Amikor 88-ban megnyitott az első McDonald’s Magyarországon, mindig hatalmas sorok kígyóztak a Régiposta utcai bejárat előtt. De volt egy versenytárs magyar lánc, amelynek a burgereit sokkal szívesebben habzsoltam.
Emlékszem, hogy ha Pesten jártunk átutazóban, a Mekibe csak csokifagyizni ugrottunk be, a fő menüpont mindig a Kondiburger nevű emeletes kalóriabomba volt a City Grillben. Ezért aztán borzasztó szomorú voltam, amikor a City Grill pár évvel később eltűnt a piacról. A bukta okát nem tudom, laikusként csak az látszott, hogy a Meki a rendszerváltáskor sokkal menőbb volt, a magyar lánc meg inkább ciki. Egy majdnem friss nosztalgiacikk is annyival intézi el a dolgot, hogy megjött a Meki, innentől a City Grill sorsa megpecsételődött.
Valamivel később Finnországban éltem egy évet és hasonló helyzetbe botlottam az ottani piacon. Rágyógyultam a helyi lánc, a Carrols burgereire és egy picit se vágytam a Mekire. Aztán pár évvel később szintén bepipulva olvastam, hogy a Carrolsnak is annyi, nem bírta a versenyt. De őt legalább csak felvásárolták, méghozzá egy másik helyi lánc, a Hesburger. Amikor legközelebb Finnországban jártam, első dolgom volt megbizonyosodni róla, hogy a Hesburger egy rakat trágya, de nagy nehezen el kellett ismerjem, hogy a maga műfajában nem is annyira vészes. Sőt, lassan azt vettem észre, hogy mindig hozzájuk ülök be. És drukkolok, hogy ők ne jussanak a City Grill sorsára.
Olyannyira nem jutottak, hogy egy egészen valószínűtlen üzleti sikersztorit írtak. A Meki és a Burger King sok évig egyszerűen lepattant róluk, nem tudtak a Hesburger mellett szóhoz jutni Finnországban. Próbálkoztak, kivonultak, mindig kisebbek maradtak, a Hesburger meg tarolt, a legkisebb helyekre is befurakodott. Nem sok országban sikerült ez a helyi erőnek a globálcégek ellen, ezért is lelkesen figyelem immár lassan 30 éve, hogy mi történik velük.
Heikki bácsi megalapította a céget és elnevezte magáról
Manapság már gyerekekkel utazunk néha Finnországba és miközben ők is lelkesen dicsérik azt a fura fehér szószt a Hesburgerekben, én mesélem nekik a sztorit. Ahogy Heikki bácsi megalapította a céget és elnevezte magáról, pontosabban a Hess becenevéről. Azt, hogy az egész Baltikumban ott vannak, azt, hogy ma is családi vállalkozásként tolják, azt, hogy igen, ilyen is van, így is lehet.
Apátok meg boldog, mert egyúttal bosszút álltak a City Grillért is, yes!
Persze nem ezért mentünk most Finnországba, hanem egy legalább hároméves tervet sikerült végre abszolválni. Az ország annyira és örökre a szívemhez nőtt, hogy az igazi telet mindenképp itt akartam megmutatni a legkisebbeknek, de a covid ezt két évig nem engedte. Adja magát fő attrakciónak persze a Mikulás lakhelye és irodája a sarkkörön, de az csak egy ügyesen felépített üzlet, nem több. Isten bizony nem folytattam ellenkampányt, a gyerekek maguktól mondták azt, hogy ők ugyan nem állnak sorba fél órát, hogy kezet fogjanak a szakállassal, menjünk inkább a Joulupukki helyett mást csinálni.
De Lappföld fővárosa, Rovaniemi pont azért ideális úti cél gyerekekkel, mert a felejthetetlen téli programok mellett van két olyan múzeum, illetve tudományos központ, amelyeket nagyon profin raktak össze. Nagyon fontos, hasznos és érdekes dolgokról mesélnek olyan formában, hogy a gyerekeket is lekössék.
Az Arktikum az északi fagyvilág mindenféle titkairól, mellette a Pilke az erdőgazdálkodásról.
Utóbbiban külön felhívják a figyelmet, hogy nem tilos megfogdosni mindent, sőt inkább érdemes, jópár információ csak akkor jelenik meg, ha megbirizgálunk valamit. Mivel kint derült időben nagyon hideg tud lenni, jól jön az a Culture Pass, amivel bármikor visszamehetünk a múzeumokba, érdemes több részletben körbejárni őket.
Lékfürdés, szánhúzás, szauna
Ami a szabadtéri programokat illeti, a kutyaszánozás, motorosszánozás és a szaunázás utáni lékben fürdés a kihagyhatatlan. Sok szolgáltató jó nagy ársávban biztosítja ezeket, érdemes alaposan átböngészni az ajánlatokat. Mivel egyik esténkre tiszta időt jósoltak, a motorosszántúrát éjjeli, de rövid verzióban kértük, hátha belebotlunk északi fénybe is a mellett, hogy elképesztő élmény a suhanás a réteken, befagyott tavakon és hótömeg alatt roskadozó fenyvesekben.
Amikor a vezető északi fényt észlel, a csoport megáll, tüzet gyújtunk, forró gyümölcslét szürcsölve és gyömbéres kekszet majszolva gyönyörködünk a csodás jelenségben.
Mínusz 20-ban elég ütős tud lenni a száguldás
A kutyaszánozásnál bárki irányíthatja a derék huskyk által lelkesen húzott szánokat. Elsőre parának tűnik ráállni a két vékony lécre, de pár méter után mindenki arcára az élvezet ül ki. A kutyák elképesztő munkabírásúak és imádnak futni, az amatőr hajtóknak igazából csak folyamatosan fékezniük kell őket. Fél órástól sok órásig nyúlik a kínálat, az élmény persze óriási, de a döntésnél a hőmérsékletre figyelni kell.
Mínusz 20-ban elég ütős tud lenni a száguldás, a legtöbb szolgáltató ad brutál meleg felszerelést a résztvevőknek, de nem mindenki, erre mindenképp érdemes rákérdezni, rákeresni a program szervezésekor.
Érdemes autót bérelni és akkor a várostól távolabbi, teljesen hang- és fényszennyezésmentes husky- és rénszarvasfarmokra is eljuthatunk, onnan a legnagyobb élmény az érintetlen vadon bejárása bármilyen szánon. De Rovaniemiben is érdemes egy nagy sétát tenni. Üdítő, hogy lényegében a központban a tó partján jól karbantartott sífutónyom vezet, felszerelést lehet bérelni több helyen is. Mély hóban is vonzó az Angry Birds játszótér, de a legjobbak az olyan meglepetések, amikor például belebotlunk a helyiek által lelkesedésből létrehozott nagyon jópofa jégszoborparkba.
Már csak fél óránk van a buszunk indulásáig, amikor gyönyörű nagy pelyhes havazás kezdődik. A 10 éves azt mondja, ő még sose látott ilyet. Ez talán túlzás, de az biztos, hogy az az igazi gyönyörű téli mesevilág búcsúztat minket, olyan, amilyet valóban egyre ritkábban élhetünk át itthon, legalábbis a nagyvárosban. Itt is meg kellett ígérjem, hogy nem számít, milyen bonyolult ide emberi áron eljutni, mihamarabb visszatérünk.
