, meggazdagodva integrálódik az Egyiptomi Birodalomba. Apja, az öreg Jákob (Gálffi László) azonban figyelmezteti: innentől megfosztatott az atyai áldástól és örökségtől, mert az isten a testvérei fölé emelte. Az egyiptomiakat és a hozzá forduló népeket az éhínségtől megmentő, „kenyéradó” József ironikusan azt mondja: „a ti testvéretek nem isten kiválasztottja, hanem csupán közgazda. Én vagyok József, egész Egyiptom fejedelme, és én vagyok József, a teremtés csodája, az ember.”

Aztán még hozzáteszi: „Nevetséges az, aki csak azért él a hatalmával, mert az az övé.”

A monumentális előadásban az Örkény társulatának szinte teljes tagsága részt vesz – Pető Kata vendégművésszel megerősítve –, úgy, hogy mindenki több szerepet is játszik. A fiatal Józsefet Patkó Márton formálja meg, aztán Polgár Csaba veszi át a szerepet, aki korábban még az ifjú Jákobot is eljátszotta. A streamben külön jó, hogy egészen közelről lehet látni a szereplők arcát – az élő előadásban fel sem tűnt, hogy Polgár Csaba mennyi elegáns, humoros arckifejezéssel játszik.

Online premier: április 17. 18 óra, felvételről. A megvásárolt jeggyel másnap éjfélig tekinthető meg az e-szinhaz.hu-n. Jegyár: 3900 forint, támogatói jegyár: 10 ezer forint

Borítókép: Jelenet a József és testvérei című előadásból. Fotó: Horváth Judit

Wow, egy színésznő és egy látványtervező dolgozik a kertemben! – avagy miből élnek a színházi szakemberek pandémiában

Oszd meg!

"Ha van valami, ami biztosan nem működik, az az, ha egy befektetőnek írsz a LinkedInen."