Amikor április elején elindul a Milánói Design Hét és ezzel párhuzamosan – immáron ötvenhatodik alkalommal – a világ egyik legfontosabb bútorkiállítása, a Salone del Mobile, nagyjából minden, a városba látogató szakmabelinek és rajongónak ugyanaz a kérdés zümmög a fejében: miket nézzek meg idén?
Ez a hezitálás persze némi magyarázatra szorul. A Salone körülbelül 270 ezer négyzetméteres területére több mint 2000 kiállító érkezik, bent a városban (főleg a Brera és a via Tortone környékén) ehhez rengeteg kiállítás, program és installáció társul. Az attrakciókra szükség is van, a világ több mint 150 országából 350-400 ezer ember látogat e néhány nap alatt a városba, ehhez jön hozzá Milánó 1,3 milliós lakossága, akik jellemzően elég fogékonyak a témára: hatodik éve látogatom a rendezvényt és az a tapasztalatom, hogy az első melegebb időszak beköszöntével párhuzamosan igazi fesztiválhangulat uralkodik a városban.
Fotó: Bonta Gáspár
Tom Dixon nyilatkozta erről nemrégiben, hogy ez a rendezvény „a dizájn Glastonbury Rockfesztiválja”, ami teljesen igaz. Minden bolt részt vesz, nyitva tart, minden este mindenhol fogadás, élőzene, poharazás van, minden standon szuper kedves mindenki, térképeket, jegyeket, mindenfélét osztogatnak, hogy minél jobban informált lehessen az ember és minél több helyre eljusson. Az éttermek és bárok csurig foglalva egész héten, az utcákon szardíniában lehet csak éjjelente közlekedni, mindenki barátkozik, szép magyar kifejezéssel élve megy a „networking”. Egy emberként megértett és végig vitt folyamat, hogy ezen a héten mindenki a lehető legtöbbet tegye ehhez az élményhez. Csodálatos. Na de nézzük a tapasztalatokat!
Fotó: Bonta Gáspár
Rengeteg oldalról fel szokták szabdalni és tematizálni a hét eseményeit: valaki helyszínek szerint csoportosítja, más tartalmilag, míg megint mások inkább üzenet alapján – nekem általában mindhárom fontos. Igyekszem a Salone teljes területét bejárni és a gyártók standjait alaposan megvizsgálni, véleményem szerint ez a gerince a hétnek. Színek, formák anyagok, pár nap barangolás után van egy elemi érzése az embernek a trendek irányáról. Felváltva van fókuszban a világítástechnika (EuroLuce) és a konyhatechnika (Eurocucina) – ilyenkor érezhetően fajsúlyosabb a témában releváns gyártók reprezentációja a rendezvényen.
Fotó: Bonta Gáspár
Évek óta érezhető a kontrasztosságtól elfordulás, a puha vonalvezetés, az érzékeny lekerekítések, nagyon finoman hangolt pasztell színharmóniák jönnek szépen.
Fotó: Bonta Gáspár
A parametrikus dolgok az építészetben talán megtalálták a helyüket, de a belsőépítészetben kevés tervezőt leszámítva ez kevésbé igaz, erős a visszahúzás a primér geometria, a körök, gömbök és kockák felé.
Fotó: Bonta Gáspár
Melengeti a szívem a sok remek négyzetes keresztmetszet a lámpákban, mobiliákban, a finom árnyékfugák a beépített bútorokban. Hála a magasságosnak, egy nagy kedvencem, Gio Ponti és végtelenül izgalmas geometrikus mintái is újra felbukkantak több helyen – kézi festéssel és rusztikus mázas felületekkel kombinálva.
Fotó: Bonta Gáspár
Ezen a vonalon elindulva sok, érezhetően a hatvanas évekre utaló dolog ütötte fel a fejét, színekben és formákban is, illetve sok kiállítási pavilonnál éreztem úgy, hogy ikonikus olasz művészek inspirálták a tervezőket, mint Modigliani vagy éppen Morandi.
Fotó: Bonta Gáspár
A szívem csücskében tanyázó geometrikus térelválasztók, neon feliratok és beltéri növények teljesen eluralták a terepet, lassan véget vetve a whitebox-ok korának (végre).
Fotó: Bonta Gáspár
Szerencsére erősen tartják magukat az izgalmas természeti mintás és geometrikus tapéták egyaránt, és a loftok megjelenése óta folyamatosan egyre népszerűsödő Edison-izzók, öreg fa felületek, fekete vasszerkezetek, drótüvegek.
Fotó: Bonta Gáspár
Boldogok a márványt árulók, mert övék a kisasztalok világa, s nemkülönben a rézművesek és keramikusok, hiszen ezek a kiegészítők mind iszonyúan sok helyen, szebbnél szebb formában jelennek meg újra.
Fotó: Bonta Gáspár
Meleg, puha enteriőröket látni mindenhol, ahol komplex terekben gondolkodunk, a rideg, steril terek szinte kizárólag a technikai és a művészeti installációknál maradtak meg. Amire ezeken kívül sok helyen lehetett felfigyelni: az újrahasznosítás újra támad, a moduláris bútorok sajnos még mindig, de szerencsére ismét jön fel a nagy kedvencemnek számító átlátszó gardróbszekrény, amiben – ugye – rendet is kell tartani.
Fotó: Bonta Gáspár
Természetesen minden évben van egy-két kiállítás, ami nagyon közel esik a szívemhez, magamban kikiáltom őket nyertesnek. Ezek idén a következőek:
Jill Sander x Nendo: invisible outlines
Csodálatos, légies installációk remek 2d és 3d vizuális trükkökkel és egy fantasztikusan érzékeny központi térrel.
MINILIVING: breathe
A via Tortonan található kollaboráció a MINI és a SO-IL építésziroda között a helytudatosság, kompakt, városi, parazita élettereket bemutató, szuper gondolatkísérlet volt.
PEDRALI: solid geometry
A szerintem legfrissebb olasz bútorgyártó cég idén is izgalmas elemekkel jött ki. Vannak archaizáló darabok, izgalmas színek és egy jó adag önirónia a rajzfilmes díszletekkel.
Bonta Gáspár (Milánó),
építész, dizájner
