A Marvel’s Midnight Suns egy videójátéknak álcázott szuperlátványos interaktív film, ami még a totálisan laikusokat is elcsavarhatja. Mutatjuk, hogy miért.
A szuperhősök korát éljük, ez nem is lehet kérdés! No, nem arról van szó, hogy köpenyes igazságosztók rohangálnának az utcákon, bár nyilván erre is volna igény. Hanem arról, hogy az ilyen témájú filmek, könyvek, képregények és egyéb szellemi alkotások tarolnak.
Ezeket úgy falják a népek szerte a világon, mint a Medveember a mézet, és a sorból nyilván a videójátékok sem maradhatnak ki.
December elején, érezhetően a karácsonyi őrületet célozva jelent meg ez utóbbi csoport legfrissebb darabja, a Marvel’s Midnight Suns. Az ilyen játékoknál sosem tudhatja az ember, hogy valódi értéket képviselnek-e, azaz tényleg élvezetesek-e, vagy csak a kaszát kapták elő fejlesztők, hogy lenyúzzanak még egy bőrt a rókáról, és kifosszák mindazokat, akik vagy akiknek gyerekei szeretik a szuperhős univerzumokat.
Mert hát ne legyenek kétségeink, ezt a programot se időzítették pont mostanra, ez papíron tipikusan olyan stuffnak tűnt, amit be lehet tenni a fa alá, és reménykedni, hogy beválik. Lehetőség nyílt kipróbálni, és nyilván az érdekelt, hogy érdemes-e beruházni rá, ki járhat vele jól, mennyi ideig élvezetes, és annak mennyire szórakoztató, akit ez az egész szuperhős világ nem nagyon mozgat meg.
Interaktív film
Az alapsztori meglehetősen banális: A világ elfoglalására törekvő gonosz Hydra csoport életre kelti a méggonoszabb Lilithet, a démonok úrnőjét, hogy együtt igázzanak. Velük szállnak szembe a jó szuperhősök, köztük a The Hunternek nevezett figurával, akit egyébként a halálból hoztak vissza, és aki nem mellékesen a már említett Lilith anyó édesgyermeke (volt).
Új főhős debütál: Hunter! Az ő karaktere körül bonyolódik a történet.
Ezt a Huntert kell terelgetnünk, aki a többi jó hőssel együtt egy Abbey-nak nevezett, egy középkori apátságnak kinéző mikrodimenzióban tölti az idejét, és onnan ruccannak el néha ide-oda, hogy megküzdjenek a Hydrával, a különféle rémpofákkal, és persze Lilith-tel a végén.
A játék nagy része ezen a Abbey nevű helyen zajlik, ahol a többi szuperhőssel kell beszélgetni, együtt logikai feladatokat megoldani, és ennek során egy csomó mindent meg lehet tudni róluk, a háttértörténetükről, motivációikról. Ez a rész nyilván azok számára lehet különösen izgalmas, akik szeretik a szuperhős világot, hiszen feltűnik a Vasember, Dr. Strange, Captain Marvel, Penge is többek között. Ez eddig nem hangzik túl izgalmasan, igazából nem is az, de a látványvilág, a grafika nagyon jó.
A beszélgetések, közös időtöltések, cselekedetek mind-mind aprólékosan megtervezettek, a készítők sokat variáltak a kameraállásokkal, bátran használták a különféle effekteket, és emiatt a végeredmény olyan, mintha egy profi animációs filmet néznénk.
Ez a kedves hölgy a főellenség.
Ráadásul egy olyat, amiben a történéseket bizonyos korlátok között maga a játékos alakítja. Itt nem tét nélküli a dolog, mert ha sikerül felfedezni az apátság titkait, mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, akkor az nagy segítséget jelenthet a küzdelmek során.
Leszámolni a gonoszokkal
Az ismertető szerint a stílusa “taktikai-RPG”, amiből már lehetett sejteni, hogy nem egy belső nézetes akciójátékot vagy open world MMORPG-t kapunk. A gonoszokkal zajló összecsapások egy teljesen külön elemet képviselnek a Marvel’s Midnight Sunsban.
Gyakorlatilag egy körökre osztott stratégiai játékról van szó, ami nagy vonalakban olyan, mintha a sakkot és a pókert vegyítenénk. Az ügyességre, reflexekre nincs szükség, csak az ész és a szerencse dönti el az összecsapások sorsát.
