Balaton, nyár, szabi, vonatozás. Annyira boldogan olvasgattuk pár napja a MÁV-Start jelentését arról, hogy az évek óta tartó vágánytúrás eredményeként villámsebességűre pörgött a dél-balatoni vonal, hogy menten megnéztük, kicsit tágabb kontextusban hogy is áll az a gyorsulás, ami Newton mestert is biztos lázba hozná.
Öreg vasútbarátéknál lakik néhány hivatalos menetrendkönyv a polcon, most az 1991-es és a 99-es jött szembe. Valóban könny szökik az ember szemébe, ha összeveti őket a mostani menetrend pdf-fel, de nem az örömtől.
Ami a Balatont illeti, Siófokkal valóban büszkélkedhet a vasút, 91-ben 85 perc volt a leggyorsabb vonat menetideje, 99-ben 93, most már 75 perc elég. (99-ben a leggyorsabb vonatok a Keletiből indultak, nagyrészt ezért a lassulás 91-hez képest – Kelenföldet sem nézhettünk, mert volt, hogy ott nem álltak meg.) Keszthelynél már gáz van, a korabeli Balaton-expressz 148 perc alatt odaért ’91-ben, nyolc évvel később ez (a Keletiből) 165-re nőtt, amit a mai napig nem tud megugrani a derék MÁV, idén a majdnem végig felújított vágányokon is 166 perc az út. Ez jövőre csökkenhet pár percet.
Az északi parton a ma már legendás, Nohab vontatta Göcsej-expressz tette olyan magara a mércét, hogy máig sem sikerül az utódoknak eljutni ugyanarra a szintre. Füredre a rendszerváltás utáni évben 114 perc alatt ért le, 162 alatt pedig Tapolcán volt. A nagy lassulás itt a kilencvenes években jött, mert 99-ig sikerült közel fél órával feltornászni a menetidőt – ebben a mozdonycsere is benne van, de ez kit érdekel? Az utast biztos nem.
Mára a szépen felújított füredi állomásra még mindig öt perccel hosszabb a menetidő a Kék hullám gyorssal, mint annó a Göcsej-expresszel, pedig pontosan ugyanazokon az állomásokon állnak meg és időközben a Kelenföld-Fehérvár szakasz sokat gyorsult. Tapolca helyzete pedig egészen kiábrándító, ma is a 97-essel lényegében megegyező 197 perc az eljutási idő, jórészt azért, mert mert nincs egyetlen olyan vonat se, amely ne állna meg sok helyen – vagy Füredtől lassul be és áll meg mindenhol, vagy minden második településen végig a parton.
Érdekes a vidéki nagyvárosok helyzete is. Győrbe minden pályagyorsítás ellenére a Railjet ma pont annyit tud, mint 99-ben az Eurocity vonatok, de itt legalább a kilencvenes évek elején volt több mint negyed óra gyorsulás. Szeged lényegében a rendszerváltás óta változatlan 140 perc környékén, de ez még jónak is számít.
Debrecenbe öt perccel hosszabb az eljutás ma, mint 1991-ben, Miskolcra 10 perccel volt gyorsabb a Tokaj-expressz a mai intercityknél, Pécs pedig kerek negyed órát bukott, a Mecsek-expressznek elég volt 160 perc, a mai IC-knek 175 kell.
Időközben minden nagyvárosba odaért a sztráda, nem kell olyan sok magyarázat ahhoz, hogy miért terelődött át a forgalom nem is része – pedig a jegyárakról még nem is beszéltünk.
