Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Ilyen a tökéletes agritourismo hibátlan natúrborokkal – ami mégsem prosperál. Toszkanában jártam

Képzeljük el a csodás toszkán tájat, egy meredek hegyet kacskaringós, keskeny betonúttal, erdőkkel, biodinamikusan művelt szőlősorokkal és olíva ültetvényekkel. Tradicionális toszkán kis villákat a hegyoldalban – amelyek bérelhetők –, medencés terasszal, ahonnan gyönyörű a kilátás reggelizés közben, egy kis delikáteszt, ahol nemcsak megvehetjük, de ebédre el is fogyaszthatjuk a környék kistermelőinek finomságait. Lovastúrákat, jógatáborokat, keramikus workshopokat a környéken. Agritourismo a javából – remek natúrborokkal és mégis, komoly anyagi kihívásokkal. Még a tulajdonosnak is úri hóbort lenne? A Fattoria Lavacchioban jártam.

„Nem vagyunk toszkánok, még csak vidékiek sem. És nem is munkát kerestünk magunknak, hanem egy otthont, egy birtokot, ahol évente néhányszor összegyűlhet az egész család, lovagolhatunk, jól érezhetjük magunkat” – mondja az olasz Faye Lottero 110 hektáros birtokának borászatában ülve. A 40-es éveiben járó alacsony termetű nő, miközben beszél és borokkal kínál, folyton fel-alá mászkál, és a telefonja sem csillapodik le egy pillanatra sem. Láthatólag nem pihen itt, hanem dolgozik.

A jó élet – a jó bor. Bánlaki D. Stella sorozata.

„A szüleim számos helyen körülnéztek, de egy birtok sem tetszett nekik igazán. És akkor ide jöttek Firenze közelébe, és itt találtak egy szélmalmot is. Sorsszerű volt, mivel annak idején egy szélmalomban volt az esküvőjük. Szóval azonnal beleszerettek”

– mondja tovább a 70-es években játszódó sztorit két halaszthatatlan ügy elintézése között.

Csodás toszkán táj, a 110 hektáros Lavacchio Birtok

Megvették. Aztán az erdővel, olíva- és szőlőültetvénnyel rendelkező, de például folyóvízzel rosszul álló birtokot egy igazgatóra hagyták, a család pedig folytatta életét Monacóban, és alkalmanként összegyűlt a hegytetőn Toszkanában, hogy élvezze az életet. Volt biztos hátterük: mint később megtudom, a Lottero család fagyasztott tengeri herkentyűk terén a világ egyik legnagyobb forgalmazója; vállalatuk, az Atlas Maritime több mint negyven éve működik sikeresen.

Faye és testvérei persze akkoriban még gyerekek voltak. A lányból később jogász lett és hozzáment az AS Monaco egy focistájához, aki mellett rátalált a francia borok világára is. A 90-es évek végén rájött: nincs visszaút. Megbeszélte apjával és férjével, amit kitervelt: rövid jogászi pályafutását hátrahagyva Olaszországba költözik, és megpróbál csodát tenni a bor- és olajkészítés terén is jó potenciállal bíró birtokon, amin gyerekkora legszebb éveit töltötte.

Medence az agritourismo központjában

A Fattoria Lavacchio ma valóban egy csoda. Képzeljük el a csodás toszkán tájat, egy meredek hegyet kacskaringós, keskeny betonúttal, erdőkkel, 40 hektáron biodinamikusan művelt szőlősorokkal, további területeken olíva ültetvényekkel. Tradicionális toszkán kis villákat a hegyoldalban – amelyek bérelhetők –, a medencés teraszt, ahonnan gyönyörű a kilátás reggelizés közben, egy kis delikáteszt, ahol nemcsak megvehetjük, de ebédre el is fogyaszthatjuk a környék kistermelőinek finomságait. Lovastúrákat, jógatáborokat, keramikus workshopokat a birtok területén, és persze a szélmalmot. Agritourismo a javából – ez ma a birtok, amit 1999 óta Faye vezet, erős kézzel és láthatólag sok munkával.

Nyilván, az út nem volt egyszerű, még úgy sem, hogy a család jól prosperáló halászati vállalata megmaradt Monacóban. Faye viszont mezőgazdaságot kezdett tanulni és idővel elküldte a korábbi borászt – a borok készítését már jó ideje ő vezényli. Amikor a régi borospincében járunk, összefutunk a szőlésszel is, aki hosszan sorolja, a világ hány pontján szerzett tapasztalatot. Dolgozik melette új borász is, és Faye nem is hívja saját magát sem borásznak, sem birtokigazgatónak. Névjegykártyáján a nem mindennapi „Owner & Wine Artistic Director” titulus szerepel.

Faye Lottero franciaországi jogászból lett toszkán birtokvezető

Mégis, újításai az évek során fokozatosan hozták el az egyre erősebb természetközeliséget, és ami a Fattoria Lavacchio borainak stílusát illeti, az egyediséget. 2005-től spontán erjesztik boraikat, 2010 óta nem használnak ként, közben bio művelésre, az elmúlt három évben pedig biodinamikusra váltottak. Különleges natúrboraikat Európa különböző országaiba exportálják, valamint Kanadába és Japánba, amellett, hogy belföldön és persze 40 szobás szálláshelyükön helyben is értékesítik.

Kénmentesen, évtizedeken át

Faye láthatóan nyughatatlan természet, ugyanakkor élvezi, amit csinál. Ahogy beszélgetni kezdünk a borászat tövében, megmutatja a hatalmas, háromszáz éves libanoni cédrust, ami a logójukon is látható, és bemutatja édesapját is, aki hol itt, hol Monacoban segít. Aztán borokat kezd bontogatni, és kóstolunk.

A Lavacchio szőlőterületei a Chianti Rufina apelláción terülnek el, 450 méterrel a tengerszint felett, főleg agyagos és meszes talajon. Alacsony tőketerheléssel dolgoznak, kézzel szüretelnek, majd a szabadban felállított, hűthető tartályokban hagyják maguktól erjedni a borokat. Puro nevű borcsaládjuk, amelybe két petnat is beletartozik, egyáltalán nem kap ként. „Ezeket a borokat mi komolyan készítjük, de a borok nem veszik túl komolyan magukat” – mosolyog Faye.

Két szuper petnat

Kénmentes petnat nem sok létezik, kicsit szkeptikusan fogadom én is, de tetszik. A trebbiano szőlőből készülő Puro Bianco és a sangiovese alapú Puro Rosato igazán jó ivású, gyümölcsös, technológiailag hibátlan borok.

A kénmentes sorban a csendes borok között a szűretlen Chianti Puro 2020 igazán gyümölcsös, tiszta, és klasszak a savai, kerek tanninjai mellett grafitos jegyekkel domborít.

A Chianti Puro Riserva 2015 kezdetben picit fülledt, úgyhogy fel is teszem a kérdést: mit tapasztalnak, meddig tartják magukat a kénmentes borok, hogyan alakul esetükben az érlelés?

Faye nem is gondolkodik el a kérdésen, azonnal felpattan, hogy előkeressen egy régebbi évjáratot és megmutassa. Végül egy 2012-es Chianti Riserva poros palackjával bukkan fel, és már bontja is ki. A teljes egészében sangiovese szőlőből készült bor aztán lassan nyílni kezd a pohárban és csodás komplexitás kerül elő belőle. Érett erdei bogyós gyümölcsök, érett tanninok társulnak közepes testéhez, jó hosszúságához, 13,5%-os alkoholával együtt is jó egyensúlyban és harmóniában van, kilencévesen is. Meggyőz.

Egy igazi Chianti Rufina, háttérben a 300 éves libanoni cédrussal

Másik, valamivel magasabbra pozícionált, terroir fókuszú termékcsaládjuk, a Cedro kap némi ként. Ebből a sorból a Chianti Rufina 2019 hűvös stílust képvisel, közepes testét szép savak, bársonyos textúra egészíti ki (12 euró). Mellette a 2016-os Chianti Rufina Riserva picit vaskosabbnak tűnik és több szerepet kapnak benne a terroir jegyek, főként az ásványosság (18 euró).

A birtok csúcsbora a Ludié (50 euró). Ez a 2011-ben szüretelt, 14,5%-os alkoholtartalmú sangiovese egy 1963-as ültetvényről származik, nagy olasz tölgyhordóban érlelődött, és ez egyértelműen meg is jelenik tercier jegyeiben. Jelentős tannintartalmát pszeudo-édes jegyek kísérik; koncentrált, nagy bor és szinte még mindig fiatal. Harmonikus, tartalmasságával együtt, vagy annak ellenére is elegáns.

Mindent is csinálni

A borok kóstolása után a késő őszi esőben gurulunk át a birtokon. A szőlőszüret után már az olívaszüretnek is vége – normál esetben egy fáról egy liter olaj készül évente, de idén egy-egy deci lett az eredmény a súlyos fagyokat követő nyári aszályok miatt. Idén nem is annyira bogyószedéssel töltötték idejüket az éppen itt pihenő turisták, inkább a keramikusműhelyben alkottak.

Ahogy lefelé gurulunk, a birtok lovait is meglátjuk. A szélmalom nem működik, elromlott, de hamarosan megjavítják, hogy ősi gabonafajtákat dolgozhassanak fel benne. Ezzel szemben, a delikátesz előtt parkolunk le, ami ebédidőben éppen megtelik.

Delikátesz és bisztró napi menüvel

„Rengeteg munka, csodálatos lehetőségek” – mondja Faye, ahogy leülünk helyi termékeket és a nap leveseit megkóstolni. Főként a disznósajtra vagyok kíváncsi, mert azt mondják, hogy az olaszoknál ez remek tud lenni, és nem is csalódom. „A cél persze, hogy önfenntartó legyen, hogy függetlenedjen a monacói háttértől, de ez máig nem sikerült – vallja be töredelmesen a birtokvezető, amikor az anyagiakra is rákérdezek. – De működnie kell, működni fog, hamarosan.”

Fotók: Fattoria Lavacchio

Oszd meg!