Ennek a legendás német nyárköszöntő fesztiválnak nem így kellett volna lezajlania. Az új Mini Cooper JCW természetesen így is megérdemelte kategóriagyőzelmét, ám arra senki sem számított, hogy a világ legizgalmasabb nagyszabású autóversenyét, az ötvenkettedik alkalommal megrendezett Nürburgring 24-órást először 14 órával, majd további 54 perccel vágja rövidebbre a szabálykönyv. Persze életek múlhattak rajta.
Münchenből még a legnagyobb szerencsével is bő ötórányi tempós autózás Nürburg, a hivatalosan 178 fős település, a képeslapokon is jól mutató középkori várral. A falu május végén hirtelen Németország legnyüzsgőbb pontjává válik. Jóval közelebb van Kölnhöz, Frankfurthoz, vagy éppen a belga határhoz, ám a szinte bejáratós Mini John Cooper Works a BMW müncheni garázsában várt ránk, hogy aztán behozhasson valamennyit a Lufthansa késéséből, az Autobahn lehetőségeinek köszönhetően 160 km/h körüli átlagtempóval.
Két nappal később, visszafelé már lezárt utak, hosszú konvojokban igyekvő tűzoltók és a vasúti töltésen átbukó áradat emlékeztetett rá, hogy idén nem véletlenül tartott csupán kilenc óráig a verseny, amelyre minden évben csaknem 240 ezer látogató készül azzal a boldog tudattal, hogy a több napon át tartó folyamatos bulizás végén még egy 24-órás virrasztásra is illik berendezkedni, általában már a sárban tocsogva.
A világon összesen három olyan jelentős autóversenyt tartanak, amely 24 órán át teszteli a sebességet, a megbízhatóságot, a stratégiát és a szerencsét.
A leghíresebb ezek közül a francia Le Mans-i 24-órás, melyet a tavalyi meglepetés után idén ismét a Ferrari nyert meg. Amerikában szintén a legmagasabb kategóriákkal a pályán rendezik meg a Daytona 24-et Floridában. Németországban pedig a Nürburgring 24H a mérce, bár ezen a versenyen az utcai modellekből fejlesztett GT3-as géposztály a csúcs, mivel az aerodinamikára erősebben támaszkodó prototípusok már nem kompatibilisek a legendás pálya, a Nordschleife bukkanóival.
A Nürburgring jóval több, mint versenypálya
A komplexum a semmi közepén, az esős és párás mikroklíma miatt mindig gyönyörűen zöld Eifel hegységben, a vulkanikus dombok között a második világháború előtti korszakra jellemző hosszútávú utcai versenyzésből nőtte ki magát. A nagyszabású építkezést 1925-ben kezdték el azért, hogy a német ipar és a nemzet versenyzői méltó körülmények között fejlődhessenek.
Le Mans-ban a szintén közútból lekanyarított Circuit de la Sarthe 13,62 kilométer hosszú. A Daytona International Speedway 24-órás versenyéhez használt körpálya mindössze 5,73 kilométeres. A Nürburgring jelenlegi konfigurációja szerint egy kör 25,3 km, a 24 órás verseny során a GT3-as versenyautók legjobb körideje idén 8 perc 12 másodperc volt. Ez motorsportos mércével az örökkévalóság megfelelője, mivel egy Nürburgring-kör hossza a Budapest és Göd közötti távolságnak felel meg, utóbbit légvonalban mérve.
Sir Jackie Stewart összegzésének hála a pályát a zöld pokolnak is hívják. Egyrészt azért, mert a kiszámíthatatlan időjárás miatt sűrűn előfordul, hogy a Nürburgring bizonyos szakaszain esik az eső, míg más kanyarokban süt a nap a száraz aszfalt fölött. Így nehéz gumit választani.
Ám ha sikerül is eltalálni a tapadási igényt, az erdő közepén kígyózva olyan szűk a pálya, hogy egyszerűen nincs rajta hely hibázni.
