Tízből egy nő mázlista és meg sem érzi. Kilencen komplex tünetektől szenvednek, de alig mennek orvoshoz. Nincs még egy terület, ahol több téves információ lenne a nők fejében, mint a változókoré. Koch Mária menopauza kutatóval, a Helloklimax program alapítójával beszélgettünk. Egyebek mellett arról, hogy kik azok, akik leggyakrabban hormonterápiához nyúlnak.
A legnagyobb félreértésekről
Fekete Emese sorozata egészségről, egészségügyről, fizikai és lelki jóllétről. Forbes.hu: Amikor pár hónappal ezelőtt foglalkoztunk a menopauzával, meglepően sok visszajelzést kaptam. Azóta már „menopauzabarát munkahely” is van az országban (a Tesco). Te éppen menopauza konferenciát szervezel, mintha egyre többször merülne fel a téma. Van javulás? Szexi téma lett? Eleget beszélünk róla? Jól beszélünk róla?
Koch Mária: Az biztos, hogy rengeteg az információ, rengeteg helyről lehet ma tájékozódni, és rengetegen panaszkodnak mindenféle tünetekre. De azon kívül, hogy panaszkodnak és a különböző közösségi felületek csoportjaiban információkat cserélgetnek arról, hogy ki mit próbál ki a tünetei enyhítésére, releváns javulásról nem igazán számol be senki. És ahogy arról a Magyar Menopausa Társaság elnökével is egyetértettünk, nincs még egy terület, ahol több téves információ lenne a nők fejében, mint a menopauza témában.
Mik a legnagyobb félreértések?
Például a hormonterápiával kapcsolatosak. Életük ebben a szakaszában a nők nagyon erősen gyógyszerellenessé válnak. Mintha addigra elfelejtenénk, hogy fiatalabb korunkban mi magunk mennyi fogamzásgátlót szedtünk gyakorlatilag orvosi kontroll nélkül. Pedig azoknál a hormonális készítményeknél a mostaniak sokkal korszerűbbek. Tehát valahogy elkezdünk ebben a kérdésben nagyon naturális irányban működni.
Ami azért is érdekes, mert egyébként a magyar társadalom kifejezetten hajlamos a gyógyszerfogyasztásra.
Igen, mégis ebben a korban azt látom a nőknél, hogy a táplálékkiegészítőket nagyon szívesen beszedegetjük, de a hormonterápiával maximálisan elutasítóak vagyunk. Orvoshoz sem igen megyünk. Nem tudjuk, hogy mikor és mely tünetekkel kellene foglalkoznunk, és sokszor a menopauza szót is rosszul használjuk, nem tudjuk, hogy az utolsó menstruáció után tizenkét hónappal lévő naptári nap. Azzal sem vagyunk tisztában, hogy az étkezésünk és a hormonális változások milyen mértékben függenek össze. Nem tudjuk, hogy a gyomrunk milyen fontos immunfeladatokat lát el. Ha ott bármi borul, bármi sérül, az az egész szervezet működését képes megváltoztatni, és negatív irányba tolni. És ráadásképpen hozzuk a régi beidegződéseket, hogy
nő vagyok, ez a sorsom, tűrni kell.
És hogy az életünk velejárója.
Igen, ez igaz is egyébként. De valahogy ahelyett, hogy felkészülnénk rá és preventíven tennénk azért, hogy milyen minőségben éljük le a következő 30–40 évünket, csak akkor törődünk magunkkal, ha már nagy a baj. Ha tüzet kell oltani. És a tudatosság akkor is hiányzik.
Magam is átestem egy nagyon nehéz időszakon több mint öt éve. Az én életembe is hihetetlen tünetekkel jött a változókor. Több mint egy évig tartott kibogozni, hogy tulajdonképpen milyen egészségügyi károsodásokat okozott nálam. Én akkor azt mondtam, hogy azt az egy évet, amit átéltem, egyszerűen nem kívánom a nőtársaimnak. Aztán láttam, hogy nem vagyok egyedül, és úgy éreztem, hogy nekem ezzel egyre több dolgom van. De azt is érzékeltem, hogy két véglet van, úgy polarizálódtak a nők ebben a témában, hogy hormon vagy nem hormon. A két tábor, mint két ősellenség, állandóan összecsap.
Koch Mária menopauza kutató / Fotók: Sebestyén László
Te hol állsz ebben a vitában?
