Újra visszamegy, mert azt érzi, dolga van ott. Hajdú D. András öt alkalommal volt összesen két hónapot a háború kitörése óta Ukrajnában, Kongó mélyén szintén több részletben összesen fél évet. Öt erős mondat a világjárt magyar szociofotóstól.
1. „Herszonban csináltam három olyan kockát is, aminél nem hiszem, hogy valaha tudnék jobbat csinálni.”
Közülük a leghíresebb egy fiatal szőke ukrán srácot ábrázol, a kép a nemrég visszafoglalt Herszonban készült.
Herszon főtere, 2022 november. A megszállók távozása után ünnepi beszédet mondó elnököt hallgatja a tömeg // Fotó: Hajdú D. András
A herszoni fiúról szóló képpel András a Magyar Sajtófotó 2022-es, társadalomábrázolás és dokumentarista fotográfia kategóriájának első helyét is elhozta, de a fotó komoly nemzetközi hírnévre is szert tett, bejárta a világsajtót.
András többi képét a Forbes.hu-n megjelent portréjában találod!
2. „Fölöslegesnek érzem magam egy sporteseményen, amit kétszázan dokumentálnak.”
András szeret hasznos lenni, szerinte az emberi történeteknek van igazi tétje, igazi súlya. Azt érzi, hogy a sporteseményeken nem tud olyat mutatni, amit rajta kívül más ne tudna. Nem motiválja, hogy csupán szép képeket csináljon. Ő mesélni akar.
3. „Eljutottam arra pontra, ahol már megmondod, hogy ő onnan jött, mert olyan a cipője.”
Ezt András egyik meghatározóbb anyagáról, a lyukóvölgyi vízhelyzetről készített riportját építő munkájáról, jelenlétéről mondta. A sorozatban megörökítette, hogy hogyan fürdetnek, mit isznak, hogy mosogatnak, mi van egy disznóvágásnál, hogyan öntöznek, hogy miért saras a gyerekek cipője és miért nézik ki őket emiatt a suliban.
4. „Az európai létünk az nagyon elkényelmesít bennünket.”
Kongóban covidos és maláriás is volt már, de ez nem szegte kedvét: András a mai napig követi és gondozza a Kongóban szemműtéteket végző szerzetes-orvos Hardi doki történetét. Mivel nemsokára itt a harmincadik évfordulója annak, hogy az orvos megkezdte kongói misszióját, András a következő, ötödik útját tervezi.
5. „Sosem értettem ezt a fordított logikát, hogy előbb próbáljunk pénz szerezni, és ha megvan, majd akkor csinálsz valamit.”
Andrást nem akadályozza a pénz. Ha nincs, ő akkor is dolgozik, remélve, hogy ez egyszer visszajön – de ha nem, azon sem akad fent. Több olyan projektje is volt, amit eleinte valamilyen formában fizetett egy megrendelő/NGO/magazin, de egy idő után, már nem: „túl sokat” ment, „túl sok” időre.
A nemzetközi hírű dokumentarista fotográfus útjairól, filozófiájáról, életéről a Forbes.hu-nak részletesen is mesélt.