Nincs hová kicsúszni, és sokszor nincs merre kikerülni egy hirtelen a versenyzők előtt eszkalálódó balesetet sem. 1973-ban a negyedik Nürburgring 24-órást Niki Lauda megnyerte az Alpina csapattal és a BMW 3.0 CSL-lel. Három évvel később, a jóval gyorsabb Forma-1-es Ferrarival kimaradt a versenyzői bojkottból, majd megfutotta az egyetlen hét perc alatti kört a Nordschleife akkor 22,83-kilométeres verzióján, hogy aztán egy tűzgolyóban rekedjen. (A balesetből végül felépült és visszatért, de arca nagy része megégett.)
A Forma-1 a nyolcvanas évekre a kisebb körpályára költözött, a Nürburgring pedig a 24-órás fő attrakciója mellett 1000 kilométeres túraautós küzdelmekkel tartotta életben magát, melyek hatórás versenyek voltak. A kis csapatokkal és szerényebb költségvetéssel operáló nürburgringi versenyzés így maradt nyitott gyakorlatilag bárki számára, miközben a német autóipar azt is garantálta, hogy a legmagasabb géposztályban minden évben kőkemény csata legyen a BMW, a Porsche, a Mercedes-AMG és az Audi, illetve manapság már a Lamborghini, a Ferrari és az Aston Martin között is.
Vannak, akik Magyarországon is arra költik a pénzüket, hogy trélerre rakják a versenyautójukat, majd kivontassák a fővárostól 1130 kilométerre lévő Nürburgringre, hogy addig élvezhessék a turistáknak fenntartott napokon a körönként 30-35 euróba kerülő pályabérletet, ameddig csak bírják.
Fotók: Petrány Máté
A Nürburgringen hamar törnek az alkatrészek, ezért tesztel itt mellesleg az egész autóipar is. Az amerikai és kínai gyártókat leszámítva gyakorlatilag mindenki használja a Nordschleife zárt fejlesztési idősávjait, a programok végén opcionálisan körrekordot is döntve. A nürburgringes idő általánosan elfogadott mérce, a teljesítmény univerzálisan értelmezhető számadata. Épp ezért a környék falvaiban valamennyire mindenki ért az autókhoz és motorokhoz. A pék is, a kocsmáros is, és a postás is, miközben a helyi gyerekeket sem kell félteni.
Nem meglepő, hogy a BMW mellett a Mini (és még a Rolls-Royce) is a Nürburgringen hangolja új modelljeit, az N24 pedig az egyetlen olyan alkalom, ahol egy versenyen indul a csúcskategóriás BMW M4 GT3, illetve az épp teljesen frissnek számító Mini John Cooper Works Pro.
Ez a hely csodája, az N24 különlegessége, a Nürburgring szelleme.
A lehetőség, hogy amennyiben akad egy utcai autó, amit a barátaiddal megépítettek, csak elég kört kell vele teljesítenetek a pályán az alacsonyabb szintű túraversenyek során, hogy aztán megkapjátok az N24-hez szükséges licenszet is. Ha egy ilyen csapat sikeres tud lenni, később a szponzorokkal nagyobb kategóriába is vándorolhat, miközben a legjobbak egyenesen a profik szintjére emelkednek, hogy aztán gyári támogatással, a túraautóknál jóval gyorsabb GT4-es vagy GT3-as versenyautókkal küzdhessenek a világ legnehezebb autóversenyén, a rajongók számára éjszaka fokozva az alkohollal fűtött misztikumot a hangorkánon túl még azzal is, hogy pillanatokra a fák közé reflektoroznak.
További bizonyítéka a helyi nyitottságnak, hogy szemben a WEC és az IMSA bajnokságok kötött szabályai alá tartozó francia és amerikai 24-órás versenyekkel, a Nürburgring 24 kísérleti kategóriájában lehetőséget kaphat még olyan kisszériás startup autógyártó is, mint például az amerikai Glickenhaus. Gyakorlatilag mindegy, hogy otthoni építésről vagy egyedi új autókról van szó, a Nürburgring 24 szervezői valamilyen kategóriában engedik, hogy a nagyokkal együtt körözzön az igazán elhivatott jelentkező, ideális esetben 24 órán át.
