A járvány hazai megjelenése óta egyre többen, egyre többet lógunk a neten, és a hírek folyamatos monitorozása mellett talán most a mindennapjaink fájó igazságát viccesen megjelenítő képekre, mémekre a korábbinál is nagyobb szükségünk van. A művészek pedig, köztük a magyarok is, örömmel kiszolgálják ezt az igényt – annak ellenére, hogy bevételi forrásaik egyik pillanatról a másikra teljesen elapadtak. Öt olyan magyar alkotó, akik elsők között adták ki magukból művészet formájában a karanténstresszt.
DrMáriás
A szürrealitsta-avantgard festményeiről, írásairól és a Tudosók zenekarból is ismert DrMáriás nem sokat váratott első járványkompatibilis művének publikálására, március 14-én már ezt írta az alábbi mellé a Facebookon: „6589-et írunk. A koronavírus elpusztította a föld népességének jelentős részét, amelyet azóta intergalaktikus migránsok népesítettek be. Az Európai Parlamentben a Sötét erő végső csapást kíván mérni Magyarországra a vírus felerősített változatának bevetésével, azonban Orbán jedi lovag Viktornak az utolsó pillanatban mentő ötlete támad: megkereszteli hipós vízben Baby Yoda képviselőt az Európai Parlament fürdőjében ülésük szünetében, ami annyira megtetszik a kis hősnek, hogy hamarosan divatmozgalmat csinál a keresztelésből, így a többi intergalaktikus harcos is hamarosan követi őt, s olyan erős mozgalommá válnak, amely végül megnyeri a Csillagok háborúját, megmentve Magyarországot, Európát és a komplett Intergalaktikus Világot. […]”
DrMáriás: Orbán Viktor megvédi a koronavírustól Baby Yodát
Hogyan változtatta meg az életedet a járványhelyzet?
Mintha egy rohanó vonaton utaztam volna, amelyen reggeltől estig folyton valamit csináltam, amely aztán váratlanul megállt egy ismeretlen erdő közepén, ahol azóta védőálarcos ufók lettek a társaságom, akik egyfolytában azt mondogatják: ne szálljak ki, mert akkor végem.
Kicsit olyan, mint a háborúban, ahol a civil élet egyfajta álomvilággá válik, s ami marad, az a túlélési stratégiákon való matekozás.
Készültem egy maribori kiállításra, amely ugyan megnyílt, de nem utazhattam el a megnyitóra, lesz egy szentpétervári, amely hasonló sorsra jut, valamint két budapesti és egy szekszárdi, amelyek ki tudja, mikorra csúsznak, e mellé jó pár elhalasztott vagy lemondott koncert. Remélem azért majd valamikor ismét elindul ez a vonat, s helyreállnak a dolgok.
Mi ihlet meg ezekben a napokban?
Egyébként is a legtöbb időt a műtermemben töltöttem, úgyhogy fizikai értelemben nem szokatlan a mostani szobafogság, mégis most teljesen más a hangulatom. Nem tudok úgy dolgozni, mintha nem történt volna semmi. Rá kell hangolódnom erre az új helyzetre. Ez most a befelé fordulás, a merengés, az újragondolás ideje. Olvasok, zenét hallgatok, filmeket nézek, könyveket, cikkeket rendezgetek, s keresem a választ arra, hogy hová is jutottunk. Szerencsére ma már a számítógép előtt ülve egy gigantikus könyvtárban érezhetem magamat, így ha van kedv, erő, pótolhatom mindazt, ami kimaradt. Az idő belassul, s egyfajta luxusként kínálja fel magát a feltöltődésre.
Mik a terveid arra az esetre, ha a jelen állapot hosszú hónapokig eltart majd?
Nem örülök ennek a helyzetnek, de nem is félek tőle. Minden rosszban van valami jó. Egy kísérletként, projektként, megpróbáltatásként, újraindításként fogom fel. A kezdeti zavarodottság után majd beáll egyfajta normalitásként, ahol áthelyeződnek a hangsúlyok. Lehet, hogy újfajta képeket kezdek festeni, belefogok egy új prózakötetbe, eszperantóul tanulok vagy gibbonokat utánozok testpózommal. Nem szoktam unatkozni, sok a feladat, lehetőség így is, majd megjön a kedv, ihlet és újraindul a munka.
Mivel amíg válság van, addig nemigen van szükség művészetre, így bevétel híján majd lehet, hogy le is fogyok. De a pénztelenségtől se félek, voltam már hasonló helyzetben. Ennél sokkal nagyobb érték, inspiráció, izgalom maga ez a helyzet, amely annyi minden addigi kényelmet megkérdőjelez.
