A mindenki főszereplőivel a 30 év alatti sikeres 30 magyarról készült összeállításunk fotózásán beszélgettünk. A sikeres fiatalok listája májusi számukban található. Az interjúból nem fért bele minden a lapba. Az Oscar-díjas Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka megváltozott mindennapjaikról, a siker kezeléséről, a tanulás fontosságáról beszéltek. Meg arról, hogy itthon szeretnének maradni.
Hova jártok iskolába?
Hais Dorottya: A Herman Ottóba járok általánosba, és majd a Berzsenyibe szeretnék menni gimnáziumba.
Gáspárfalvi Dorka: A Táncművészetibe járok, valószínűleg ott fogom folytatni a tanulmányaimat a gimnáziumban. De ha esetleg mégsem, akkor az Apáczai Csere Jánosba szeretnék menni.
Mennétek külföldre? Élnétek külföldön?
HD: Nyáron fogok kimenni másfél hónapra vissza Amerikába. Emellett minden hónapban járok egy hétre külföldre szomszédos országokba vagy Hollandiába, edzőtábor vagy versenyek miatt. (Dorottya a filmezés mellett műugró is – a szerk.) Én utazok rendesen külföldre. Felnőtt koromban itthon szeretnék maradni Magyarországon, nem tervezek külföldi munkát.
GD: Én nem szeretnék sokáig kint lenni, mert ez az otthonom, itt születtem, nem szeretném elhagyni, és a családom sem. A szüleim miatt sem mennék ki hosszabb útra. Viszont forgatni nagyon szívesen kimennék, valószínűleg így is lesz a jövőben.
Mindketten kaszkadőrködtök is.
GD: Öt-hat éves koromban kezdtem el reklámfilmekben és filmekben szerepelni. Hatévesen kaptam meg az első komoly filmszerepet, Szabó István Az ajtó című filmjében játszottam Helen Mirren gyermekkori énjét.
A kaszkadőrködést hogy kell elképzelni, átmentek például a tűzön?
GD: Olyat csak a felnőttek csinálnak, gyereknek nem engedik.
HD: Nekem olyan volt, hogy fuldokolni kellett vízben, és mivel műugró vagyok, hívtak olyanra is, hogy tíz méter magasból kellett vízbe ugrani egy hátast. Mintha beleesnék.
Akár ráestek egy asztalra, és széttöritek testtel?
GD: Simán. Tudom a technikáját, hogy hogyan kell úgy esni, hogy ne fájjon.
Korábbi forgatásokról már ismeritek egymást. A Mindenkibe együtt jelentkeztetek?
HD: Nem, amikor megláttuk egymást a castingon, mondtuk, hogy hű, de menő lenne, ha pont mi kerülnénk be ketten.
GD: És így is lett.
Mennyire változott meg az életetek a Mindenki sikere után?
HD: Nekem annyira nem, inkább csak annyi, hogy nagyon durván felismernek az utcákon. Megbámulnak mindenhol, bárhova megyek. Néha kicsit zavaró, de ha odajönnek aláírást kérni vagy ilyesmi, az nagyon jól esik. És ez egyre gyakrabban van. Naponta több százan írnak Instagramon, még több százan Facebookon. Nagyon durva, hogy ennyien szeretnek, és kedveseket írnak. Mindennap van egy-két interjú, telefonos, személyes, meg fotózások most.
GD: Nekem abból szempontból eléggé megváltozott, hogy az utcán mindenki felismer, minden egyes nap szembesülök azzal, hogy ha felszállok a vonatra, akkor odajön a kalauz, és autogrammot kér. Már viccelődtem is anyával, hogy mi van, ha nem kéne vennem bérletet, mert annyira nem is kéri. Amikor az iskolából jövök haza, minden egyes nap felismernek a buszon. Már megfogadtam, hogy a leghátsó ajtón szállok fel, mert mindig elől szállok, úgy közelebb van a keleti, ahol leszállok. Megyek át a buszon, és egyszerre öt ember, akik nem ismerik egymást, úgy jönnek oda, hogy úristen, nem te voltál a Mindenkiben? Mondom, de. Többiek: komolyan te voltál a Mindenkiben? Te jó isten, én is meg akartam kérdezni. Öt ember odajön. Ez már eléggé megszokott.
