Több millió eurós beruházással, a turistamentes időszak csúcsán, október 2-án nyitja meg egyedülálló koktélbárját a budapesti Four Seasons Gresham Palace, a Múzsát elsőre a Forbesnak mutatták meg. Vezető bartenderük, Rédli Ádám tudja, mit csinál: egy olyan londoni hotelbárban edződött, az Artesianban, amit egymás után négyszer választottak meg a világ legjobbjának, és ennél is többször szerepelt a világ ötven legjobb bárját rangsoroló listán.
A Múzsa nevű, a hotel földszintjén, a Mérleg utcára nyíló bejárat közelében kialakított lounge-ban a 15 signature ital most egyszerre szól az aktuális trendekről (azaz előnyben a gin, a tonic, a rum) és a lokációról (azaz magyar jellegzetességek és budapesti asszociációk). Mindezek egyedi, Varga kristálypoharakban, 3-5 ezer forintos átlagáron, egy utánozhatatlan miliőben. Utóbbi elcsépeltnek hangzik, és hallatán talán rögtön kortárs belsőépítészek indusztriális karriercsúcsát vizionálja az ember, de itt ugye a hazai szecesszió egyik legkiemelkedőbb épülete, a Világörökség része, maga a Gresham palota adja a hátteret.
Az épületet egyébként az Ománi szultánság vásárolta meg 2011-ben, a szállodát 2004 óta folyamatosan a torontói Four Seasons Hotels Inc. üzemelteti, az igazgató francia.
A hotel az utóbbi években átlagosan 60 százalék feletti kihasználtsággal ment – a járvány és a határzár óta örülnek, ha elérik a 10 százalékot.
A Múzsa áprilisra tervezett megnyitását is a járvány miatt tolták el – külföldön rekedtek a Spanyol- és Olaszországból rendelt bútorok, egy időre be is kellett zárni, de az akkorra leszerződött 18 fős csapatot azóta is tartották, online tréningekkel motiválták.
„Amit csinálunk, azt a kifejezést mostanában sokat halljuk: előre menekülés
– mondja a szálloda PR-vezetője, Ilosfai Krisztina, amint körbekísér az átalakított belső térben. – De a lobby-bar terve megvolt 2017 óta, az előkészítést pedig tavaly júniusban kezdtük.”
A név például szándékosan lett magyar, és a projektösszegbe még az is belefért, hogy külföldiekből álló fókuszcsoporttal véleményeztessék. „Egzotikusnak tartották, a zséről Gábor Zsazsa miatt is tudják, hogy magyar, és miután elmondtuk nekik, hogy úgy kell kiejteni, mint a pleasure szót, már nagyon szerették” – mondja Krisztina. A szó persze az épület építésének időszakát, az aranykort, és a századforduló nőalakjait is meg kívánja idézni, a bár pedig azt a pezsgő életet, aminek akkoriban a Gresham Kávéház is helyszínéül szolgált – itt állt az ország első pódiumszínpada is. Éppen ezért most a tereket úgy szervezték át, hogy belépve a recepció be- és kicsekkolási káosza helyett maga a gyönyörű épület és a bár asztalai fogadják az embert. A magyart is.
Halló! Egy kristálypohár-készletet
vennék!
A szálloda, amelynek 60 százalékban amerikai vendégei vannak békeidőkben, az egyetlen magyarországi, amely szerepel az amerikai Forbes Travel Guide listáján, és már az előzetesen közzétett 2021-es listán is ötcsillagos minősítéssel bír.
Ugyanakkor nem titkolt, és talán nem is annyira elérhetetlen cél a magyar közönség bevonzása is – ezt a szálloda étterme, a Kollázs eddig is jól csinálta 80 százalékos magyararányával. Ebben az utóbbi időszakban extrán odafigyeltek a magyarkompatibilis árakra és kínálatra, így tudják tartani a tavalyi forgalom 30–40 százalékát.
A Múzsában a hazai közönséget a koktélokon és a miliőn túl leginkább talán az ázsiai fúziós ételekkel próbálják becsalni: Krisztina elmondása szerint a távoli ízekre van itt igény, és ezek egyébként is jól párosíthatók koktélokkal és tokaji borokkal. A kultúrmix az italokban is visszaköszön, van például olyan, amiben a japán sake a tokaji aszúval találkozik.
A bárban minden kicsit a magyarság és Budapest megmutatásáról is szól: az ország valószínűleg legnagyobb, nyilvános és kóstolható aszúgyűjteményén túl, az ételekbe és az italoka burkolt kulturális utalásokon át, a kifejezetten a hely számára készített Herendi porcelán étkészletig mindenben találhatunk valami magyart.
A bárból nyíló ajtón át például nyugodt körülmények között, előre egyeztetett időpontban, sommelier vezetésével lehet különleges pálinkákat és magyar borokat kóstolni, azokról tanulni. Itt egy kisebb Herendi és egy Varga kristály portfólió is kiállítóteret kapott.
