Jó így ünnepelni

2040 oldal Forbes kedd reggel. Az íróasztalomra mindig 10 példányt tesz egy kollégám, amikor megérkeznek a magazinok a nyomdából. Most egy kicsit magasabb a stósz: egyenként 204 oldalas a novemberi […]

Bővebben

Minden a víz körül forgott: kikötő, vízimalom és kis fahíd kapta a Média Építészeti Díját 2018-ban

Nemzetközi előzsűri. Több száz résztvevő. Alaphangon kétszer hosszabb, mint az Oscar-díj átadó. Az Építészfórum rendezvénye az elmúlt 14 év alatt egy Európa-szerte egyedülálló szakmai ünneppé nőtte ki magát. Tizennegyedik alkalommal adták át a Média Építészeti Díját.

Az Indira van’t Klooster, a neves A10 magazin főszerkesztője által vezetett nemzetközi előzsűri 76 megvalósult épület és építmény közül választotta ki a legjobb ötöt, amelyek között volt

kikötő, családi ház, köztérként is értelmezhető piac, kicsi erdei híd és reprezentatív fogadóépület is.

Az építészeti tervek kategóriában csak egy kicsivel kevesebb, összesen 69 pályamunka érkezett be. Ezek közül a zsűri összesen hatot választott ki, amely versenghet a Média Építészeti Díjáért. A sokszínű mezőnyben egyaránt találunk

hospice-házat, búvárbázist, dohányfeldolgozó tanüzemet, víztisztítóként is működő malmot, valamint két ifjúsági műhelyt.

Magát a díjat 14 évvel ezelőtt alapította a neves szaklap, az Építészfórum tavaly október végén elhunyt főszerkesztője, Pásztor Erika Katalina. Az első eseményt még egy belvárosi romkocsmában dideregték végig. Azóta nincs Erika, a Kuplung épülete ezekben a napokban  adja át valami másnak a helyét, de megmaradtak a csillogó szemek, a levegőben tapintható izgalom és mindennek a végén az, hogy itt nincsenek vesztesek, ez mégsem egy verseny, csak egy jó hangulatú ünnep. A romkocsmát lecserélték, a tegnapi éjszakába jócskán belenyúló díjátadót a Müpában rendezték meg, a zsűriben pedig a tavalyi évhez hasonlóan a Forbes – egészen pontosan jelen sorok szerzője – is ott ült. Bemutatjuk a díjazottakat.

 

Az épület kategória győztese

Győr-Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő (építész vezető tervezők: Hatvani Ádám, Korompay Attila, Dékány Tibor – sporaarchitects-térhálózat)

– Igen, de ez Hollandiában is lehetne.
– Hát pontosan ez az! Hány olyan magyar épületet tudsz mondani, ami olyan jó, hogy Hollandiában is lehetne?

(Párbeszéd a díjátadó szünetében a zsűri két tagja között. A második én voltam.)

Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum

Be kell vallanom, szeretem a kikötők világát. Mégis, az esetek többségében egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretem a víz illatát, a hajókat, a hullámzást, a szél zúgását és még a sirályok kicsit béna ugrálása is szórakoztat. Magyarán, ennek nem sok köze van az építészethez, még külföldön is viszonylag kevés az olyan megoldás, ami túlmutat a funkciók kötelező kiszolgálásán. A budapesti sporaarchitects egyre több nemzetközi figyelmet kapó gönyűi épülete nem ilyen. (Nemzetközi figyelem ide vagy oda, bejutnom azért nem volt egyszerű, de ezúttal is köszönöm annak a birkatürelmű portásnak a segítségét, aki végtelen nyugalommal megvárta, hogy nagyjából minden létező szögből befotózzam az épületet.)

Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum

A logisztikai központként is értelmezhető helyszín a Mosoni-Duna torkolatánál kapott helyet. Szemben a Szigetköz facsoportjai, ezen az oldalon a kikötői infrastruktúra szigorú rendszere, az ipari logikának megfelelő, szigorú geometria, sínpárok, daruk, csupa derékszög és párhuzamosság, a kettő között pedig a víz áramlása. Az épület két nagy egységre osztható: a partfallal párhuzamosan elhelyezett földszinti és a rá merőlegesen elhelyezett emeleti részre. Ez a konzolos megoldás egy „tartószerkezeti bravúr” (copyright Z. Halmágyi Judit).

Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum

A kikötők jellemző megoldása a toronyépület, hiszen innen szemmel lehet tartani az egész területet, a hajókat és a teljes hinterlandot. Talán első látásra furcsa lesz ezt az épületet szemtelenül játékosnak nevezni, de itt mégis erről van szó: a toronyépület itt nem más, mint egy vízszintes torony. Ha nem építhetjük mi a legnagyobbat, akkor minek építsünk (copyright Hatvani Ádám), mindezt úgy, hogy a funkcióját tökéletesen ellátja, a kiugratott rész teljesen alkalmas a kikötő területének szemmel tartására.

Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum

Csak egy érdekesség a sok közül: a földszinti irodaszárnyon tetőkert és terasz kapott helyet, amit részben csapadékvízzel ápolnak. Nem ez az első dolog, ami amúgy eszünkbe jutna egy kikötőről és (az azóta Mies van der Rohe-díjra is jelölt) tervet ezért is csak dicséret illeti.

Fotó: Danyi Balázs / Építészfórum

 

A tervek kategória győztese

Öreg-tó Tájlabor és Ökoturisztikai Központ (tervező: Nagy Mercédesz Erika)

Nagy Mercédesz Erika a veresegyházi Öreg-tó közelében nőtt föl és figyelemmel kísérte azt a nem éppen vidám folyamatot, ahogy az egykor kedves tavacskából a közeli szennyvíztisztító áldásos tevékenységének köszönhetően egy pocsolya válik. A semmit sem tisztító szennyíztisztító bezárását követően esély nyílt a tó revitalizálására, ami egy tanösvény létrejöttében manifesztálódott néhány éve, de ezt a tervező egy kicsit kevésnek érezte, ezért diplomatervét egy lehetséges fejlesztésről készítette. A visszafelé forgó malomkerék vezérgondolatára fűzött terv lényegében azt takarja, ahogy

eddig a tó volt a malomért, most a malom fog a tóért működni.

Látványterv: Nagy Mercédesz Erika

Ebben a folyamatban az első lépés a vízminőség javítása. A tervező egy úszó stéget képzelt el, amely növények betelepítésével tisztítja a tó vizét, de emellett használható vízi színpadként, a tanösvény úszó vízi állomásaként, horgászstégként, pihenőhelyként.

Látványterv: Nagy Mercédesz Erika

Maga az épület egy kettősségére épít. A malom az 1930-as évek előtt a bal parton állt, ekkor még egy faépületet találtunk itt. Később áttelepítették a patak másik  másik partjára, ekkor már beton alapokon állt, kőből és téglából, amelyet az 1950-es években bontottak el. A mai gát bal oldalára egy faépület, jobb partjára a megmaradt beton malomromtól elhúzva egy vasbeton épületrész kerül. A két épületrészt egy fedett, de nyitott tér köti össze.

Látványterv: Nagy Mercédesz Erika

Az új malomépület egyszerre kötődik a természetjáráshoz és a környezetvédelemhez, a vízminőség rehabilitációjához. A fa rész egy bakancsos turistaszállóként és tóparti kávézóként működhetne, a könnyed és transzparens faszerkezetű malmok és az egykori molnárlakások formai megoldásait tovább örökítve. A vasbeton épületrészbe bemutatótér, előadó és oktatótér, labor és kutatószoba kerülhetne. Mint a tervező írja, ez egy „zárt világ, ami befelé kommunikál, nyitásai is ilyen jellegűek, ahogy régen a sűrűn deszkázott malmok résein beszűrődő fényben úszó lisztpor, itt a szemlélet, a gondolat, a nevelő szándék, ami a belső világban kavarog.”