Nekem most úgy tűnik, hogy segít a hormonterápia, szerintem nem ördögtől való. Én az orvosi szemléletet képviselem, ha megfelelő kivizsgálás és folyamatos kontroll mellett szeded, képes visszaadni az elveszített életminőséget. De számos egyéb alternatíva is van, amit érdemes kipróbálni még a hormonpótló terápia megkezdése előtt, ha valaki hezitál.
Helloklimax
Koch Mária öt év fejlesztés után indította a helloklimax programot és weboldalt. Azon túl, hogy blogposztokban, felvilágosító cikkekben járja körül a változókor tüneteit és problémáját, egy komplett, orvosokból és terapeutákból álló csapatot szervezett a program mögé. Mára már a menopauzában érintett minden orvosi és élettani területet le tudnak fedni: étkezés, alvás, stresszkezelés, nőgyógyászat, kardiológia, belgyógyászat, ideértve a vérnyomásproblémákat. Vállalati programjuk Viszlát helyett, hello! néven fut. Május 20-án konferenciát szerveznek a menopauzáról Budapesten.
Miért „helloklimax”? „A név részemről egy fricska a klimaxnak, a sajátomnak is: helló, ha már itt vagy – bár nem vártalak –, nem fogsz ki rajtam. Kezdjünk egymással valamit, igenis, kihozom belőled és magamból is a legjobbat. Szóval, helló!”
A tünetekről
Milyen tünetekkel fordulunk a leggyakrabban orvoshoz?
Az a tapasztalatom, hogy ha például valaki tartósan szédül, vagy mondjuk inzulinrezisztenciára utaló jeleket észlel, azzal már elmegy orvoshoz. De például puffadás, hasmenés, krónikus fáradtság jeleivel még nem. A hangulatingadozásokkal szintén nem. És főleg azért nem, mert sokan attól félnek, hogy pánikbetegként kezelik őket, és nyugtatót, antipszichotikumot írnak fel rá. Aminek egyébként gyakorlata van, tehát jogos is ez a félelem.
Azért, mert az orvosok sem elég tájékozottak?
Nézd, az a helyzet, hogy a menopauza nem betegség. A változókor nem betegség, hanem egy állapot, amit, ha elhanyagolunk, akkor okozhat akár kritikus betegségeket is. Hiszen amikor az ösztrogén, a progeszteron szintje ingadozik, mennyiségük csökken, majd eltűnik a szervezetből, akkor meggyengül az immunrendszerünk. Az addig jól működő védelmi vonalaink felborulnak.
A szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a diabétesz, inzulinrezisztencia mint a cukorbetegség előállapota, mind halmozottan jelennek meg ebben az életkori szakaszban. Ezek már betegségek, ezzel már foglalkozik az orvoslás. De azzal, hogy tessék engem generálisan átvizsgálni, mert én úgy érzem, hogy itt is egy kicsit döcögök, meg ott is, tehát kéne egy nagy generál, az nem jellemző.
Például azért sem, mert nincs átjárás az orvosok között.
Így aztán nagyon ritkán kezelik ezt komplexen, és csak fizetős magánpraxisban érhetők el azok a speciális szűrőcsomagok, amelyek révén a változókor tipikus tüneteit, a női szervezetben kialakuló hiányokat vizsgálnák.
Mi van azokkal, akiknek nincs tünetük? Van olyan mázlista, aki úgy éli meg a menopauzát, hogy szinte észre sem veszi?
Áldott állapot, ha valaki semmit sem észlel. Ez körülbelül a menopauzán áteső nők 10-12 százalékának az ajándéka az élettől. Ha így van, akkor hurrá, szuper, örüljön neki! Élettani szempontból a változás viszont akkor is bekövetkezik, ha nincsenek látványos tünetek. Lehet, hogy azokat ugyan nem kell csillapítani vagy megszüntetni, de az életmódon akkor is érdemes finomhangolni. Mondok néhány példát, hogy miért és hogyan.
Lehetnek szervi változások, a hüvelyfal elvékonyodik, a szexuális együttlét fájdalmassá válhat, de ezeket a fájdalmakat meg lehet szüntetni, ma már több megoldás is létezik rá. Csökkenhet a libidó, ez teljesen természetes folyamat, de lehet rajta javítani. Az inkontinenciát meg lehet előzni. A csontsűrűséget érdemes rendszeresen megméretni, de a csontok egészsége megfelelő mozgásformákkal tovább fenntartható. Csak nem mindegy, mit mozogsz, olyan mozgásformákat kell választani, ahol a csontok és az izomzat aktívan használatban vannak. Ilyenek a gyaloglás és a kocogás. Az úszás sok mindenre jó, de a csontok erősítésére például nem. Érdemes a cél eléréséhez megfelelő mozgásforma kiválasztásában is segítséget kérni.