Utánunk az özönvíz
A Mini gyári csapatának, a német Bulldog Racingnek köszönhetően ötödször élhettem át a kevesebb esővel Európa legmeglepőbb szabadtéri bulijának számító Nürburgring 24-et. Először 2015-ben vezettem Nürburgba, hogy aztán az amerikai autóversenyző, az akkor egy Audi TT-vel a motor széteséséig derekasan helytálló Rob Holland irodájában aludjak, a pálya közelében, egy hálózsákban. Épp ennyire érdekelt, hogy a privát Glickenhaus Racing mire jut a német GT3-as csapatok ellen. Egy évvel később a jégeső miatt órákra megszakított futam következett, 2017-ben pedig az AMG születésnapi N24 rendezvényére mentem, bár azt a versenyt így is az Audi nyerte meg, a középmotoros R8-cal. Utána 2019-ben az alacsonyabb kategóriában induló Hyundai mutatta meg, miért épített fejlesztőközpontot a Nürburgring mellett, és itt érthettem meg azt is, mennyire kemény munka a jóval gyorsabb GT3-as autók között egy szinte gyári ferdehátúval versenyezni. Az N24-en visszatérő vendég a Toyota, a Subaru, a Volkswagen és a Hyundai is. Kategóriagyőzelmet ráadásul valamivel könnyebb felmutatni a végén, köszönhetően a kevesebb direkt vetélytársnak.
A teljesen új autóként kissé rizikósnak is számító piros Mini John Cooper Works Pro például a Volkswagen Golf GTI túraautót győzte le, illetve egy olyan régebbi Volkswagen Beetle-ből épített prototípust, amit a tavaly még egy GT3-as Dodge Viper-t, vagyis egy őrült V10-es versenyautót futtató csapat épített.
Idén a Nürburgring 24-óráson 130 versenyautó indult, és ezek közül csak 26 tartozott a csúcskategóriába.
A végén az új Mini az összesítésben a 71., a más csoportban indított, fekete festésű korábbi generációs csapattárs pedig a 78. lett.
A verseny első három órája után még örülhetett a BMW. Jól leírja az N24 kiélezettségét, hogy a leggyorsabb tíz sorrendje ekkor BMW-Mercedes-Audi-BMW-Porsche-BMW-Mercedes-Lamborghini-Mercedes-Ferrari volt. Utána az első helyen álló BMW-t meglökték hátulról, majd a kerítés három autó kiejtésével le is zárta a vitás kérdést. Az, hogy másnap délután az Audi R8 ismét nyerni tudott egy Porsche előtt, szép búcsú, hiszen az R8 gyártása idén márciusban véget ért, az Audi pedig már a motorsportos fejlesztések terén is nyugdíjazta a modellt. Az Audi és az R8 hetedik N24 győzelme, bár a mindenkori rekordot még a BMW tartja húsz N24 trófeával, kényelmesen a Porsche és az Audi előtt.
A hétvégén Németországra zúduló özönvíz miatt a 2024-es Nürburgring 24 lett minden idők legrövidebb 24-órása.
Ezt még nem tudhattam, mikor este a végtelen sártengerben a viharvert kempingezők közt kerestem azt a pontot a kerítés mellett, ahonnan lőhetek pár használható képet a sötétben versenyzésről is. Mire visszavitt a minden szempontból ázott fiatalokkal teli busz a Mini egyébként szuper konténerházas táborába, a pályára ereszkedő tejköd miatt leállították a versenyt, éjfélkor még határozatlan időre. Végül 23:23-tól másnap 13:30-ig tartott a szünet. Az így csendes, hideg és sötét éjszaka, illetve az ebből adódó csalódottság miatt a kempingben látszólag minden korábbinál kevesebb Bitburger és Jägermeister fogyott, miközben alig pár helyen szólt a végtelenített Scooter, a szokásos tűzijátékok ködbe lövését pedig ezen a ponton tényleg csak a legelhivatottabbak engedték meg maguknak.
Ha többet állva is, mint versenyezve, az új Cooper JCW azért megmutathatta, mit bír a Mini negyedik generációja, a BMW pedig behúzta a dobogó harmadik helyét úgy is, hogy a legjobb autóját korán elnyelte a zöld pokol. Hogy az extrém időjárás miatt kilencórásra rövidült futam hogyan csapódott le a majdnem negyedmillió látogató fejében, majd a jövő évi jegyeladásokból kiderül.
A katarzist most csúnyán elvitte a víz, a pálya melletti konténerekben viszont még sosem lehetett ilyen nyugodtan aludni.