Látványterv: Nagy Mercédesz Erika

A terv legizgalmasabb része a két tömeg közt húzódó fedett-nyitott malomgát tér, amely a malomkerék mechanizmusát szemléltető interaktív helyként jelenik meg. A régi malom két kereke teljesen új szerepben, de újra működhetne. Az egyik, alulcsapott kerék a víz oxigénnel való dúsítását végzi a hozzá kapcsolódó felvonóval. Ennek lényege, hogy ahogy az emberek használatba veszik a súlyuktól lassan süllyedő felvonót, úgy emelkedik meg a vízgyűjtő és emeli vissza a tóba a vizet. A másik, felülcsapott kerék a régi malom kontúrjában lévő térben a működési mechanikát szemlélteti.

Látványterv: Nagy Mercédesz Erika

 

A zsűri különdíjasa:

Kőzúgó HÍD.ON (tervezők: Bíró Árpád, Kovács Károly Lehel, Nagy Mercédesz Erika, Szilágyi Norbert, Szökő Kristóf István)

Nehéz róla látványos fotókat készíteni.

Sőt, azon kívül, hogy híd, azt is nehéz elmagyarázni, hogy pontosan miért érdekes.

El lehet jutni az egyik partról a másikra. De az a mély gondolatiság, az az erő, ami ebben a kis építményben van, egyértelműen a döntősök közé sorolja őket. A gyergyócsomafalvai híd építését tizenkét fiatal építész kezdte el 2012-ben, amellyel céljuk a kaláka hagyományának felélesztése volt. A gyönyörű környezetben, a Kőzúgó nevű kis vízesés megtekintésére vagy a patakon való átkelésre a meredek sziklafalak miatt addig nem sok lehetőség kínálkozott, sőt, lényegében lehetetlen volt.

Az építészhallgatók egy régi, a legendás erdélyi utazó-polihisztor Orbán Balázstól származó leírásra támaszkodva egészen szép megoldást választottak: az egykor itt fekvő, kidőlt fák rajzolatából merítve alkották meg az új fahidat, amelyhez helyi építőanyagot, két szál, egyenként 22 méteres fehér fenyőt használtak fel. Az építmény ösztönzőleg hatott, a település lakói önkéntes munkával befejezték a Kőzúgóhoz vezető meredek ösvény lépcsőit, pihenőhelyeket és padokat építettek.

A történet szépsége, hogy a faanyag öt év alatt elfáradt: ekkor az egykori csapat, a ma már építészként dolgozó egykori diákok ismét összegyűltek, amit lehetett, újra felhasználtak – és újra felépítették a hidat. A MÉD egyik pozitívuma, hogy nemcsak a nagy, látványos épületeknek van esélye a döntőbe kerülni, hanem a nemzetközi trendeknek megfelelően az ilyen alig látható, kis építményeknek is. Amiben találkozik valami nagyon elemi, egyszerű, a kalákában való munka ősi hagyománya és valami nagyon smart, 21. századi, ökológiai gondolat, ami az „alig beavatkozás” révén ér el olyasmit, amire mások csak nehezen képesek. Jóllehet ezeknek a hatása alig látható a világ számára, a helyi közösség számára a világot jelenti.

 

Ez az öt magyar épület a Média Építészeti Díjának döntőse

Az idei médiazsűri tagjai: Bagi László (Forbes), Csatlós Hanna (HVG), Ficsor Benedek (Magyar Hang), Földes András (Index), Rajcsányi Gellért (Mandiner), Sümegi Noémi (Magyar Konyha), Vincze Miklós (24.hu).

További infó az épületekről és a tervekről itt!

Olvasd el A jó élet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő