Ezrek, tízezrek buliznak itthon és külföldön arra a magyar zenekarra, amely berúgta egy rétegműfaj előtt a mainstream ajtaját Magyarországon. Ez a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO), amely idén fontos évfordulóhoz érkezett.
Őrület, de már huszadik születésnapját ünnepli a Pannonia Allstars Ska Orchestra, azaz a PASO, amely berúgta a mainstream ajtaját a ska előtt Magyarországon. Hazai zenekarként járták meg a kiemelt fesztiválok nagyszínpadait, bekerültek a kereskedelmi rádiócsatornák rotációjába és emberek ezreit, tízezreit táncoltatják meg energiától robbanó koncertjeiken.
A zenekar énekesét, Tóth Kristófot, azaz magát Lord Panamót faggattuk arról, hogy hogyan látja a zeneipar változásait, hogy befuthatna-e ma a PASO, és hogy mit szólnak a jamaikaiak akkor, amikor meghallják a magyarosított skát.
Forbes.hu: Bár már a nyolcvanas évektől kezdve voltak zenekarok, de a ska Magyarországon mindig is rétegműfajnak számított, legalábbis a feltűnésetekig mindenképpen. Rengetegen vannak, akik veletek ismerték meg itthon ezt a stílust. Ez inkább hátrány volt vagy előny?
Lord Panamo (Tóth Kristóf): Volt azért egy nagy korszaka a skának a 80-as években is Magyarországon, de azt az általános figyelmet, amivel a rádiókba is bekerült, és a fesztiválok állandó szereplője is lett a műfaj, valóban velünk kapta meg.
Lord Panamo (aka: Tóh Kristóf), PASO. Fotó: Sebestyén László
Tulajdonképpen pont ez volt a cél, hogy minél szélesebb rétegeknek bemutassuk, hogy milyen ez a karib zenei stílus, honnan jön, mik a gyökerei, és milyen, ha teszünk bele egy kis saját ízt.
Nagyon hamar értetek el komoly sikereket, amiben szerintem óriási szerepet játszott az erős élő teljesítmény. Magyarul, hogy a Pannonia Allstars Ska Orchestra mindig is szuper koncertzenekar volt. Több embert is ismerek, aki a lemezeket nem vette meg, a dalokat nem nagyon hallgatta otthon, de szeretett eljárni PASO bulikra. Ezt ti is így éltétek meg?
Mindenképpen sokat számított az erős koncertélmény. Olyannyira, hogy a demónk után egyből egy koncertlemezt adtunk ki, mert mi is azt éreztük, hogy így lehet a legjobban visszaadni felvételen is a zenénk hangulatát.
Aztán később is próbáltunk minél több hangszert egyszerre rögzíteni a stúdióban, hogy minél közelebb maradjunk az élő megszólaláshoz, minél több maradjon meg a játékosságból, élő energiából.
A fehér öltöny összeforrt veled és rajtad keresztül a zenekarral, gyakorlatilag annyira ikonikus, mint Feró babos kendője, vagy Grandpierre Attila sámán outfitjei. Mennyire volt tudatos döntés egy ilyen arculati elem használata?
Az elejétől szerettük volna, ha vizuálisan is tiszteleg a zenekar az eredeti ska zenekarok előtt, akik (a korszakból adódóan) nagyrészt öltönyben léptek fel, így aztán abszolút tudatosan választottam ezt az outfitet. Először csak a fehér kalapom volt meg, különböző ingekben és más öltönyökben léptem fel, aztán bukkantam rá a fehér öltönyre, ami aztán olyannyira bevált, hogy azóta már tényleg védjegynek számít. Segít első látásra elhelyezni a zenekart, egyből sugározza a karibi hangulatot.
Durván tíz éve teljesen forradalmi módon mobil appként tettetek elérhetővé egy albumot, illetve emlékeim szerint a kezdetektől aktívan használtátok a közösségi médiát vagy az új online felületeket. Akkoriban az ilyen innovatív megoldások felé nyitás az építkezés része volt, direkt nagy hangsúlyt fektettetek a kommunikációra, mint mondjuk egy startup, vagy csak szerencsésen így alakultak a dolgok?
Direkt kerestük az innovatív, új módszereket. Élni akartunk az új lehetőségekkel. Persze párhuzamosan hagyományt is ápoltunk, a régi, jól bevált technológiákat is használtuk, például 4 vinyl kiadványunk is kijött az évek alatt.
Valahol egyébként is jellemző az egész hozzáállásunkra ez a kettősség: ápoljuk a zenei gyökereket, de kísérletezünk, újítunk is.