A harcrendszer kiváló!
Természetesen minden egyes megnyert küzdelemmel lépünk egyet előre a sztorivonalban, vannak mellékfeladatok, amelyeket nem kötelező teljesíteni, de magától értetődően jól jönnek az itt megszerzett jutalmak a későbbiekben. A hősök fejlődnek, és mi dönthetjük el, hogy milyen tulajdonságaik, képességeik váljanak jobbá, így a saját harcmodorunkhoz igazíthatjuk a csapat erősségeit.
Kihívás és kezelés
A program nagyon helyesen nem dob a mély vízbe, hiszen egy viszonylag hosszú, és részletes oktató szakaszt is beiktattak. Ennek során mindent részletesen elmagyaráznak, és egyébként is tele van a szoftver segítséggel. Az irányítás rendben van, magától értetődő minden, és hamar bele lehet jönni a vezérlésbe. Viszont sajnos itt kell megjegyezni, hogy a program magyarul nem tud, legalábbis egyelőre, mert az mindig benne van a pakliban, hogy egy frissítéssel orvosolják a hiányosságokat.
Felbukkannak a jól ismert hősök.
A kihívást nagyon jól eltalálták, mert több nehézségi fokozat van, de még középső szinten is igen-igen sokat kell küzdeni egy-egy győzelemért. Viszont számtalanszor újra lehet próbálkozni a vesztett csaták után, és előbb-utóbb az ember azért megtalálja a nyerő utat a sikerhez. Nintendo Switchre, PlayStationre (PS4, PS5), Xboxra (One, Series S, Series X) és PC-re készült el. Ez utóbbinál a gépigény nem olyan vészes, de tény, hogy kell hozzá olyan masina, amiben van dedikált videókártya.
A látványvilág pazar!
Én egy épp teszten lévő Asus ROG Flow X16 segítségével próbáltam ki, ami egy igazi notebook vadállat, és így minden beállítást maximumra lehetett húzni. Akadás ilyenkor sem tapasztalható, bugokat nem produkált, szóval az optimalizálást jól megoldották.
Vélemény – Marvel’s Midnight Suns
Warhammer podcastokra alszom el, bármikor meg tudok nézni egy hosszú videót Star Wars fénykardjainak gyártásáról, szívesen olvasok több oldalas elemzéseket a balrogok emésztéséről akár, szóval tényleg egy sci-fi és fantasy rajongó vagyok, de ez a szuperhős világ engem sosem csavart el. Mindig is idegesített az inkoherens univerzum, amiben mindenféle logika nélkül dobálják be az innen-onnan összelopkodott elemeket. De ettől függetlenül a Marvel’s Midnight Suns-t nagyon élveztem! Többször is sajnos a hajnal a gép előtt ért, de hát nem bánok egyetlen pillanatot sem, amit a társaságában töltöttem.
Kicsit olyan, mint egy profi animációs alkotás.
A hangulata remek, a megvalósítás kiváló, a látványvilág szédületesen jó, és a harcrendszert is eltalálták. Vér, belezés, horror elemek egyáltalán nincsenek benne, erőszak és agresszió is csak a szokásos szuperhősfilmes szinten.
Szóval akár egy gyerek is megpróbálkozhat vele, és akár az is szuper program lehet, ha a család közösen játszik.
A logikai feladatokat együtt is meg lehet oldani, és tényleg kicsit olyan az élmény, mintha egy (igaz jó hosszú) filmet együtt nézne meg a család. A Marvel’s Midnight Suns a két ünnep közötti időszak ásza lehet, amikor a megszokottnál több időt tudnak egymás társaságában tölteni a családtagok.
Megéri az árát! Irgalmatlan sok időt lehet vele eltölteni még úgy is, ha az ember nem fan.
25 000 forintba kerül az alapváltozat, ami nem kevés pénz, de szerintem ennyit gond nélkül megérhet. Személy szerint nekem abszolút pozitív csalódást okozott, és az életben nem gondoltam volna, hogy valaha ennyi időt el fogok tölteni szuperhősök társaságában.
A Marvel’s Midnight Suns játékot egy Asus ROG Flow X16 laptopon próbáltam ki, nagy köszi az Asusnak ezért!
