Fanatikus borgyűjtő, lakásrészt is adott már el azért, hogy egy különleges tételt megvehessen. De közben hozzáértő kereskedő is: ha valaki a világon egyedülálló borkollekciót szeretne otthonába, Kézdy Dánielt keresi.
„Sok olyan ügyfelem van, aki nem is igazán szeret bele a borba, de rájön, hogy ez egy nagyon jó társasági téma. A gazdasági elit fontos ügyei általában nem tárgyalásokon, hanem vadászatokon, champagne-i utazásokon vagy borkóstolókon dőlnek el.”
Kézdy Dánielt két oldalról ismerheti, akinek a borhoz köze van. A borvilág szakemberei és a borászok leginkább Tokaj lelkes mentorát látják benne. Ügyfelei pedig, köztük a bort – nem feltétlenül kedvelő, de – fogyasztó tehetős vásárlók a hozzáértő kereskedőt, aki ha kell, kellően diszkrét. Néha pedig kell, a 38 éves srác ugyanis nem egyszerűen borkereskedő, hanem egy igazi borgyűjtő, talán az egyetlen ma Magyarországon, aki a legértékesebb, ritkább borokkal is képes személyre szabott igények alapján nulláról felépíteni egy egyedülálló otthoni borkollekciót.
Kézdy Dani a Vendéglátóipari Főiskolán tanult, és közben beleszeretett a borvilágba. Onnantól a nyaralásokra is a világ Boratlaszát vitte magával, miközben a város egyik legújabb borbárjában ülünk, nevetve meséli, hogyan cipelte mindenhová a szakkönyveket. Aztán a témába vágó szakiskolákat is elvégezte, köztük a londoni Borakadémiát, és diploma óta nem is volt munkája, ami ne a borról szólt volna.
15 évvel ezelőtt gyűjteni is elkezdte az értékes, különleges tételeket – az időszakban, amikor a borkultúra még csak egy szűk körön belül pislákolt Magyarországon, amikor a Bortársaság még szinte láthatatlan volt, az itthon elérhető külföldi borválasztékról nem is beszélve. A nagy villányi vörösekkel kezdte, Merengő, Kopár, Capella – nehéz elhinni, de 2000 körül még Dani sem látta a kereskedelmi potenciált a tokaji aszúkban.
Ehhez képest ma már mindenki elsősorban a tokaji borvidékhez köti őt; 2010-ben már ő építette fel az ország azóta is egyik legnagyobb és legfontosabb, elsősorban Tokajra fókuszáló borkóstoló rendezvényét, a Furmint Februárt. Azután, hogy 2008-ban megalapította az első magyar nyelvű online bormagazint, a Vinoport.hu-t.
Alig akad olyan bora, amit ő ne szeretne, csak a vásárlói igényei miatt vett volna (Fotók: Sebestyén László)
Mind az övé
Dani saját gyűjteményében ma összesen 9000 palack bor van, a legtöbb ma is a saját ízlését takarja – „a rajnai rizlinget például nem annyira kedvelem, nincs is sok belőle” –, de már a kereskedelmi szempontok is érvényesülnek, hiszen majdnem minden eladó. (Majdnem: a három gyermeke születési éveiből eltett egy-egy láda érinthetetlen.)
„A felső kategóriát sokan keresik, és nekik nagy szám, ha egy 2000-es aszút ihatnak.”
Egy ilyen 2000-es évjáratú aszú értéke pedig, ha jó – és Daninál elég jó borok vannak – elérheti a több százezer forintot. Egész kollekciója van például a szintén tokaji, de száraz Királyudvar Furmint 2000-es évjáratából, ami már igazi kincs egy gyűjtőnek. „Ezeknek a boroknak elsősorban a címkéjét és az eszmei értékét kell megfizetni, mert arra semmi garancia nincs, hogy maga a bor még jó.” Egy ilyen limitált szériás tétel esetében arra sincs lehetőség, hogy a potenciális vásárló próbaként megkóstolja, lassan mégis gazdára talál minden palack 100 ezer forint körüli áron. Ahogy csökken a készlet, az ár úgy emelkedik.
„Ő minden évben legalább egyszer eljön hozzánk, és mindent végigkóstol. Általában a szüreti időszakban jön, így már egészen korai fázisban látja a borokat – magyarázza Szilágyi László, a kiváló tokaji Gizella Pince borásza. – De ő nem egy klasszikus kereskedő, inkább egy nagyon tudatos vásárló, aki hosszú távon lát ezekben a borokban fantáziát.”
A könyvére eléggé büszke (joggal) (Fotók: Sebestyén László)
Dani az online bormagazin alapító-főszerkesztőjeként, majd az országos rendezvény szervezőjeként is személyes kapcsolatba került a legjobb borászokkal. Tokaj – Emberek és dűlők című, 50 portrét tartalmazó könyve írásakor aztán még inkább. Azért nincs mindenhol kivételezett helyzetben – a villányi Gere pincénél Dani is vett már több karton rozét, csak azért, hogy így jogot nyerjen az értékesebb, komoly vörösborok egy-két palackjának megvásárlására –, de ahogy mondja: „Az aszúk terén nagyjából kontrollálom a piacot.” Borász barátai jóvoltából a legkülönlegesebbnek ígérkező tételeket gyakran elsőként kóstolhatja, előfordul, hogy már ilyenkor felvásárolja a teljes készletet, ahogy például a Dorogi Pince esetében tette. Még ha az valójában gyakran csak egy-egy hordónyi bort jelent, az ilyen vásárlások ára a kétmillió forintot könnyedén elérheti.
„Persze előfordulhatna, hogy egy nyugati kereskedő kétszer annyit ígérne ugyanazért a tételért, de itt még nem tart a magyar bor – mondja Dani. – Nekem volt, hogy egy lakásrészemet kellett eladnom, hogy aztán bort vehessek az árából.”
Valójában egy ilyen felállással a borász is jól járhat: ha nem bánja, hogy például egy évjáratnyi aszúja egyetlen kézbe kerül, és akár egy évtizedig sem jelenik még meg a piacon, megszabadulhat a kereskedés terhétől, és azonnal pénzhez juthat. Ráadásul így megszabadul a további tárolás, a kóstoltatás (kibontott palackok), a dugós (tehát hibás) darabok, és a csomagolás (legalábbis a díszdobozok és papírtáskák) költségeitől is, ezek onnantól Danit nyomják, hogy az értékesítéssel járó munka terheiről ne is beszéljünk. Mégis egyértelműen látszik, hogy a gyűjtő-kereskedő imádja, amit csinál; ami aszús és tokajos, az biztosan szerelemprojektje.
„Ez egy olyan válogatás, ami mögött tudatosság van. Egy minőségi szint, azaz csak a nagyon jó, és a még annál is jobb aszúk” – csillogó szemmel mondja például 2017-ben indított, Aszú Prime nevű kollekciójáról, amelyben egy hat tételből, például a Gizella Pince aszújából álló, díszdobozos prémium kollekciót kínál, összesen 180 ezer forintért.
Hat tétel 180-ért, köztük például Gizella és Barta. Aszú Prime (Fotók: Sebestyén László)
A bor többet ér, mint az épület, ahol áll
„Ideálisan olyan borokat próbálok értékesíteni, amik már nincsenek a piacon. Az aszúk esetében ezt kivárni nem egy–két év.”
Legalábbis, ha nem ő vásárolta fel a teljes készletet. Éppen ezért újított fel egy kb. 180 éves pincét Budakalászon – kellett egy hely, ahol az értékes tételek biztonságban, békében, és főleg állandó hőmérsékleten várhatják végső fogyasztójukat. A Kálvária Pince közel 70 millió forintból, családi segítséggel szépült meg; három pinceága a helyi szerb-sváb stílust is őrzi, kirí a mellette omladozó többi régi pince közül.
„De a benne tárolt borok többet érnek, mint maga az épület” – vallja be a kereskedő.
Csak hogy az aszúknál maradjunk: az általa kínált egyedi tételek ára 19-100 ezer forint között mozog, a legdrágábbak között a kivételes évjáratokból, például 1999-ből származó Szepsy, Oremus és Demeter Zoltán tételek vannak. Ezekből olykor már magának a borásznak sincs palackja, ilyenkor a hozzá befutó megkereséseket kapásból Danihoz irányítja. „Szerintem több olyan boromból is van neki, amiből nekem már nincs – nevet Szilágyi László. – Dani eddig általában eltette a borokat, most viszont a Kálváriában már megvan az a lehetősége, hogy elő is tudja venni. Most tud igazán élni a lehetőségeivel, jól is jött ki, hogy mostanra olyan borokkal rendelkezik, amik már elkoptak a piacon.”
