Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Kisestélyi és babakocsi – A kurátor, aki felrázta a magyar kortárs művészetet

Mit csinál egy kurátor és  milyen a jó kortárs kiállítás? Hogyan lehet közelebb hozni az emberekhez a kortárs műveket, hogy “az ilyet én is tudok”-hozzáállás helyett narratívát, egyfajta mankót kínáljanak arra, ami körülöttünk zajlik? És mindezt hogyan lehet összeegyeztetni az anyasággal? A 43 éves Somogyi Hajnalka kurátor pályája ezekre a kérdésekre is választ kínál.

Hajnalka idén debütált a legbefolyásosabb magyar nők Forbes-listáján. Huszonévesen lett a Trafó Galéria vezetője, majd első és azóta is egyetlen magyarként végezte el a világ egyik legelismertebb kurátori képzését New Yorkban. 2015-ben mindenféle állami támogatás nélkül kollégáival megalapította a tudatosan különutas, független kortárs művészeti fesztivált, a budapesti Off-Biennálét, amelynek idén már a harmadik kiadását tartják, és amely egy nagyon nehéz helyzetben rázta fel a hazai kortárs művészetet. 

Magyar rendszámú autó gördült be 2016 decemberében a ljubljanai Best Western Hotel Slon bejáratához. A volánnál Somogyi Hajnalka ült, vele a budapesti Off-Biennálé többi szervezője – a babaülésben pedig Hajnalka akkor hét hónapos kisfia, Illés. A csapat az Igor Zabel-díj átadására érkezett a szlovén fővárosba, a díjátadó pedig a patinás Moderna Galerijában volt, igencsak reprezentatív keretek között. (Az Igor Zabel-díjat azok kaphatják meg, akik Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában hozzájárulnak a képzőművészet mélyebb nemzetközi megismertetéséhez.) Hajnalka másnap este elegáns fekete ruhában tartott előadást az Off-Biennáléról, míg pár órával korábban, a gálát megelőző konferencia alatt még a kisfiát tologatta a szemerkélő hóesésben.

„Nem volt egyszerű – mondja –, de úgy éreztem, olyan nincs, hogy erről az útról lemaradjak, fontos, hogy együtt legyek a többiekkel.”

„Az egész utazás olyan volt, mint egy road movie vagy egy osztálykirándulás” – emlékszik vissza nevetve Erőss Nikolett, aki az Off egyik kurátoraként szintén ott volt Ljubljanában. Útközben gyereket etettek, Illés napirendjéhez igazították a logisztikát. „Az offos munka során egyébként is hozzászoktunk, hogy a gyerektől az autóig mindent magunk oldunk meg, a parkolást is, sőt az autóhoz az alkatrészeket is mi szerezzük be.” Utóbbit Nikolett már csak analógiának említi közös munkájukra. „Ljubljanában éreztük először, hogy komoly nemzetközi perspektíva van a munkánkban, abban a nemzetközi közegben találtuk magunkat, ahová mindig vágytunk.”

Fotó: Orbital Strangers

Arra, hogy ezt valóban elérték, nemcsak a ljubljanai díj a jó példa, hanem az is, hogy Hajnalkát tavaly decemberben a kortárs művészet legbefolyásosabb szereplői közé is beválogatták: 96. lett a nemzetközi ArtReview Power 100 rangsorban. A listán az év legfontosabb témáit szedik össze: Londonból nézve is elég érdekes lehet Magyarország kulturális-politikai helyzete, és azt értékelték, hogy az Off-Biennálé erre milyen választ ad, milyen a civilek munkája – mondta a díjról.

„A kortárs művészetben az az izgalmas, hogy a története még nincs megírva, komoly tétje van, hogy kurátorként mit emelsz ki. Ez egy élő, folyamatosan változó terep, te magad is alakítod, amikor egy kiállítás megrendezésével kirajzolsz egy tendenciát, a köztudatba emelsz egy-egy életművet, új irányzatot” – mondja a munkájáról.

Saját kurátori hangjának megtalálásához nem vezetett könnyű út: devizahitelből tudta finanszírozni New York-i tanulmányait, amely aztán egész pályáját meghatározó, pozitív élmény lett. Diplomájának megszerzése után hiába várták tárt karokkal New York egyik legmenőbb kortárs galériájában, ő mégis hazajött, és 2015-ben kollégáival megszervezte az első Off-Biennálét, majd két évvel később a második kiadást is megtartották. A szervezés alatt is sokat tanult, és bár azt mondja, ő van a szervezési pókháló közepén, amikor csak szóba kerül az Off-Biennálé, külön kiemeli, hogy ez közös munka. Az Off csapatának több meghatározó tagja a Ludwig Múzeum egykori  – vagy mai – stábjából került ki: “Székely Katival és Erőss Nikolettel az első naptól együtt dolgozunk a biennálén, Rothman Gabi és Dragon Zoltán is a kezdő kommunikációs csapatban volt, és az azóta csatlakozó Piringer Patríciával is a múzeumban dolgoztunk együtt annak idején. Persze más intézményekből is beszálltak kollégák: Szalai Bori a Trafóból, Szakács Eszter a tranzit.hu-ból, Nagy Gergő pedig az artportal főszerkesztőjeként. Ez a sokféle tapasztalat az Off-ban összeadódik”.

Hajnalka mindezt a szervezési munkát egy, majd két kisgyermekkel csinálta végig egy olyan szakmában, ahol ” hétfőtől vasárnapig 0–24-ben élet van, a legfontosabb dolgok este hat és tíz között történnek,

ahol meghatározhatatlan, hol kezdődik a szakmai munka, hol a magánélet, és karrierek múlhatnak egy-egy kiállításon, aukción vagy épp meetingen. Az anyaság, különösen függetlenként vagy civilként, nehezen egyeztethető össze a hivatással, és a rendszer általában nem sokat tesz azért, hogy ezt megkönnyítse”. A szerdán megjelenő márciusi Forbes-ból az is kiderül, hogyan érezte magát New Yorkban, hogyan sikerült összeegyeztetnie munkáját a magánéletével, és hogy milyen meglepő kortárs művészeti alkotások sorakoznak a könyvespolcán.

Somogyi Hajnalkáról írt portrécikkünk a magazin márciusi számában olvasható. 

Borítókép: Sebestyén László

 

Oszd meg!

Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.