Igencsak szélsőséges véleményeket hallottam az óceánjárós utazásokról, mielőtt sok-sok év tervezgetés után végre kipróbáltam volna. Mint kiderült, olyanoktól is, akik még csak kívülről láttak hatalmas nyaralóhajókat. Most, miközben valahol félúton siklunk az óceánon Grönland és Izland között, néhány tévhitet szívesen eloszlatnék. Ács világa.
Mennyi az annyi?
Az első, hogy ez valami drága, megfizethetetlen úri huncutság. Semmiképp se olcsó, de az alapszabályokat betartva, odafigyelve a buktatókra átlagos nyugat-európai szállodai áron kihozható. Nem túl sok keresgéléssel találhatunk 100 euró/nap/fő körüli áron utakat, tehát egy kabin legyen 200 euró naponta. Ez természetesen általában a legolcsóbb típus, ablak nélküli belső kabin, de a gyerekek gyakran ingyen, vagy akár 80–90 százalékos kedvezménnyel jöhetnek.
Ezeken a nyaralóhajókon az étkezés, szép régimódi magyar kifejezéssel a teljes panzió benne van az árban, és valami alap italozás is, tehát ezt beszámolva érdemes összevetni a szállodai árakkal. További számolgatásba azért nem mennék bele, mert a szárazföldi szállás- és éttermi árak is hatalmas sávban szóródnak. Egy szárazföldi kirándulást meg lehet oldani olcsó szállással és saját főzéssel. De ha az éttermi költségeket is beszámoljuk, átlagosan nincs nagy különbség a között, amit a parton költünk, illetve amennyibe egy hajóút alaphangon kerül.
A hajós 100 euró/éj is persze csak egy erős átlag a megfelelő árra, ennél olcsóbban, akár fele ennyiért is találhatunk utakat. Néha jó előre, máskor meg last minute. A mi mostani utunk egy hirtelen döntés és programváltoztatás következménye. Három héttel indulás előtt árazták le 80 euró/nap körülre az itt északon megszokott 150–200 helyett, ennek nem bírtunk ellenállni.
Unalmas? Szerintem cseppet sem
Tévhitnek tartom azt is, hogy unalmas lenne a hosszas hajókázás. Persze, ez már szubjektív, teljesen egyénfüggő. Lehet, hogy kevesen élvezik hozzám hasonlóan azt, ha csak órákon át bámulhatják a tengert. Többen vannak, akik nem bírnak ki órákat net nélkül, vagy semmi érdekeset nem találnak a hajó programkínálatában. Ha valaki bizonytalan, érdemes olyan útvonalat kipróbálni, ahol mindennap kiköt a hajó, vagy csak egyetlen olyan nap van, amit teljes egészében a tengeren tölt. Az otthoni folyamatos pörgés után mi már kifejezetten vártuk, hogy végre csökkenjen a kiolvasatlan könyvekből álló kupac mérete. Meg hogy jókat társasozzunk és zsugázzunk a nélkül, hogy egy pillantást kellene vetni az órára.
Egyébként valamikor az ötödik nap környékén tűnt fel, hogy nagyjából 10 év felett senkinél soha nem látni a hajón telefont.
Gyerekzóna, tinizóna, külön programok, előadások, hatalmas konditerem, úszómedencék, focipálya a hajó tetején (levertük a francia családot, yes), valamint 400 méteres futókör. Szóval könnyen le lehet dolgozni a kalóriákat is, ha nem bírunk ellenállni a korlátlanul rendelkezésre álló sok finomságnak.
Fotó: Ács Gábor
Vissza a pénztárcához
Az a hajós cégek üzleti beszámolói alapján nyilvánvaló, hogy vastagon veszteségesek lennének, ha csak a jegybevételre kellene hagyatkozniuk. Az üzleti modell abból a szempontból hasonló a fapados légitársaságokéhoz, hogy a jegyárral csak be kell hozni az utast, olyan árat kell adni, hogy tele legyen a hajó, aztán már csak horroráron rá kell mérni minden extra szolgáltatást, ami a csövön kifér. A költségérzékeny utas meg ennek ellenáll és elkerüli a csapdákat. Ő alig fizet többet a jegyárnál, meg annál az összegnél, amiből eljut az indulási és érkezési kikötőbe.