A lényeg marad meg majd azután is, gondolom. Az alkotás, az életöröm, a humor, a barátság, a kaland. És bőven be fogunk pótolni mindent, mert majd duplára vesszük a hangerőt!
Szalánci Éva (@modern_art_hungary)
Éva alapvetően kereskedelemmel foglalkozik, e mellett kezdett három éve amatőrként digitális művészettel foglalkozni. „A művészet mindig jelen volt az életemben, a festmények nem voltak számomra újak, ezért könnyebb dolgom volt a képek mixelésével” – mondja. Képei iránt egyre nagyobb lett az érdeklődés, így a hobbiból lassan egyre komolyabb elfoglaltság lett, az utóbbi időben már voltak együttműködései cégekkel, készített illusztrációkat ruhákra, magazinokba, könyvbe, és teljesített egyéni kéréseket is.
Szalánci Éva: Wash, wash, wash
Hogyan változtatta meg az életedet a járványhelyzet?
A tavalyi évben egyedi képes pólókat készítettem a követőimnek, ami nagyon sikeres volt, szerettem volna idén tavasszal is folytatni, de sajnos a vírus közbeszólt. Jelenleg egy ismert magyar ruha márkával lesz majd egy közös munkám, amit nagyon várok már, de sajnos ugyanígy a járvány végétől is függ.
A járványhelyzet a mindennapjaimban nem sokat változtatott, mert jelenleg babát várok, ezért egy-két hónapja már kezdtem hozzászokni a pihenéshez, itthoni munkához. Annyiban igen, hogy szeretek jönni-menni a városban minimum bevásárolni, de várandósan úgy döntöttem, ezt sem tehetem meg, itthon maradnom a legbiztonságosabb.
Mi ihlet meg ezekben a napokban?
Megihletett a fokozott higiénia intézkedések bevezetése, szájmaszk, kézfertőtlenítés, gumikesztyű viselése. A karanténidőszak és az itthoni munkavégzés sok embernél, illetve a sztárok hozzáállása a vírushoz ebben az időben. Arra gondoltam, milyen lett volna, ha ezek a festők olyan korban éltek volna, ahol mindez jelen van, és a festményeiken visszaköszönne ez a szomorú élethelyzet.
Szalánci Éva: Work 2020
Mik a terveid arra az esetre, ha a jelen állapot hosszú hónapokig eltart majd?
Továbbra is készítem a képeket az Instagramra, az biztos, mert a követőim nagyon szeretik, és örülök ha kicsit is, de jobb kedvük lesz ettől, meg persze nekem is. Szerencsés a helyzetem, mert eddig is itthon, laptopon készítettem őket. Remélem, egyéni megrendeléseim lesznek továbbra is. Ha nem, akkor természetesen komolyan el kell gondolkoznom nekem is, hogyan tovább…
Valló Berta (@bertavallo)
A Londonban élő, 25 éves Berta nemrég végzett a University of the Arts London-hoz tartozó Central Saint Martins-ban. Ő az egyik legismertebb fiatal magyar grafikus napjainkban, tavaly az egyik legjelentősebb képzőművészeti kiadó, a Taschen a világ száz legjobb illusztrátora közé sorolta The Illustrator – 100 Best From Around The World című kötetében. Az Instagramon igen népszerű, általában a mindennapi életet ábrázoló munkáiból nemrég Budapesten is volt kiállítás.
Valló Berta: Stay home, break the chain
Hogyan változtatta meg az életedet a járványhelyzet?
Freelance illusztrátorként talán nem rázott meg meg annyira a járvány kitörése, mivel alapvetően otthonról dolgozom és a klienseimmel főként digitális úton tartom a kapcsolatot. A szociális életemet ezzel szemben torpedótámadásként érte a vírus, lesújtva éreztem magam, amikor eljutott hozzám a teljes vesztegzár bevezetésének híre itt Londonban, és a teljesen üres utcák és polcok látványa sem enyhített a világvége hangulaton.
Szerintem mindenki, aki otthonról dolgozik, tudja, mennyire fontos naponta legalább egyszer érintkezni a külvilággal és elhagyni a lakást az ember mentális egészségének megőrzése érdekében. Igyekszem magam továbbra is egy egészséges napi rutinhoz tartani, de annak ellenére, hogy hozzá vagyok szokva az otthonról való munkához, a bizonytalanság és monotonitás, ami ezzel az új élethelyzettel átvette a hatalmat a mindennapjaink felett, engem is kizökkentett a lelki békémből.
Számos megrendelésem maradt el a karantén helyzet okán, ami financiálisan persze nem kedvező de, így is szerencsésnek érzem magam, hogy nem vesztettem el a munkám.
