Tulajdonképpen logikus volt, hogy ha van egy olyan dolog Magyarországon, amit gasztroforradalomnak hívnak, előbb-utóbb a gasztropolgárháború – köszönet a kifejezésért hvg.hu-nak – is eljöjjön. A Forbes ma megjelent júniusi lapszámában írunk a budapesti Bocuse d’Or szakácsverseny számairól, hatásáról, és ennek kapcsán azokról a, khm, repedésekről is, amiket pont a verseny tett nagyon láthatóvá.
Mi történt?
Az történt, hogy egy maroknyi, de befolyásos étteremtulajdonos és séf, mondhatni a gasztroforradalom élbolya tegnap kilépett a Magyar Gasztronómiai Egyesületből (MGE). Az MGE találta ki a gasztroforradalmárkodást, alapító ikonja, a szakíró-tanácsadó Molnár B. Tamás szövegezte a forradalom Nemzeti dalát, a Kulináris chartát. Idáig az MGE-ben tömörült kb. mindenki, akit ez érdekelt, éttermesektől a megszállott civilekig, mostantól ez kevésbé lesz így. (Kilépett például a budapesti Bocuse-t megnyerő Széll Tamás, az Onyx sous séfje is, aki anno az MGE szakácsversenyén villant meg először.)
Miért csinálták ezt?
Akik most kiléptek, gyakorlatilag ugyanazok, mint akik a budapesti Bocuse d’Or-t szervezték, és néhány hónapja fellőttek egy saját egyesületet, a Pannon Gasztronómiai Akadémiát (PGA) is. Azt mondják, kellett nekik egy hatékonyabban lobbizó szervezet, ami egyértelműen tulajdonosokat tömörít, és első eredményként magukénak vallják az éttermi áfacsökkentés kiharcolását. Ezen egyébként már évek óta ment a reszelés (a Forbesban 2014-ben írtunk először róla), logikusan ugyanezek az emberek még MGE-színekben dolgoztak rajta.
Molnár B. minderről rendszerint azt mondja, hogy “beindult a tülekedés az állami pénz körül”, ami igaz (hogy mennyire, arról készítettünk egy kimutatást a lapban, amit most idemásolunk), csak éppen ehhez a történéshez nincs köze. A Bocuse körül azután mozdult meg sok állami pénz, hogy Lévai Anikó és Orbán Ráhel nyomában a kormányfő is megnézte, hogy mi ez az izé ezekkel a kis faragott répákkal.
2013 óta összesen 1,3 milliárd ment el a budapesti rendezésre, a mindenkori magyar csapat felkészülésére és részvételére a különböző versenyeken, de ennek nagy része már elköltődött, és egyáltalán nem most derült ki, hogy ki és mire fogja elkölteni. Egy 78 milliós tételt, amiből a budapesti európai selejtezőt megnyerő Széll-csapat felkészül és kiutazik a jövő évi lyoni világdöntőre, még nem hívtak le, de belátható, hogy a kilépésesdi nem erről a 78 millióról szól.
Akkor miről szól?
Leginkább megromlott személyes viszonyokról: a távozók közleménye azt írja, nem akarnak a továbbiakban együtt dolgozni Molnár B.-ékkel, és valójában leginkább az van, hogy nem is menne. De abból is látszik, hogy személyes kérdések vannak az egész mögött, hogy a júniusi Forbes címlaparca, Gerendai Károly például nincs a hangos kilépők között, pedig nagyon is aktív az új PGA-ban, csak szélsőségesen békés a természete. Másoké, a Bocuse-főszervező és Onyx-igazgató Hamvas Zoltáné vagy a PGA-t elnöklő Zsidai Royé meg konfrontatívabb.
A lapban még többet írtunk erről, de ott is arra jutottunk, hogy ahhoz, hogy ne csak olyan látványos villanások legyenek, mint a Bocuse-győzelem, hanem normális éttermek minden magyar városban, még egy csomó dolgot rendezni kell – a penetráns szakoktatást, a kivándorlásra ösztönző fizetéseket –, és a forradalom hárombetűs szervezeteinek szaporodásánál sokkal érdekesebb, hogy ezekkel mi lesz.
Ez a cikk eredetileg 2016.06.01-jén jelent meg a Forbes blogján.