Igazán kifinomult rendszer, hogy mi van benne a hajón a jegyárban és mi pluszban fizetős. A fentebb felsorolt szolgáltatások mind ingyenesek, de a különleges éttermek nagy részéért fizetni kell, ahogy a wellnessrészleg használatáért is. Ezek az extra éttermek még simán százazföldi árban vannak, drágábban nem adhatják, ha ott van mellette az alig gyengébb beülős és a nagyon kényelmes és rugalmas svédasztalos étkezés ingyen.
A sika-kasza-léc az olyan szolgáltatásoknál van, mint a kikötőkből szervezett szárazföldi kirándulások, vagy épp a masszázs és hasonlók. Ezeket dupla-tripla áron is simán el tudják adni. Aki meg nem akarja kifizetni, megszervezi magának.
(De vigyázat, az ajánlatok összehasonlítása nehéz: sok cégnél az italcsomag benne van az árban, másnál nincs, aztán főleg az Európán kívülieknél a kötelező jatt sincs benne az árban.)
Mivel üzleti-befektetési oldalról is kifejezetten izgat a cruise industry, a cég appjában az út folyamán érdeklődve követtem, mennyi hely van még a foglalós ingyenes és fizetős éttermekben és hogy profin, dinamikusan árazzák még a masszázst is. Érthető módon akkor a legolcsóbb, amikor senki nincs a hajón, kikötős napok közepén.
Fotó: Ács Gábor
Dress code?
Azt is hallottam, még mielőtt az első hajózásunkra elindultunk, hogy nagyon merev a hangulat, kötelező öltözködési rend van a hajókon. Az első úton, az európai MSC hajóján is komoly túlzásnak éreztem ezt, de ott valóban van asztal és időpontbeosztás a vacsorához és minimális előírás az öltözködéshez ing és hosszú nadrág formájában. Láttuk is, hogy simán nem engedték be azokat az arcokat, akik Beavis and Butthead-stílusban, zenekaros pólóban vagy papucsban próbálkoztak.
Most a – nevével ellentétben amerikai – Norwegian Cruise Line-nál még ilyenek sincsenek, illetve kérésként a felszolgálós vacsorázóhelyekhez akad valami hasonló apróbetű, amit nem mindenki tart be. Ez a cég amúgy is a teljesen szabad, gondtalan utazást hirdeti már több mint 20 éve: azt csinálsz, amit akarsz, akkor és úgy, ahogy akarod. Persze, felmerül, hogy akkor fehér éjszakák idején miért zárják be a sportpályát este hatkor, de ez már nyilván csak szőrözés a részemről. A kötöttségeket, merevséget is bátran tévhitnek nyilvánítom.
Végül kis tűnődés után a tömeget is. Igen, itt van 2300 ember és egy majdnem 1000 fős személyzet. De a biznisz megkövetelte, hogy kikísérletezzék azt a hajszálvékony ösvényt, ami kellően hatékony működést tesz lehetővé úgy, hogy még épp nem károsítja az utas idegrendszerét. Négyzetcentiméterre kimatekozott kabinméret a legpraktikusabb elrendezéssel, percre pontosan eltervezett be- és kiszállítási procedúra, vagy épp étkezési idők. Reggelinél van olyan, hogy nincs szabad asztal, csak kóvályognak páran, de ez is csak olyan napokon, amikor délelőtt érkezik a hajó egy új kikötőbe, és a többség kiszállás előtt egy órával akar kajálni.
Fotó: Ács Gábor
Akkor ezt most kinek?
Nyilván nem való mindenkinek az óceánjárós vakációzás, teljesen egyéniek az igények, elvárások. Én speciel piszkosul élvezem, mégse mennék így bárhova. Van ismerős, aki minden évben beutazza tökugyanzt az útvonalat, ez tölti fel, ezt élvezi. Valóban jó, hogy mindennap új városban ébredünk és nézhetünk körül, de a legtöbb helyre édeskevés fél nap.
Ahova könnyen el lehet jutni Magyarországról, és többet szánnék rá egy napnál, oda inkább külön-külön sok év alatt utaznék pár napra vagy hosszabb időre.
Egy klasszikus és igen népszerű Genova-Róma-Mallorca-Barcelona-Marseille-Genova kanyar állomásai tipikusan nem egynapos látnivalót kínálnak. Hajóval inkább mennék a nehezen vagy drágán megközelíthető és a vízről komoly természeti látványosságot kínáló vidékekre, meg ahol sok kis szép helyen tud a hajó kikötni egymás után. Grönland után leginkább a norvég fjordok közé, aztán talán majd ha egyszer minden szerencsésen együtt áll, a karibi szigetvilágba és Alaszkába.
