Április elején már nagyon kevés vírusmentes foltja volt a Földnek, de Tuvaluról még egyetlen koronagyanús vagy igazolt esetet sem jelentettek. E természet adta karanténszigetre nem könnyű és nem olcsó eljutni, amikor pár hónappal ezelőtt Kisgyörgy Éva, a Travellina blog szerzője leszállt Funafuti repterén, aznap ő volt az egyetlen odaérkező turista az aprócska szigeten. A Forbes áprilisi számában írta meg útibeszámolóját, amiből most részleteket közlünk.
Tuvalu hivatalosan a világ legkevésbé látogatott országa. „Nincs turistainformáció, nincsenek túracégek, nem lehet semmilyen útikönyvre támaszkodni, nincs ATM, és sehol nem fogadnak el hitelkártyát, csak a készpénzes fizetést ismerik. Pont olyan az utazás, mint harminc éve, amikor a helyieket kell kérdezgetni, mi merre van, hol lehet enni. Mindenki közvetlen, barátságos és tud angolul, úgyhogy gond egy szál se.”
Valójában három szigetből és hat korallzátonyból áll, nagyjából félúton Hawaii és Ausztrália között. A korallzátonyon, ahol Funafuti is van, él az ország körülbelül 11 ezer fős lakosságának több mint a fele. „Ez a korallzátony 25 kilométer hosszú, éppenséggel lesétálható, bár a perzselő forróságban ambiciózus. Én azért megpróbáltam.”
A szigeten szinte nincs bűnözés. Egyrészt nincs hova menekülni onnan, másrészt nagyjából mindenki ismer mindenkit. „Ottjártamkor hatan voltak börtönben, ebből ketten külföldiek. Matrózként érkeztek Fidzsiből, és némileg ittasan akkora verekedésbe bonyolódtak egy helyi (eredendően koreai) boltossal, hogy az belehalt a sérüléseibe. A másik négy rab helybéli, bár ők is úgy rabok, hogy szabadon mozoghatnak. Délelőtt közmunkán kertészkednek, a délutánjuk szabad, akár halászni is elmehetnek. Elég stigma itt az, hogy börtönbe kerültek, nem kell jobban büntetni őket.”
Tuvalun nincs szegénység, legalábbis a heybeliek fogalmai szerint. A lakosság felének nincs állása, de eltartja őket a természet. Ők így látják: „Van hal a tengerben, taró a földben, és kókusz a fán. Ha valaki beteg, vagy bármi más okból nem tudja ellátni magát, ott a nagy család, a közösség, ők mindig segítenek.”
Szürreálisan mókás, amit délutánonként művelnek. „Ide volt a térségben a legdrágább a repülőjegyem, a postahivatalon és szép bélyegsorozatain kívül tényleg semmi turisztikai nevezetessége nincs, és csótányokkal kell hadakozni a hotelben. Van viszont egy hihetetlenül összetartó közössége, amelynek tagjaiból egytől egyig árad az életöröm, és európai szemmel szürreálisan mókás, amit délutánonként művelnek.”
Hogy mit csinálnak délutánonként a szigetlakók, milyen élmények érik a látogatót, miközben nekivág, hogy hosszában végig gyalogolja a központi szigetet, és hogyan érinti a szigetet a klímaváltozás, arról az áprilisi Forbesban olvashattok. Megjelent a friss Forbes! A nyomtatott kiadás mellett a lapszám digitálisan is elérhető!