A színészet csábította el a Balettintézetből Marozsán Erikát. Hatvanöt filmben szerepelt, három országban épített karriert, nincs olyan magyar pályatársa, akinek ez sikerült volna. Bár a Szomorú vasárnap című filmmel futott be, egyáltalán nem csak innen ismerhetjük. Ő volt a Terápia Laurája, forgatott Morgan Freemannel, több tucatnyi német filmben játszott főszerepet, majd az utóbbi években a textilművészet és a producerség felé is kikacsintott.
„Az orvosok azt mondták, hogy most már bejöhet az anyukám, mert valószínűleg nem fogom túlélni.” Marozsán Erika negyedikes kisiskolás volt Újfehértón, amikor egy mumpsz okozta agyhártyagyulladással több napig élet és halál között lebegett a debreceni klinikán.
Ha valaki akkor azt mondja az édesanyjának, hogy a lánya szűk húsz év múlva egy Oscar-jelölt film szereplőjeként próbál becsempészni egy egyszerhasználatos kamerát a LosAngeles-i Oscar-gálára, és Julia Roberts áll majd előtte a mosdóban, valószínűleg kineveti.
De lehet, hogy inkább elsírta volna magát, az orvosok addigra tényleg felkészítették a legrosszabbra. Édesanyja akkoriban egy óvoda gazdasági vezetője volt, és az egyik idősebb szakács néni, Erika pótnagymamája jött azzal az ötlettel, hogy a gyöngytyúkleves milyen jó hatással van a betegekre. Bár a kórházba nem lehetett kívülről ételt bevinni, a reménytelennek tűnő helyzet miatt engedékenyebbek voltak az orvosok, a kislány megkaphatta a levest, és hamarosan meggyógyult. „Lehet, hogy valóban annak a levesnek köszönhetem az életemet” – mosolyog Erika. 2001-ben aztán ott volt az Oscar-gálán, és mint az Egy nap története című díjjelölt film főszereplője A-listás hollywoodi sztárokkal ült a nézőtéren. Épp ekkor volt túl a Szomorú vasárnap kirobbanó németországi sikerén, amerikai filmes karrierje pedig még csak ezután indult el.
Fotó: Kleb Attila
Elnöki lakosztályból a villamosra
„Erika Marozsán?” – kérdezte furcsa kiejtéssel egy dél-koreai fiú az éppen néhány barátnőjével beszélgető Erika felé fordulva. A helyszín egy Andrássy úti kávézó terasza valamikor a 2000-es évek elején. „Csak annyit kérdeztem vissza angolul, hogy Dél-Korea?” – meséli a Zoom-interjún New Yorkból, ölében egy csodaszép sziámi macskával. Kiderült, hogy a dél-koreai srác és barátja a Szomorú vasárnap hatására jött el megnézni Budapestet, és mielőtt meg merték szólítani Erikát, fél óráig leesett állal bámulták. Nem hitték el, hogy ennyire szerencsések, hogy alig szálltak le a gépről (még a bőröndjük is náluk volt), máris megpillantják a film főszereplőjét.
„Hirtelen ott volt a képem mindenhol, húszméteres posztereken” – mondja arról, hogy a Szomorú vasárnappal ismerte meg a világ. A közösségi média még csak ébredezett az ezredforduló tájékán, Erika nem szokott hozzá, hogy mindenhol magát látja. Németországban hatalmas visszhangja volt a filmnek. „A premieren négyezer ember ült a legnagyobb moziban, utána ötven újságíró rohamozott meg, és a hamburgi Hotel Atlantic elnöki lakosztályában aludtam, ágyba hozták a reggelit, aztán egy sor interjút kellett adnom.” Akkori párja azt mondta, olyan, mintha Julia Robertsszel lenne a Sztárom a párom forgatásán.
„Amikor ennek az egész körútnak vége lett, bennem olyan rezgésszám volt, hogy azt hittem, szívinfarktust fogok kapni.”
A New York és Budapest között kétlaki életet élő Marozsán Erika karrierjéről, a balettinézeti évekről, kedvenc filmjeiről, hollywoodi ügynökségéről, zongora iránti szeretetéről, valamint varrógépéről is mesélt. A teljes portré a téli Forbes Life-ban olvasható.
