Tíz év várakozás és építkezés után, összesen körülbelül 3 milliárd forint saját forrásból, romokból újíttatta meg a Marczibányi téri egykori lövészegyleti telket és a rajta álló villát Haris György és családja. Ambiciózus, hogy magukról Haris Parknak nevezték el, de nem annyira, mint hogy mindenüket erre tették fel. Rendezvényhelyszín, étterem, és az ország legkisebb butikhotele – ha a cash-flow megvan, a tulajdonosok már elégedettek.
„A szüleim mostanra közel kerültek a nyugdíjhoz. Nekik ez életmű. A Haris Parkban benne van minden, amivel korábban foglalkoztak. A divat, a dizájn az egyedi bútorokban és a tervezésben. Az Autószalon abban, hogy a báltermünkbe egy autó is be tud gurulni. És a vendéglátás, a borok, mára csak az marad, mert ez az, amit a leginkább érzünk” – mondja a jobbomon Haris Gergely a Haris Park éttermének sajtómegnyitóján. Apja, Haris György, a rendszerváltás utáni idők egyik nagyvállalkozója épp kiszalad a balomról, miután megerősít benne: nincs már benne az autós bizniszben, és csak szép emlék, hogy ő hozta be az országba a Max Marát vagy a Hugo Bosst, korábbi cégbirodalmából mára egyedül a pont 25 éves Mezzo Music Restaurantot tartotta meg. A Haris Parkkal pedig feltette az íre a pontot. Több mint tíz éve vár erre a napra.
Ambiciózus névválasztás. Eredetileg csak munkacím volt (Fotó: Darabos György)
Az egykori Budai Polgári Lövészegylet területét, rajta a német-reneszánsz villával Fenyő János markaiból halála után, 1998-ban elővásárlási jogával szerezte vissza a II. kerületi önkormányzat. Saját forrás hiányában, pár év várakozás után 2006-ban írtak ki a pályázatot a 1,5 hektárra, rajta a műemléképülettel. „Négy-öten pályáztak, a mi tervünk volt az egyetlen, ami alapján a terület újra az eredeti funkciójához közelített volna” – mondja Gergő, édesapja pedig csak röviden foglalja össze, hogyan nem lett húszméteres lövőállású pisztolylőtér a mai rendezvényközpont és étterem kertjében, miután egy civil szervezet bíróságon támadta meg az ötletet.
Ettől függetlenül a Haris Kereskedőház Kft. az önkormányzati testületi képviselők egyhangú támogatásával megkapta a vásárlási jogot, de innen még tíz év, illetve némi pereskedés telt el a felújítási munkák megkezdéséig. A telek felét közben Harisék eladták, nagyrészt abból finanszírozták a körülbelül 3 milliárd forintos épület- és kertfelújítást, bővítést, fejlesztést, szóval mindent, ami ahhoz kellett, hogy a romból és pusztaságból mára Buda talán legelegánsabb új rendezvényhelyszíne legyen.
Neoreneszánsz bálterem, Somlai csillárok, hátul az egyetlen kiadó szoba erkélye. Havonta-kéthavonta újrafestenek (Fotó: Darabos György)
„Ez itt neoreneszánsz, a fénykora az lehetett, amikor Sissi és Ferencz József táncoltak benne” – mutat körbe a tulajdonos-vezető Gergő a hófehér bálteremben, ami az elmúlt egy évben már bevett céges esemény- és esküvőhelyszínként működött. 150–180 fő elfér itt, mondjuk az újrafestésére egy-két havonta időt és pénzt kell áldozniuk, még úgy is, hogy – a pereskedés folyományaként – a rendezényeik, Gergő szóhasználatával, „angolszász típusúak”. Ez magyarul annyit jelent, hogy a legnagyobb lagzinak is vége kell hogy legyen éjjel 1-re, a szomszédok védelmében.
„A családunk sokáig a Városmajor utcában élt, meg egyébként is nagyon szeretjük az 1930-as éveket” – ezt már a bálterem feletti nászutas szoba modernista bútorai között mondja, ami a bulik potenciáls after helyszíne, két főre. Ez a Monarchia idején épült villa egyetlen kiadó szobája, az itt esküvőzők bónusza egy éjszakára, vagy az Airbnb-n szerezhetjük majd meg, a csúcskategóriás szállodák királyi lakosztályaival azonos áron.
Haris Éva, Gergő és György (Fotó: Darabos György)
Azonos gondoskodás is jár hozzá: a bor- és pezsgőrajongó családfő champagne bárt tervez a földszintre, ehhez borospincéjében és az éttermi bauhaus vitrinekben már 150 különböző bor és 50 féle francia pezsgő sorakozik. Az új, a Harisék által az elmúlt évben építtetett épületszárny első emeletére a privát éttermi és rendezvényhelyszíneken kívül gin bár is kerül, talán csak azért, hogy mindig kiemelt helyet kaphasson a kínálatban a skót Harris gin, ha már egyszer rátaláltak.