De szerintem ezt úgy kell kezelni, hogy ennyi idősen csak egyszer történik ez, örülni kell neki. Amíg ez van, addig örülünk neki, utána úgyis elmúlik. Majd szépen lecsitul, annak is kell örülni, hogy már nem szaggat mindenki szét minket.
Filmekre nézve is más kicsit: több felkérés van, több interjú. Több ember hív több helyről.
HD: igen, sokkal több a felkérés.
Ezeket el is fogadjátok, vagy a tanulás az elsődleges?
HD: A tanulás meg a műugrás.
GD: A tanulás meg az artistaképző. Most mindenből ötös vagyok, kivéve fizikából, mert abból négyes. De nem baj, most gyúrok arra is, a legelső, hogy tudjak mindent, meg minden témazárót. Az a jó, hogy a filmesek igazodnak hozzánk ebben.
Számítottatok rá, hogy ekkora felhajtás lesz?
GD: Nem. Ugyanolyan volt, mint a többi forgatás. Nagyon élveztem. Minden forgatást nagyon szeretek, de egyáltalán nem gondoltam, hogy ez idáig el fog jutni, és ekkora siker lesz belőle.
Úgy volt, hogy egy évig vágta és tökéletesítette a Kristóf (Deák Kristóf, a rendező), de előtte volt egy-két pótforgatás, mert hiányzott jelenet, nem tetszett neki pár dolog, egy-két pillanat, azt felvettük újra. Utána volt egy év szünet, úgyhogy teljesen elfelejtettük, hogy ezzel lesz valami.
Említette a Kristóf, hogy lehet, hogy versenyekre viszi. Utána csinált egy Facebook-oldalt, arra rakta fel az újabb sikereket. Volt rengeteg közönségdíj, aztán Torontóban és Tokióban legjobb kisjátékfilm-díjat, két Oscar-kvalifikáló díjat kaptunk, utána jelölték Oscárra a filmet.
Óriási dolog volt már az is, hogy a Mindenki egyáltalán Oscarra jelölhetővé vált. Utána Oscarra jelölték, azt már fel sem tudtuk fogni. Szóval, most így képzeld el, azt hogy tudtuk felfogni, hogy megnyertük.
HD: Nem volt olyan nagy dolog ez az egész, el is csitult, nem számítottam rá, törődtem a saját dolgommal, gondoltam, ugyanolyan, mint a többi, lemegy a tévében, néha felismernek az utcákon, aztán ennyi. De ez más volt.
Udvardy Annának (a producer) köszönhetően vitték fesztiválokra, nyertünk díjakat, legjobb főszereplő díjat, és most így megnyertük az Oscart.
Nagyon hirtelen jött ez az egész, hirtelen csöppentünk bele.
Említetted, hogy majd egyszer elmúlik. Számítotok még hasonló sikerre?
GD: Nem számítottunk erre, örülünk, amíg ez van, de persze nem vágyik arra az ember, hogy egész életében szétszagassa a média. Egyszer biztos, hogy el fog múlni, csak kérdés, hogy mikor, lesz-e egyáltalán később olyan film, ami hasonló sikert elérhet. Erre azért számítok.
Tervezek sikereket a filmes pályámon, de fő hivatásnak az állatorvosit szeretném. Nem tudom még, hogy mi lesz, minden héten járok egyszer kémiára, mellette artistaképzős is vagyok, úgyhogy kicsit fárasztó. De tegnap voltam forgatáson is, szóval…
HD: Szerintem sem lesz mindig így. Ez a film lecsillapodik egy éven belül. Aztán jön a következő film vagy reklám, sosem lehet tudni, melyik lesz sikeres.
Ez nem indult olyan nagy filmnek, mint mondjuk a Társasjáték 2 vagy a Maigret felügyelő, amiben szerepeltem Mr. Beannel. Azoknál sokkal jobban azt hittem, hogy lesz valami, mint ebből az ártatlan kis filmből. Ebből kiindulva remélem, hogy lesz még ekkora sikerünk.