A táplálkozás legalább ennyire fontos. Kevesebb vitamin hasznosul a bevitt tápanyagokkal, ezt is érdemes optimalizálni. Lassulnak az anyagcsere folyamatok, nem mindegy mi pang a szervezetben, és bizonyos ételek – kávé, alkohol, glutén, laktóz – feldolgozásának a képessége is változhat. Érdemes ezt is optimalizáltatni és kontrollálni. A gyomorsav mennyisége és minősége is fokozatosan csökken, ez étkezéssel befolyásolható és kordában tartható. Mint ahogy a hasi zsír, az elhízás, az úgynevezett menopauza has esélye is csökkenthető, vagy előre felkészülve akár el is kerülhető. A „menopauza tányér” összetétele is tanulható. A lényeg, hogy tápanyagdús legyen és minden elemet (fehérje, zsír, szénhidrát, ásványianyag, zöldségek stb.) megfelelő és változatos kombinációban tartalmazzon.
Ahogy idősödünk, rosszabbul és kevesebbet alszunk, ez normális folyamat, de menopauzában a melatoninszinttel és a stresszel is lehet gondunk, tehát ezzel is foglalkozni kell. A hormonegyensúlyt természetes úton támogathatjuk, elsősorban táplálkozással, például fitoösztrogének (lenmag, szezámmag, csicseriborsó, vöröslencse) fogyasztásával, de relaxációs technikákat is érdemes megtanulni. Nyugtató hatásúak, támogatják az alvást, csökkentik a napi stresszt, és növelik a kiegyensúlyozottság érzését.
Ezek mind tanulhatók, és akár meg is előzhetjük a komolyabb tünetek és a kritikus betegségek (szív-és érrendszeri, csontritkulás, magasvérnyomás, 2. típusú diabétesz) kialakulását, ha időben foglalkozni kezdünk velük.
A nőgyógyászok is csak legyintenek
Hogy kezdjen hozzá az ember? Saját tapasztalatom is, hogy a nőgyógyászok is csak legyintenek, nagyanyáink, anyáink is kibírták, majd elmúlik.
Igen, mert hozunk magunkkal régről egy elfojtást. És abba se nagyon gondolunk bele, hogy a társadalmi fejlettségünk okán jóval tovább élünk, mint negyven, ötven vagy száz éve. Ma egy nő átlagosan 50-51 évesen kerül menopauzába, ekkor még abszolút alkotó korszakában van. Ötven vagy száz éve nem biztos, hogy így volt, akkor esetleg volt öt-tíz évünk hátra. Most viszont lehet 30-40 év is, és még nagyon sok szerepet ellátunk. Gyereket nevelünk, 40-45 éves korban még akár gyereket is szülünk, a karrierünket építjük, sőt karriert váltunk, belevágunk az addig meg nem valósított vágyaink megvalósításába, esetleg kilépünk az alkalmazotti keretek közül, és elkezdünk önmegvalósítani.
Könyörgöm, hogyha ezt vágja ketté a menopauza, akkor érdemes mérlegelni, hogy minek nagyobb az ára. Annak, hogy ülök a sarokban és sajnálom magam még hosszú ideig, vagy keresek egy megfelelő szakembergárdát magamnak. Akik fogják a kezem és végig visznek ezen az életkori szakaszon. Úgy, hogy megtámogatnak rengeteg jó tanáccsal, akár egy hormonterápiával, esetleg olyan étrendkiegészítőkkel, amik tényleg segítenek. Gatyába ráznak, helyre teszik az alvásomat, a táplálkozásomat, és megyek tovább.
És arról még nem is beszéltünk, hogy ebben az időszakban az öregedés képével is meg kell küzdenünk. Ha átesünk a menopauzán, akkor pontosan a jótékony hormonok hiányának köszönhetően nagyon szépen elkezd nagyon intenzíven ráncosodni és kiszáradni a bőrünk. Tényleg rohamos a romlás ilyenkor. Csupa olyan változás jön, aminek tetejébe, ha azt is sugallják, hogy már nem vagy értékes, nem vagy jó semmire, örülj, hogy élsz, anyukám, akkor nagyon könnyen kétségbe esünk. Ha az önértékelésünk addig sem volt a plafonon, akkor még inkább lemegy a pincébe – és mit csinálunk? Vagy depresszióba süllyedünk, vagy megvesszük a szépségünket, a fiatalságunkat, megpróbálunk visszatérni a miniszoknyához, magunkra kenjük a legdrágább krémeket. Szóval ez is kétélű dolog.