180 éves sváb pince; a Dani által megvásárolt három pinceág egyike. Ő itt rendel (Fotók: Sebestyén László)
„A vásárlóim 70 százaléka magyar, de például az Aszú Prime esetében sokszor ők is az angol nyelvű díszcsomagolást kérik, mert külföldieknek adják ajándékba.” Multis közép- és felsővezetők, egy-két vállalkozó, árul el pár infót ügyfeleiről Dani.
„Van, aki az örökségét fekteti aszúba, mert ígéretesebb, mint a 2 százalékos banki kamat.”
Az ilyen vásárlók nemcsak a borszakértőt, hanem szinte a jövőbe is látó befektetési tanácsadót is kell, hogy lássák benne. Dani elér olyan gyűjtőket és vásárlókat, akiket senki más nem, mondja a mádi Barta Pince tulajdonosa, Barta Károly, aki szintén ad el boraiból Daninak, ugyanakkor az Artizán Borkereskedés tulajdonosaként konkurense is. Barta sem tud Danihoz hasonló más szereplőről a hazai piacon.
Egy szobányi bor
A Kálvária Pincében a bortároló trezoron kívül egy modern, elegáns kóstolótermet is kialakítottak, ahol Dani idén mintegy 50 eseményt tartott, többnyire a környék, azaz Pomáz, Üröm és Csillaghegy borkedvelőinek, üzleti partnereinek és potenciális vásárlóknak. „Jövőre ezt a számot szeretném megduplázni, de nincs rajtam nyomás.”
Átjáró a Kálvária két pinceága között; a legkülönlegesebb kóstolt borok üres palackjai itt sorakoznak (Fotók: Sebestyén László)
Dani, úgy tűnik, imádja, amit csinál, és ezt meg is tudom érteni. Indulótőkéjét a Vinoport.hu eladásából* szerezte, bevételei 40 százaléka ma a kereskedelmi tevékenységéből érkezik. A többit az 1200 fős éves rendezvény, a Furmint Február, a 300-400 fős Hárslevelűk Éjszakája adja, aprópénze jött be könyvei eladása után, és a Furmint Photo nevű projektben is benne van, igaz, azt inkább a fotós Dancsecs Ferencről ismerjük. A Tokaj és borai népszerűsítése terén végzett munkája egy része viszont mostanáig inkább önkénteskedésnek tekinthető, ő indította el például a bortípust népszerűsítő nemzetközi Aszúnapot, de az Aszu Day kampány eddig aligha hozott neki a konyhára. Munkája legizgalmasabb részének viszont az tűnik, amikor vagyonos privát ügyfelek egyedi megkereséseinek tesz eleget.
„Van pár ember, akinek segítettem összerakni a borválasztékát otthon” – e mögött a szerény mondat mögött nyugodtan sejthetünk befolyást és pénzt. Dani névjegykártyája ugyanis kézről kézre jár a vagyonos emberek között, akik nem értenek (még) a borokhoz, vagy csak nincs idejük és türelmük arra, hogy maguk alakítsák ki és tartsák kondiban otthoni kollekciójukat. Dani pakolt már tele otthoni borpincét, klimatizált szobát vagy hatalmas borhűtőket, és nyilvánvalóan nem silány italokkal. „200–300 tételt szoktak kérni, összesen milliós nagyságrendben.” Az ilyen ügyfeleknél a szolgáltatás része a bizalmi kapcsolat és az állandó rendelkezésre állás is, a december 23. este például abszolút munkaidő Daninak.
„De ezek az emberek nem problémáznak az árakon. Előfordult, hogy taxival kellett bort vinnem Bécsbe; szó nélkül kifizették.”
Sajnos ezen ügyfelei között nem volt olyan, aki nyilatkozott volna a Forbesnak.
Betörni egy monopolizálódó piacon: a sör viszi a hátán azokat, akik borral kereskednének
*A cikk szerzője korábban, közel két évig a Vinoport.hu és a kapcsolódó egyéb bormagazinok főszerkesztője volt, de a cikk szereplője, Kézdy Dániel akkor már nem volt a tulajdonosok között, és semmilyen kapcsolatban nem állt azzal. A szerző és a szereplő soha semmilyen (munka)kapcsolatban nem álltak.
