Mesterien optimalizált, extrákkal kitömött, ultra figyelemfelkeltő telefont pakolt le az asztalra az iparág öntörvényű zsenije. Így kavarhatja fel a felsőkategóriás mobilok piacát a Nothing Phone (2) – így, zárójeles kettessel a nevében.
Ha egy cég új márkát akar bevezetni a brutálisan telített okostelefonos piacra, akkor két út áll előtte. A legtöbb esetben irgalmatlan tőkét bevonva elkezdik önteni az olcsó, belépő szintű vagy középkategóriás modelleket a piacra nyomott áron, így teremtve meg erőből egy masszív vásárlói kört, ami idővel ismertté teszi a márkát. Ezt az utat választotta anno többek között a Xiaomi, a Huawei és a mostanság rakétaként feltörő Transsion is.
Létezik azonban egy másik, igaz, sokkal kevésbé népszerűbb irányzat is. Ennél a gyártó extrémen kevés típussal próbálkozik, viszont azokra nagyon odafigyel. Az átlagmegoldások helyett az egyediséget, az extrákat részesíti előnyben, így kísérelve meg egy elkötelezett, a technológiai finomságokra, újdonságokra fogékony rajongótábort építeni.
Ez a második ösvény lényegesen nehezebb, ám ha egy cégnek nincs végtelen mennyiségű pénze, vagy nem áll mögötte hatalmas, állami támogatású konglomerátum, akkor nagyon mást nem tud tenni.
Persze, a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Minden piaci szereplő a határokat feszegeti, a masszából való kitöréshez zseni szükségeltetik. De zsenik éppenséggel akadnak ebben az éves szinten durván 100 milliárd dolláros bevételt termelő szektorban. Minden kétséget kizáróan közéjük tartozik Carl Pei, aki egyszer már befuttatott a semmiből egy márkát, a gyorsan kultstátuszba kerülő OnePlust.
Pei pár éve úgy döntött, hogy ezt a produkciót olyan vállalatnál is meg kívánja ismételni, aminek már ő is a tulajdonosa. Ezért a Reddit vezérigazgatójával (Steve Huffman), a Twitch alapítójával (Kevin Lin) és az iPod megalkotójával (Tony Fadell) együtt létrehozta a Nothing nevű céget és annak azonos nevű márkáját. A friss vállalat első telefonját tavaly dobták piacra, komoly sikert aratott, és nekünk is kifejezetten tetszett.
Nem is lehetett kérdés, hogy jönnie kell a folytatásnak, most nyáron meg is jelent az utód, ami a Phone (2) névre hallgat. Így, zárójeles kettessel.
A koncepció papíron nem változott, a célkitűzés továbbra is az volt, hogy egy különleges, a vetélytársak közül kiemelkedő modellt tegyenek le az asztalra.
Nothing Phone (2). Fotó: Szalai Péter
Ilyen nincs, és mégis van
A modell már a megjelenésével jelzi, hogy nem hétköznapi darab. Megkapta ugyanis a Nothing unikális Glyphs technológiájának legfrissebb változatát.
Ennek lényege, hogy a hátlapra fehér LED-csíkokat építettek, amik egyenként vezérelhetők.
A termék ennek segítségével is képes kommunikálni, azaz villogással jelzi a bejövő hívásokat, üzeneteket, emellett ezek a kis lámpácskák időzítés beállítására is használhatók. A fényerő három fokozatban állítható, és a felhasználónak arra is van módja, hogy különféle kombinációkat állítson össze. Azaz máshogy villog a termék hátulja, ha mondjuk családtag hív, vagy akkor, ha a főnök.
A hátlapra szerelt LED-ek teszik egyedivé. Fotó: Nothing
Joggal merülhet fel, hogy egy okosóra ugyanezt tudja, de hát a funkcionalitás itt csak egy dolog. A másik, hogy ez egy olyan funkció, amely elképesztően figyelemfelkeltővé teszi a készüléket. Ha valaki kiteszi az asztalra képernyővel lefelé, majd a Glyphs bekapcsol, az olyan, mintha színes tűzijátékkal írná fel az égre, hogy:„Követem a trendeket, rajta tartom az ujjam a tech világ ütőerén!”
A LED-csíkok kommunikációs csatornaként funkcionálnak. Forrás: Nothing
Egyébként már maga a hátlap kialakítása is igen furcsa, hiszen olyan hatást kelt, mintha be lehetne látni a készülék belsejébe. Ez a megoldás a nyolcvanas-kilencvenes években számított menőnek, így kicsit retró hatást kelt. A formavilág az iPhone-t idézi, az alumíniumszürke készülékház jól néz ki, a kávák vékonyak, és a képernyőbe vágott kamerasziget sem hiányzik már. A gombok jó helyen vannak, nem lötyögnek, az összeépítés minősége kifogástalan.
Mindent összevetve a dizájn teljesen rendben van, egyedüli hibaként azt lehet felróni, hogy a hagyományos fejhallgató-csatlakozót a mai trendekhez igazodva lespórolták róla.
Valamint azt kell még megemlíteni, hogy attól nem lesz baja, ha elázik, de víz alá már nem lehet bedugni, mert akkor beadja a kulcsot.