Pávák, pávák mindenütt (Fotó: Darabos György)
Harisék egyébként láthatólag nem kispályáztak. A műemléki épületrészeket a Somlai Design, a szakmában jól ismert Somlai Tibor tervezte újra, a bútorokat, vagy például a szintén bauhaus stílusú lépcsőt magyar iparosok készítették kifejezetten számukra, az új épületrészekre, a bővítésekre és újításokra pedig egy brit tervezőirodát kértek fel, miután látták a munkájukat a Ritzben. „Meglepődtek, Magyarországról még soha senki nem kért tőlük árajánlatot. De tetszett nekik az épület, úgyhogy magyar árakon megcsinálták. Persze aztán jött anyám, és az egészet felülírta” – nevet Gergő, és már mutatja is, melyik pávás tapétát hozta Haris Éva. A páva ötlet jött, bejött és maradt is, végül az egész háznak ez lett a legmarkánsabb arculati eleme, pávákat festettek az étterem falára, pávák ülnek a díszpárnahuzatokon, pávaszobor figyel a kerti virágágyásban, és már az élő pávák árának is utánanéztek. Mindezt hitel nélkül, saját tőkéből, támogatást egyedül a kerítés felére kaptak a műemlékvédelmi hivataltól, 10 millió forint értékben.
„Nincs már más üzletünk. Ez mindenünk. Ez a végállomás, az a cél, hogy ezt jól üzemeltessük. Ennek működnie kell”
– mondja György csendesen, felém fordulva. Aztán fellelkesül, amikor a kis cukrászműhelyről beszélhet, amibe még cukrászt keres, és a pezsgőbárról, ahová csak a sommelier hiányzik. „Azt gondolom, a borlap lehet ennek az étteremnek az erőssége” – mondja, mert azzal is hosszú távban gondolkodik, minden évjáratból szeretne italokat tartani, Bordeaux, Burgundia, Magyarország, és persze Champagne. Mindez jelenleg a boltival azonos palackárakon, 50 euróért, vagy az alatt máshol ma Magyarországon nemigen kapni francia pezsgőt. „Tudjuk, hogy ez mit jelent. Pár ezer forint a haszon. De miért kéne két-háromszoros szorzó?” – mondja a borrajongó.
Az egyik, rendezvényre bérelhető terem a sok közül (Fotó: Darabos György)
Haris György nagyon otthonosan mozog a gasztronómiában, az étteremnyitás előtt több hazai gasztronagyágyú is adott nekik tanácsot, bár a családon belül is akad Michelin-csillagot már szerzett séf: lánya, Haris Eszter, a Tanti egykori séfjének, Heiszler Olivérnek felesége. A Bobo konyhájában jelenleg a Zsidai Groupon edzett Fülöp Zoltán áll, és a megnyitó sajtókóstolón remek marinált lazacot tesz elénk uborkával és ginhabbal, ízlik a fogas Kárpáthy folyami rákkal és tejszínes-kaporolajos mártással, könnyű a túrógombóc. De Gergő azt mondja, itt biztosan mindig lesz rántott hús is, ez nem fine dining, hanem a Monarchia konyhája. „Mi azt szeretnénk, hogy amikor idejönnek az emberek, úgy érezzék, a Haris családhoz jönnek vendégségbe. A rendezvényeken mindig itt van legalább egyikünk, a holnapi eseményre a szüleimmel hárman rendeztük be a termet” – magyarázza egy adag speclis paprikás csirke fölött.
„Az, hogy mi bevállaltuk, hogy a családunk neve legyen az intézmény neve, nyilván jelent valamit. Hosszú távon akarunk maradni. Én is ezért jöttem haza Brüsszelből.”
Gergő kint egy, később a Marriott által felvásárolt szállodacsoport online értékesítésével foglalkozott, kicsit úgy tűnik, várja, hogy a szülei hivatalosan is nyugdíjba menjenek, és ő egyedül vehesse kézbe a ház ügyeit. Még ha tudja is, „Haris Éva 85 évesen is be fog jönni”, talán átsétál majd az eladott telekrészen maguknak megtartott lakásból, hogy kiigazítson ezt-azt. Most mindenesetre minden rendben van, a Marczibányi téri Parkban a kert és a Bobo nevű étterem is megtelik kedden este 7-re, az önjáró fűnyíró fáradhatatlanul dolgozik, csobog a szökőkút, és bár kutya nem jöhet be, van gyerekjátszó meg élőzene.
„Megtérülés? Ha ezt azért csináltuk volna, hogy egy Excel-tábla F62-es cellájában mindenképpen a megfelelő szám szerepeljen, akkor nem csináltuk volna – mondja a jövendőbeli cégvezető. – A cél inkább az, hogy a cash-flowból a családunknak ebből minden hónapra meglegyen.”