A szuvenírshop helyett mondjuk a Gresham egy sajátos verziót választott. A helyiség egyetlen falitelefonján mindössze két szám hívható: az egyik Herenden, a másik a Vargánál csörög.
Aszút is lehet venni, kivételeset is: az 1912-es Oremus fél literje 990 ezer, a Royal Tokaji 2008-as Esszenciájának 1,5 literes palackja 30 millió. Azt persze senki nem gondolja komolyan, hogy ennek akad majd ott gazdája.
A bár másik
különálló, üvegajtóval elegánsan elválasztott helyisége is a távolról érkezett
szállóvendégeknek kedvez: itt a concierge ül majd, hogy megtalálja a
legizgalmasabb programokat számukra. De akad itt sakkasztal, könyvválogatás, egy
üvegfalon át pedig nézni lehet, ahogy a bartender a speciális, egyelőre egyedül
ebben a hazai bárban megtalálható spéci forgó lepárlóval (Rotavap) dolgozik,
akárcsak Dexter a laboratóriumban.
Bao kolbásszal,
Herendin
A fiatal Györffy Árpád az Alabárdos, az Arany Kaviár, külföldi Michelin-csillagos éttermekben eltöltött gyakorlatok után került a házhoz, nemrég a Masterchef VIP tévéműsorban is szerepelt, és konyhafőnökből lett októberben a ház executive chefje. Ez a pozíció az elmúlt öt évben itt nem volt betöltve, neki pedig nincs ilyen jellegű tapasztalata, de láthatóan eltökélt: legutóbb négy napig a genfi Four Seasons japán konyháján is edzette magát, mielőtt belevágott a barfood szervírozásába.
Hogy a magyar-japán fogások kinek jutottak eszébe a házon belül, arra már senki sem emlékszik, de az világos, hogy fingerfood, azaz az italozáshoz passzoló kisebb-nagyobb falatok formájában kerülnek elénk, és úgy vannak kitalálva, hogy többen is osztozkodhassanak rajtuk. A tengerisügér sashimi yuzus szójával érkezik, a yakitorin többek között sertés hasalja van és savanyított medvehagymaterméssel készül el, a házi készítésű bao buciba mangalicakolbászos-hagymás töltelék kerül, a wagyu steakhez padlizsánt adnak, a gyoza tésztabatyut kacsával töltik.
Mindezek 1500-4500 forintos áron tényleg inkább italkísérő mennyiségek, a wagyu is inkább minősége és nem mennyisége miatt a legdrágább tétel 6500 forintért.
Az edamame rágcsával és a sakurával tálalt tofuval a vegákra, vegánokra is gondolnak, de az allergéneket sehol sem tüntetik fel – ehelyett inkább megkérdezik a vendéget az igényeiről, amolyan Four Seasonös-gondoskodó hozzáállással.
A fogások szépen helyezkednek a kifejezetten a bár számára készített tálakra és tányérokra – a Herendinek egyébként is van ázsiai ihletésű kollekciója, de itt ezt nem erőltették.
Legjobb 50
Hogy cél a világ legjobbjai közé kerülni, az nem titok sem házon belül, sem házon kívül, ezt Krisztina ki is mondja.
Normál körülmények között Budapestnek minden esélye megvan rá, hogy helyszínt adjon a világ legjobb bárjai közül egy-kettőnek, Rédli Ádámot, laza hozzáállását, az eszközparkját, és hát az üzemeltető erőforrásait is számba véve minden adott a sikerhez. Ádám szerint a hibátlan alapanyagokon és a komplex összeállításokon túl storytelling is kell ahhoz, hogy globális szinten méltassák az ember munkáját, vagyis hogy a hely élményt, kultúrát, eseményt is kell, hogy adjon. Ezt a koktélokhoz társított és személyesen elmesélt történetek meghozzák majd – minden italnak van egy múzsája és egy sztorija –, és élőzenével, egy szakember által összeállított tematikus estekkel is rá fognak játszani a bárkultúrára.
Más kérdés, mi lesz addig, amíg a turisták visszatérnek a városba. Ádám azt mondja, bármilyen koktélt elkészítenek és személyre szabnak, senkire sem szeretnék a saját verzióikat ráerőltetni, remélhetőleg az egyszerűbb gintonicot reális áron adják majd. Az is fontos lépés lesz, amikor a Mérleg utcai kaput kinyitják – hát még, ha majd az az utca is sétálóutcává avanzsál –, és a vendégeknek nem feltétlenül a hotel belsején át kell megközelíteniük a bárt. A bárkultúra fejlődik itthon, a jó bárokra van már igény, a jó hotelbárokból pedig főleg elbírunk még párat.