Fiumicino egyet jelent a városkában található reptérrel, pedig van ott egy egészen kiváló, Michelin-csillagos halétterem is, a Pascucci al Porticciolo, amiben a klasszikusabb ételek és a modern gasztronómia kedvelői is megtalálják a számításukat.
Gianfranco Pascucci angolul elég bizonytalan, tengeriül viszont egészen kiválóan beszél. A szívélyes, barátságos séf hatalmas mosollyal fogad visszatérő vendégként, pedig nekem lenne okom hálásnak lenni, legutóbb ugyanis annyira tetszett neki az étvágyam (és az érdeklődésem), hogy csak küldte és küldte az újabb és újabb fogásokat, pedig mondtam neki, hogy gond lesz, ugyanis egyre inkább közelgett a repülőm hazaindulásának időpontja.
“Tengeri csillag”. Fotó: Jókuti András
Erre csak legyintett mindig, hogy azt majd valahogy megoldjuk, de még mutatni szeretne pár dolgot. Nyilván beadtam – az egyre terebélyesedő – derekam, pedig tényleg egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy elérjem a gépet, de hát a szakmai kíváncsiság csak nem hagyott nyugodni.
Aztán a végeláthatatlan étkezés végén egyszer csak előpattant a séf ezúttal már ikonikus farmer séfkabátja helyett civilben, és jelezte, hogy akkor most ugorjunk az autójába, mert sietni kell. Még azzal se tudtam kizökkenteni, hogy jeleztem, nem a Fiumicino, hanem a távoli Ciampino az én repterem, kicsit még olaszosabb és dinamikusabb vezetési stílusra váltott, így épp az utolsó pillanatban, de időben befutottam.
Fotó: Jókuti András
Több a tenger, mint a hal
Ezúttal már kicsit tehát nyugodtabb körülmények között, de nem kevésbé éhesen érkezem. Bár lehet étlapról is rendelni, és van egy egyszerűbb kóstoló menü is, Gianfranco igazi képességeit a séfmenüben villogtatja meg, itt a tenger mélységeit igyekszik bemutatni a szó minden értelmében.
Rendkívül fontos szerepet játszanak nála a tenger kevésbé népszerű gyümölcsei is, de a tengerhez kapcsolódó érzések, illatok, történetek legalább olyan lényeges szerephez jutnak, mint az onnan származó élőlények. Sőt, előszeretettel nyúl a tengerpartról hozott hozzávalókhoz. Virtuóz módon válogat a világ sütési-főzési technikái közül, és egyáltalán nem riad vissza attól, hogy egészen mást tegyen a tányérra, mint amit a vendég egy halétteremben elvárna.
Így válhat egy tintahal desszertszerűvé, torrone ízesítéssel (törökmogyoróval, kakaóbabbal), vagy maga a tenger (mare) is elfogyasztható egy illatcentrikus ételben, amikor a tengeri algából, szárított rákokból készült feliratot osztriga- és szardellaemulzióval ízesített zöld piskótával kell feltunkolni.
Az egyszerűség kedvéért ezúttal már eleve a Fiumicinóról terveztem be a hazautat, persze végül kiderült, hogy hiába van csak pár kilométer távolság, valójában meglehetősen bonyolult és hosszadalmas eljutni. De megérte, ritka az ilyen kreatív, de mégis ízletes tengeri menü.
Pascucci al Porticciolo
pascuccialporticciolo.it
Viale Traiano, 85,
00054 Fiumicino
Olaszország