Pillanatnyilag igyekszünk testvéremmel Lujzával egy mindkettőnk számára tolerálható napirendet kialakítani, a napi séta, testmozgás és barátokkal, családtagokkal való rendszeres kapcsolattartás kulcsfontosságúnak mutatkozik.
Mi ihlet meg ezekben a napokban?
Mivel a munkám nagy része mindennapi élethelyzetekből építkezik, most kénytelen vagyok kicsit más eszközökhöz nyúlni, de a szupportív, pozitív és összetartó magatartás, amit különböző online felületeken tapasztalok, hatalmas inspirációval és motivációval szolgál. Az ilyen típusú krízishelyzetek az emberi természet legjobb és legrosszabb aspektusait hozzák előtérbe mint ahogy azt nem először látjuk a történelem során, és ez művészként egy izgalmas periódusnak ígérkezik, akkor is ha, rettenetes nehézségek elé állít majd.
Valló Berta: Napi rutin
Mik a terveid arra az esetre, ha a jelen állapot hosszú hónapokig eltart majd?
Bevallom, pillanatnyilag napról napra veszem az akadályokat és próbálok pozitív maradni.
A kreatív szektort már így is nagy veszteségek érték a járvány elszabadulása óta és szabadúszóként tényleg nincs garancia a pénzügyi biztonságra, akár egy hónapba is telhet mire, a brit kormány döntést hoz a hozzám hasonló munkavállalóknak szánt segélyekről.
A legfőbb célom a családom és barátaim jóléte, nem tudom, mi jön, de ahogy Kertész Imre írta a Sorstalanságban: „valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna”. Ehhez tartom magam.
Biacsics Renáta (@renyagyar)
Biacsics Renáta Renya rajzait is jó ideje zabálja az internet népe: a saját életére és a társadalmi témákra reflektáló Renyagyár mindig olyan ismerős helyzeteket vázol fel, melyek láttán mindenki felkiált: jé, tényleg! Ennek is köszönhető, hogy alkalmazottból szabadúszó grafikussá tudott válni, az Instagramon sokan megtalálták, saját projektjei egy részét az oldal hozta. Csinált arculatot fesztiváloknak, kifestett több vendéglátóhelyet, de munkái ott vannak pólókon és táskákon is. Barátaival nyitottak egy látványnyomdát, ahol manuálisan működő nyomdagépekkel állítanak elő zine-okat és könyveket. (Renyáról a 2019. októberi Forbes magazin Urban mellékletében írtunk cikket.)
Biacsics Renáta megtalálta a sminkelés új, gazdaságosabb módját
Hogyan változtatta meg az életedet a járványhelyzet?
Egyéni vállalkozóként elsősorban megrendelésekből élek, amelyek többsége zenei rendezvényekhez, vendéglátóhelyekhez, egyéb kulturális intézményekhez kötődik, amik most nem olyan formában működnek, mint korábban, vagy egyáltalán nem is működnek. Sokan közülük a nehezen megjósolható helyzet miatt a túlélésért küzdenek, így grafikai tervezésre most kevésbé van szükség, több projektem befejezetlen maradt, mások pihenőpályára kerültek.
Legtöbben a Renyagyár napi illusztrációsorozatát ismerik tőlem, ezek továbbra is a saját életeseményeimet, gondolataimat dolgozzák fel, így itt különösebb változást nem hozott az új létforma, azon túl, hogy most minden egyes kép témája a járvánnyal kapcsolatos.
Mi ihlet meg ezekben a napokban?
Szerencsésnek érzem magam, hogy a rajzolást, ill. a képzőművészetet régóta úgymond terápiás jelleggel használom.
Úgy gondolom, a művészet egy eszköz a kezünkben, melynek segítségével a minket érő impulzusokat, a körülöttünk zajló világ eseményeit könnyebben feldolgozzuk azáltal, hogy reagálunk rá. Ugyanakkor egy olyan tevékenységről van szó, ami örömet nyújt és leköt, kevesebb időm marad a jövőn való aggódásra.
Továbbra sem szeretnék a rajzaimmal óriási bölcsességeket sugározni, csak kiragadni vizuális eszközökkel jeleneteket egy olyan életből, amit most mindannyian nagyon hasonlóan élünk meg. Az biztosít jól eső érzést, amikor a követőimtől pozitív reakciókat kapok, egyrészt úgy érzem, hogy ma is csináltam valami hasznosat, másrészt támaszt nyújt, hogy én sem vagyok egyedül a problémáimmal.
Biacsics Renáta: Dm
Mik a terveid arra az esetre, ha a jelen állapot hosszú hónapokig eltart majd?
A kialakult helyzet kezdetén a legnagyobb hiányérzetet a barátok távolsága okozta, a történések rákényszerítettek, hogy többet kommunikáljak magammal, így született meg egy karanténnapló ötlete, ami a megszokott illusztrációimhoz képest is sokkal személyesebb hangvétellel mutatja be a napjaimat. A szöveges részek alapját többnyire elmélkedések adják, amelyekhez drámaibb hangulatú rajzok csatlakoznak eddig… reménykedem benne, hogy a többnyire fekete-fehér illusztrációk egyre színesebben lesznek, ahogy telik az idő. Később a könyvet a pécsi Drukker közösségi nyomdában szeretném sokszorosítani, valamint egy barátom már felajánlotta segítségét a promóciót illetően.
Az említett Drukker műhely tagjaként a félbemaradt projektekkel kapcsolatban is folytatom a tervezéseket. A járványhelyzet miatt egy áprilisra tervezett kiállításomat is elnapoltuk, amit mindenképp szeretnénk bepótolni, amint visszaállt egy rend. A korábban tervezett általános hétköznapi életre reflektáló témát felülírva itt szeretném majd bemutatni a vírussal foglalkozó munkáimat elsőként, addig is minden nap készül egy-két, vagy több rajz, festmény, kollázs, amiből majd szelektálunk.
A legújabb és egyelőre legképlékenyebb ötlet egy zenei projekt, ami annak köszönhetően kezdődött, hogy egy zenész barátom ideiglenesen beköltözött hozzám a karantén idejére. Meglehetősen impulzív zenéket készítünk, hozzá a szegényes technikai lehetőségeket használva videókat is veszünk föl. A zenei alapot Issiaga Camara írja, az én részem a szöveg és az ének.
Lélekben fel vagyok készülve arra az esetre is, hogy az elhúzódó a járványt egy, a mindannyiunk életét meghatározó gazdasági válság követheti, a prioritásokat tekintve a grafikai megrendelések ezzel háttérbe szorulhatnak, így nem biztos, hogy a szakmámból fogom fenntartani magam. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a művészet továbbra is jelen marad szerelemként és függőségként a mindennapjaimban.
Papp Virág (@virageknal)
2015 óta építi saját márkáját a tervezőgrafikus Papp Virág, Virágéknál márkanév alatt grafikáival ellátott ruhákat, kiegészítőket és kerámiákat is vehettünk már tőle. Normál hétköznapokban alkotásai leginkább a női létről, az önelfogadásról, a pozitivitásról hordoznak üzeneteket.
Papp Virág: Karantina @kirakorosi karatén szelfijéből
Hogyan változtatta meg az életedet a járványhelyzet?
Fenekestül felforgatott mindent. A Sisko Studiót, ahol dolgozunk három másik márkával karöltve (Müskinn, SAPI, Nandi), és ami egyébként boltként is funkciónál, bezártuk. A legtöbb munkám bizonytalan ideig szünetel. Így egész nap mackó nadrágban rajzolgatok itthonról. Ebben az a szuper, hogy van időm új technikák gyakorlására és arra is, hogy a szerelemprojektekkel foglalkozzak.
Mi ihlet meg ezekben a napokban?
A közösség ereje és azok a feszültségek, amik a bezártságból adódóan jönnek elő bennünk. Nagyon sokan osztják meg most egymással a dilemmáikat, félelmeiket, szorongásaikat.
A jelenlegi vírushelyzet természetesen nagyon szomorú, viszont a kapcsolódás iránti vágy, amit előhív ez belőlünk, az szerintem csodálatos.
Mik a terveid arra az esetre, ha a jelen állapot hosszú hónapokig eltart majd?
Szeretnék olyan dologgal segíteni a nehéz időkben, amiben jó vagyok, így igyekszem minél több olyan kreatív projektet elindítani, amivel örömöt tudok szerezni az embereknek és emellett életben tudom tartani vele a márkámat. Ilyen ez a #karantina projekt is. Egy rajzot kapsz magadról emlékül, ha részt veszel a közös “játékban” és megmutatod egy fotón keresztül, milyen neked az otthonlét.
Egy-két hónapig élek a raktáraimból, de normál helyzetben is nagyon észnél kell lenni szabadúszóként, hogy mindig legyen, amire kell. A kiszámíthatatlansághoz, amennyire lehet, hozzászoktam már. Persze ez azért más helyet, ha hosszabb karantén várható, akkor új stratégiával kell előállni. Próbálok pozitív képet vizionálni, de az biztos, hogy ez egy igazán embert próbáló időszak.
Nyitókép: Szalánci Éva, The lovers 2020