Egyfelől jó, ha minél többet beszélünk a menopauzáról, de nem jó, ha nagyon kommercializáljuk a témát. Mert ezzel nincs kipipálva semmi.
A menopauza tüneteire biztos, hogy egyik negyvenezer forintos krém sem fog megoldást jelenteni. Sőt. Vannak kifejezetten menopauzára ajánlott krémek, amelyek a progeszteron termelést próbálják meg egy kicsit támogatni, vagy az ösztrogénhiányos állapotot semlegesíteni. De ha valakinek épp progeszteron túltengése van, és magára ken egy progeszteron krémet, hát olyan rosszul lesz, hogy az csak na. És ez igaz a gyógynövényekre is. Könyörgöm, azoknak is van hatóanyaguk, van valamilyen hatásuk. És egy gyógynövényes hatás is lehet számomra negatív akkor, ha éppen arra nincs szüksége a szervezetemnek. Ezért mondom mindig, hogy szakemberhez kell fordulni, tudni kell, hogy pontosan kinek mi zajlik a szervezetében,
mert az én menopauzám nem a te menopauzád. Nincsenek mindenkinek egyformán jól ható csodaszerek.
A vizsgálatokról
Mik azok a vizsgálatok, amikre nem gondolunk, pedig nagyon kellene?
Az a minimum, hogy évente menjünk el a kardiológushoz, nézessünk vérnyomást, EKG-t, legyen egy nagy laborunk. Vegyünk részt nőgyógyászati vizsgálaton, mammográfián, vastagbél-szűrésen, csontsűrűség-mérésen. Nézessünk D-vitamin szintet is. Azt a legtöbben nem is tudják, hogy a nők ebben a korban mennyivel nagyobb számban kapnak például szívinfarktust, mint a férfiak. Azt tudjuk, hogy a férfiaknál vezető halálok, de ebben a 10–15 éves periódusban több nőt veszítünk el, mint férfit.
Ez egy nehéz életkori szakasz. Egy picit elveszítjük önmagunkat, és újra meg kell találnunk – ahogy az én nőgyógyászom fogalmazott – az új egyensúlyi helyzetet, amivel tovább tudunk élni.
Topmenedzserek és a hormonterápia
A céges segítő projektjeidnek mik a tapasztalatai? Mi az, amiben tipikusan segítséget kérnek a cégvezetők, ha egyáltalán foglalkoznak vele?
Azt veszem észre, hogy a nemzetközi háttér rengeteget számít, egy külföldi cég magyarországi leánya jóval nyitottabb arra, hogy a nyugaton már látott gyakorlatokat befogadja és támogassa. A felsővezetők általában a személyes foglalkozást igénylik. Ők azok, akik leggyakrabban döntenek a hormonpótlás mellett is, mert nem engedhetik meg maguknak a teljesítmény és az életminőség romlását. A topmenedzser, a teamleader nem teheti meg, hogy agyi köd, szédülés, hőhullámok és hasonlók miatt ne tudjon teljesíteni, tehát ezektől a lehető leggyorsabban meg kell szabadulnia. Ez az egyik irány.
A másik, ahol komplett egészségnapokat tartunk, játékos workshopokat, előadásokat szervezünk, viszünk szakembereket, pszichológust, nőgyógyászt, táplálkozásterapeutát. Vannak cégek, ahol allokálnak erre költséget, mert úgy érzik, hogy az egész csapatot informálni és támogatni kell. Nemcsak a nőket, de a férfiakat is, akik aztán akár haza is tudják vinni az empátiát és a támogatást. Mert a férfiak is próbálnak és tudnak segíteni.
Az elmúlt öt év alatt az egyik legkedvesebb történet az volt, amikor egy pedagógus megírta nekem, hogy felvállalta a tanári karban, hogy ő bizony klimaxol. Az órák közötti szünetekben ezért nem fog ott ülni a tanáriban, hanem a mosdóban lesz, mert fel kell, hogy frissítse magát, vagy esetleg sétál egyet. És akkor az egyik férfi kollégája azt kérdezte tőle, hogy vele tarthat-e a sétája közben, és beszélgethetnek-e a dologról, mert a felesége is pont ezt az időszakot éli át. Szeretne jó fej lenni otthon, szeretne neki segíteni, csak nem tudja, hogy tehetné. És akkor kiépült közöttük egy kis szövetség, megosztották a tapasztalataikat, mentorálták, támogatták egymást. Szerintem ez egy imádni való történet.
