A nevünket elsők között tanuljuk meg, az identitásunk része lesz, amihez ragaszkodunk, és elvárjuk, hogy a társadalom tiszteletben tartsa. Aztán arra ébredünk, hogy a Robiból Ropi, a Laciból Maci lesz. Ha ezt Gábor Gábor hallaná!
Egy korábbi munkahelyemen olyan e-mailcímet kaptam, amibe valamilyen oknál fogva a második, egyébként nem használt nevem is belekeverték. Így esett, hogy sokan automatikusan Tamásnak hívtak a levelekben, később a folyosón, majd mikor azt hittem, ennél rosszabb már nem jöhet, az egyik vezető küldött nekem egy lecseszős e-mailt „kedves Petra” felszólítással. Amikor válaszoltam, hogy izé, Péter vagyok, nem Petra, jött a gyors felelet:
„Akkor Péter, mindegy, a lényeg ugyanaz.”
A levél tartalma nagyon megmaradt bennem. Nem azért, mert leszúrt egy felettes, és nem is azért, mert alapvetően nem tartottam jogosnak a dolgot – sokkal inkább fájt, hogy az illető számára annyira nem számítottam a rendszeren belül, hogy még a nevemre is magasról tett, tőle akár „gyere ide” is lehettem volna.
Mondd a nevem!
Mint kiderült, nem csak velem történt ilyesmi, sőt én még olcsón megúsztam, mert legalább a származásomat nem keverték bele a dologba – a Petra és a Péter egyaránt olyan nevek, amik a maguk nyelvtani módján nem, vagy csak erőltetve gúnyolhatók ki. Ennél sokkal durvább volt az, ami a BBC News újságírójával történt:
Dhruti Shah-t simán csak Doritónak kezdték nevezni a kollégái, állításuk szerint egy fergeteges AutoCorrect-hiba folytán.
Dhruti Shah kikéri magának a Dorito nevet – Kép: BBC News
„Ez még mindig szerencsésebb volt, mint mikor a nevemet egyesek dirty-ként ejtették”
– írja keserűen; a dirty angol szó, piszkost jelent.
Dhruti valószínűleg könyvet tudna írni a sérelmeiből. Nem tette – helyette körbekérdezett, kit ért még hasonló atrocitás a környezetében.„Egyszer csak jött egy kliens, aki Nandosnak hívott” – mondta neki Nana Marfo, egykori szociális munkás. „Amikor megkérdeztem, miért nevez így, azt mondta, a munkatársam ejtette így, amikor náluk járt. Ezen a ponton már túl voltam azon, hogy kijavítsam az embereket.
Így lett Nandos a becenevem.”
Nefra Germain története is tanulságos. A cégvilágban dolgozott, sok emberrel levelezett, akik a neve idegen hangzása miatt képtelenek voltak eldönteni, most a kereszt- vagy vezetéknevével ír-e alá mindent. Ez mondjuk magyar viszonylatban is gyakori, egy Géza Tamás nevű személy esetében ugye mindenki elgondolkodik – különösen a Facebook világában, ami sokszor felcseréli a neveket.
Nem mindegy, hogy helyet cserélni, vagy…
Persze nem mindegy, ki mennyire cseréli fel valaki nevét, és főleg mire – Binna Kandola sikeres pszchológus és szakíró, aki egy idő után humorral vette fel a versenyt a félreértésekkel vagy szándékos gúnyolódással.
„A nevem Binna Kandola. Pina Colada az apám!”
Pszichológusként Binna egy lépéssel gyakran a beszélgetőpartnerei előtt jár, ezért is képes leütni a helyzetet egy kidolgozott viccel. Ugyanakkor tudja jól, mennyire fontos dolog, hogy az embereket megtiszteljük a nevük helyes használatával. „Az emberek azt hiszik, ez triviális dolog, és ha panaszkodsz miatta, sokan téged jelölnek meg a probléma okaként. Amikor viszont rendszeresen lopják el tőled a neved, azzal az identitásod egy fontos részétől fosztanak meg.
Azt fejezik ki, hogy nem számítasz a világban, és még annyi figyelmet sem érdemelsz, hogy helyesen ejtsék ki a neved”
– mondja, immár nem egy névsértett emberként, hanem szakértőként.
Binna Kandola néha Benjiként is ismert – Kép: BBC News
A név fontossága az üzleti életben is fontos, senki sem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni az üzlettársait, de a beosztottak, munkatársak közti viszonyt is negatívan befolyásolja, ha a főnök nem tudja, kit hogy hívnak a környezetében, és a tetejébe még szórja a gúnyneveket is.
Igaz, Mancika? Micike! Na hol az a kávé?
Egy fokkal szomorúbb, amikor gyermekek nevét ejtik rosszul a felnőttek: egy Shakespeare’s Sister néven blogoló Colorado-i tanárnő megható írása rámutat, mekkora károkat okoz a sokszor amúgy is nehéz sorsú fiatalok lelkében, mikor egy autoriter figura – értsd: felnőtt – nem jegyzi meg a nevüket.
„Amikor saját nevük helyes kiejtésről kérdezem őket, azt mondják: ’tök mindegy’ – ilyenkor kell a szemükbe néznem és azt mondanom, hogy ’nem, nem az’”!
Van, hogy véletlen
Dhruti helyzete persze nem ilyen drámai, a brit újságírót egy autocorrect-baki miatt kezdték el dorritózni a kollégái. Legalábbis ezt állították, noha Dhruti megkérdezte a Microsoft helyesírásellenőrző-rendszerének feltalálóját, Dean Hachamovitchot, hogy ez valóban így van-e.
„Az AutoCorrect általában tiszteletben tartja a nagybetűvel kezdődő szavakat” – válaszolta a szakértő.
Pedig vannak azért olyan véletlenek, amik puszta figyelmetlenségből adódnak, aztán vagy elnézi őket a másik fél, vagy nem. Mi tagadás, én sem vagyok szent: egy már későbbi munkahelyemen egy üzleti partnernek kezdtem úgy levelet írni, hogy „Kedves Antal”, de a főnököm pár perccel később szólt, hogy az illetőt Anitának hívják.
Az a francos karma, ugyebár.
Főoldali kép: Kyle Glenn // Unsplash