Ha összehasonlítod a mai és a 20 évvel ezelőtti állapotokat, akkor mi a 3 legnagyobb változás a zeneiparban?
A tempó mindenképpen markánsan felgyorsult. Ma jóval rövidebb idő alatt képes felépülni, csúcsra jutni egy produkció. Míg régebben 5-10 év kellett, hogy a ranglétrát végig járva egy zenekar eljusson a klubokból a nagy fesztiválokra, addig ma már ez 1-2 év alatt lezajlik. Bár pont a PASO esetében fordult az elő, hogy már megalakulásának évében játszott a Szigeten, de 5 év kellett nekünk is, hogy felkerüljünk a Sziget nagyszínpadára (akkoriban persze még ez számított rekord gyorsnak), míg most van pár olyan formáció, ami ezt 1-2 év alatt teljesítette.
A fehér kalap és az öltöny összenőtt a PASO-val. Fotó: Sebestyén László
Ebben nagy szerepe van a digitális térnek, a közösségi média platformoknak, a YouTube trendingnek (bár nem minden trendinges előadó tud fizikai közönséget is bevonzani, van, aki csak a digitális térben tarol), illetve a TikTok is be tud futtatni egy pillanat alatt egy dalt, előadót.
A tendencia viszont az, hogy sokkal rövidebb időt is tölt egy-egy formáció a csúcson, ha úgy tetszik, rövidebb a „termékek” életgörbéje.
A fizikai hordozók számának teljes visszaesése, a streaming térnyerése és az élő zenei koncertek még hangsúlyosabbá válása szintén egy egyre erősödő tendencia. A poszt covid időszakban újult erővel tértek vissza a koncertekre a látogatók, így nemzetközi és hazai szinten is rekordokat döntenek a nézőszámok.
A stílusok, szubkultúrák feloldódása szintén egy jelentős változás. Régebben viszonylag egyértelmű határok húzódtak műfajok és követőik között. Ma már egy poszt időszak van, mindent lehet. Nem válik el olyan élesen a pop és az underground, és bátran használnak bármilyen stílust az előadók, amihez épp kedvük szottyan. A követőik sem specializálódnak annyira egy-egy műfajra, mint korábban. Nem feltétlenül identitásképző már a zenei ízlés.
Ha a PASO ma indulna, be tudna futni?
Akkor a koncertjeink már említett kirobbanó energiája, a jamaicai zenék (főként a dancehall és a reggae) felfutása és az újdonság ereje olyan eleggyé állt össze, ami segített minket a szélesebb rétegekhez gyorsan elérni és befutni. Benne voltunk a korszellemben. Volt rádiós platformunk is, először a Rádió Café és a Tilos Rádió, majd később a Petőfi Rádió által. Rengeteg dolgot mi csináltunk meg először a generációnk zenekarai közül (teljes szimfonikus koncert, népzenei fúzió, nemzetközi vendégszereplők).
Ma, az előbbiek közül, több dolog sem áll rendelkezésre, így nem tudom, hogy ha most indulna a zenekar, sikerülne-e befutnia. Ráadásul nyilván a mai huszonévesekhez inkább mai huszonévesek tudnak szólni. Persze, ha a gondolatkísérletben az akkori, 20 évvel ezelőtti PASO szerepel, akkor ez az elem nem lenne akadály, így az sem zárható ki, hogy hasonlóan sikeres lenne a formáció.
Szerinted igaza volt a Metallicának és Lars Ulrichnak a Napster ügyben?
Jogilag természetesen igen, de kérdés, hogy érdemes volt-e ezt a fajta kommunikációt választaniuk. Az Offspring fricskája például, hogy Napster logós pólót kezdtek el árulni a merchben, egy hasonló szerzői jogi visszaélést megvalósítva (válaszul az illegális letöltésre), mindenképpen jobban jött szerintem le.
A zenekar decemberben is megünnepli a születésnapját.
Ettől függetlenül egyértelmű, hogy az ingyenes letöltés a kis zenekaroknak volt inkább jó, hiszen számukra platformot és lehetőséget teremtett, jóval több emberhez jutottak el így, mint a digitális forradalom előtt, és ez adott esetben aztán segíthette is a karrierjüket, de a Metallica méretű nagy bandáknak ez inkább komoly bevételkiesést jelentett.
Aktívan koncerteztek külföldön, például most lesz amerikai turnétok. Hogyan fogadják azt, amikor egy magyar zenekar érkezik, hogy jamaikai ska alapú zenét játsszon?
Sajnos ez a fellépés nem jött össze, túl sokáig húzódott a vízum elbírálása, és nem jutottunk ki. Ugyanígy járt egy angol, egy német és egy kanadai zenekar is, így ők sem jutottak ki a fesztiválra. Úgy tűnik, jócskán szigorodott a bürokrácia…
Ettől függetlenül van sejtésem, hogy mi lett volna a reakció, hiszen szerepeltünk a fesztivál online kiadásán a covid alatt, illetve játszottunk már jó pár helyen külföldön (több mint 20 országban). Szinte mindenhol nagyon jól működött a dolog, mert ennek a fajta zenének van egy univerzális hangulata, ami magával ragadja a közönséget, még akkor is, ha soha nem hallotta a zenekart. Léptünk fel világzenei fesztiválokon, ska-reggae szubkulturális rendezvényeken, de rock közönség előtt is, és mindenhol megvolt az áttörés, legkésőbb a koncert végére már ugráltak, táncoltak az emberek. A legtöbb esetben egyébként nem foglalkoznak vele, hogy honnan jött a zenekar, ha pedig megjegyzik, akkor az inkább azért van, mert tetszik nekik az a saját zenei íz, amit beleteszünk ebbe a karib mixbe.
Egyáltalán Jamaicában vagy a jamaicaiak mit szólnak ahhoz, amikor meglátnak/meghallanak titeket? Azért a PASO zenéjében hamar megjelentek a magyar népi motívumok is. Ezt értékelik, vagy azért van, aki húzza az orrát, mintha mondjuk nekünk kínálnának Japánban készült szusis Túró Rudit?
Többször volt szerencsénk együtt játszani a legendás Skatalites zenekarral, akiket a műfaj alapító atyjaiként is tartanak számon. Egyszer megkérdeztem Lester Sterling-et, a szaxofonosukat, hogy mit szól ezekhez a fúziókhoz a zenében. Ő nagyon pozitívan nyilatkozott a dologról, tetszett neki. Persze ettől függetlenül biztos van olyan jamaicai, akinek nincs ínyére ez a dolog, de igyekszünk úgy hozzányúlni a dolgokhoz, hogy érezhető legyen rajta a tisztelet.
Az idei lemezeteken magyar népdalokat dolgoztatok fel karibi stílusban. Várható hasonló kezdeményezés más irányzatok felé is? Például neked vannak punk és hardcore gyökereid is.
Ez egy nagyon régóta tervezett lemez volt. A kétszeres latin Grammy-díjas Victor Rice producerrel dolgoztunk a Heritage – On Bartók’s Path anyagon. Ő egy amerikai hangmérnök, basszusgitáros, producer, aki New York-i konzervatóriumi tanulmányai során valóságos Bartók-fanatikussá vált.
A zenekar idén ünnepli 20. születésnapját. Fotó: PASO Facebook
Emiatt korábban már járt is Magyarországon, hogy láthassa, hol nőtt fel, milyen környezetben szocializálódott egyik kedvenc zeneszerzője. Aztán amikor először együtt játszottunk, és úgy 15 évvel ezelőtt hallotta magyar népzenés fúziós dalainkat, akkor egyből mondta nekem, hogy csináljunk egy teljes lemezt ilyen dalokból. Végül másfél évtizedet kellett rá várni. A lemez koncepciójában a korábbiakhoz képest az lett a különbség, hogy itt nem a ska dalokba vittünk bele népi elemeket, hanem a népdalok voltak a kiinduló alapok, és azokat helyeztük át karibi környezetbe. Látszólag nagyon szeretik világszerte a lemezt, rengeteg nagyon pozitív kritikát kaptunk.
Rátérve a kérdés második felére: a mai napig hallgatok ilyen zenéket, sőt koncertekre is járok, de punk és hardcore elemekkel már keverte más korábban a ska-t, abban nincs ekkora újdonság, az nem számítana ekkora zenetörténeti nóvumnak. Emiatt nem hiszem, hogy várható ilyesmi projekt.
A skát hagyományosan tolják kifejezetten idős emberek is. Szerinted van még húsz év a PASO-ban? 60 évesen is a színpadon fogjátok tolni?
Ezt a fajta skát, ami ennyire dinamikus, azért nem tolják már a 60 évesek. Ha akkor is színpadon szeretnénk még állni, akkor valószínűleg tovább kell majd közelítenünk a tradicionális ska kicsit lassabb, eggyel nyugodtabb tempójához. De nagyon szeretjük azt is, úgyhogy nem hiszem, hogy ellenünkre lenne.
A Pannonia Allstars Ska Orchestra 20. születésnapját a Dürer Kertben is megünnepli december 8-án.