Bekapcsolva
A modell a cég saját, Android 13 alapú, Nothing OS 2.0 2a névre hallgató rendszerét használja. Érezhetően ennél is törekedtek a múlt megidézésére, a grafikus kezelőfelület ikonjai, tipográfiai elemei is olyanok, mintha évtizedekkel korábbról származnának. Tehát a külső és a belső harmonizál egymással, aminek köszönhetően tényleg egy karakteres eszköz született.
A mérések alapján is nagy a teljesítménye. Forrás: AnTuTu
A stabilitás megfelelő, és a Phone (2) működés közben villámgyors, mert az erőforrások optimalizálása ezúttal is kiemelt prioritást kapott. Az alapok egyébként rendben vannak, hiszen a Snapdragon 8+ Gen 1 processzornál már van jobb, de még mindig igen erősnek számít, a 12 GB RAM pedig tekintélyesnek számít a mai mezőnyben.
A modell minden mai telefonos alkalmazással gond nélkül boldogul, legyen szó nagy felbontású HDR filmekről, csúcsgrafikás játékokról, navigációról, csetelésről, videótelefonálásról vagy médiaállományok szerkesztéséről.
A teljesítmény mérésére szolgáló AnTuTu szintetikus tesztprogramon 913 025 pontot gurított, amivel tavaly a legjobbak között lett volna, de ez idén is elég a második vonalhoz a legdrágább vasakkal kitömött élboly mögött.
A kezelőfelület is retrós hatású.
A 4700 mAh-s akkumulátor házilag nem cserélhető, de ez manapság sajnos teljesen általánosnak számít. Az üzemidő használattól függően 8–14 óra között alakul, azaz ha valaki sokat nyomkodja vagy megállás nélkül fut rajta a Waze vagy a Google-térkép vezetés közben, akkor egy napot sem bír ki töltés nélkül. Ez messze van az ideálistól, de a mai okostelefonos mezőnyben még így is az átlagosnál jobbnak számít. Sok terméknél komoly problémát okoz a hőelvezetés, de ezt itt perfektül megoldották. Ha teljes gázzal zakatol a hardver, akkor ugyan némi melegedés tapasztalható, ám nagyon kényelmetlenné sosem fajul a helyzet.
Képernyő
Egy felső ligában induló mobiltól ma alapelvárás a hibátlan képminőség, és e téren a Nothing Phone (2) nem okoz csalódást. A több mint egymilliárd szín visszaadását biztosító, 6,7 hüvelykes, azaz méretes OLED-kijelző felbontása 1080×2412 képpont, azaz a részletesség megfelelő. A fényereje kiemelkedően nagy, (1611 nit a méréseim alapján), amelynek hála a HDR effekt igen látványos a nagy dinamikatartományú anyagoknál, még a jelenlegi legjobb, HDR10+ szabvány kezelése is biztosított.
A képernyő fényes nappal is látható. Fotó: Szalai Péter
Emellett az is igaz, hogy tűző napsütésben is szép marad a kép, nem fakulnak durván a színek. A mozgásmegjelenítés során anomáliák, tehát szellemképesedés és elmosódottság nem tapasztalható, és mivel másodpercenként 120 képkocka kerülhet a képernyőre, ezért a lapozás, görgetés is kellően finom. A színek gyönyörűek, természetesek, belülről ragyognak, a fekete mély, mint a Mariana-árok, a kontraszt pedig végtelen, akár az űr.
Kamerák
Nincs mit szépíteni, képalkotás terén a Nothing Phone (2) elmarad a vezérbikáktól. Sőt, azt sem túlzás kijelenteni, hogy képalkotási képességei meglehetősen középszerűek. Zoomkamerája nincs, viszont az 50 megapixeles főkamerá korrekt teljesítményt nyújt éjjel és nappal.
Azért lehet vele szép képeket lőni! Fotó: Szalai Péter
Viszont az ugyanilyen felbontású, ultraszéles látószögű egység csak jó fényviszonyok mellett használható igazán. A videóknál 8K-s támogatás nincs, a 4K-nál pedig el lehet felejteni a lassítást, ezek pedig azért már évek óta elérhető opciók a jobb, ám igaz, lényegesen drágább riválisoknál.
Sötétben is készíthető vele vállalható kép. Fotó: Szalai Péter
Megéri az árát?
A Nothing Phone (2) mintegy 250 ezer forintba kerül – ezért cserébe viszont az év egyik legkülönlegesebb telefonja jár. Már ami a megjelenést illeti, másnál eddig aligha láttunk a Glyphs technológiához és a hátlapon villogó LED-ekhez foghatót. A teljesítmény és a felhasználói élmény hibátlan, és a képminőség is nagyon rendben van.
Fotó: Szalai Péter
Egyedül a képalkotás terén éreztük úgy, hogy kisebb kompromisszumok megkötésére késztet, de ez már az elődnél is így volt, és az is tény, hogy sokaknak ennél többre nagyon nincs is szüksége. Carl Pei ezúttal is bebizonyította, hogy érti a csíziót, ez egy remek telefon ugyanis, az ára pedig a tudásához képest kifejezetten jónak mondható.
