Egy órán belül elérhető vonattal, kellemes a természeti és az épített környezet, van már hippi szórakozóhely is alter koncertekkel, a szombati piac pedig tizenéve jó sztenderdet hoz az újhullámos termelői piacok világában. Nagymaroson nyugis és komfortos az élet, nem csoda, hogy a 2000-es évek közepétől sokan szívesen települtek oda Budapestről, vagy legalábbis vettek ott ingatlant – amíg találtak. Magyarország kék zónái, legalábbis olyan helyek, amik sokaknak bejönnek – a júliusi, longevity tematikájú Forbesban.
„Az önmagában egy személyes kék zóna, hogy a mi több mint negyvenéves barátságunkat a Szimpla-alapítós kanyar sem tudta kisiklatni.” Bertényi Gábor és Zsendovits „Szimpla” Ábel ismeretsége klasszikus Bütyök–Tutajos-sztori a Tüskevárból. Gyerekkorában Ábelék családjának Balatonalmádiban volt hétvégi háza, Gábor – vagy ahogy ma mindenki hívja, Bert – pedig minden nyáron arrafelé nyaralt a szüleivel, így együtt kezdtek horgászni hét-nyolc évesen.
„Egy csónakban evezve töltöttük a nyarakat” – idézik fel most a nagymarosi Duna¬part közelében.
Bert 2006-ban telepedett itt le, akkor nősült meg ugyanis, és felesége „őshonos” marosi volt. „Előtte is sokat jártunk errefelé túrázni, és én akkor éppen Berlinből jöttem haza, másfél év kinti munka után. A sok urbánus ügybe én már biztosan belepusztultam volna, ha nem vagyok valahogy a természetbe bekötve. Városban élve nagyon hamar működésképtelen leszek, így kristálytiszta volt, hogy ideköltözöm.” Bert tíz éve vált ki a Szimpla csapatából, azóta fenntarthatósági projekteket menedzsel Agri Kulti nevű kutatóműhelyében.
Ábel csak heti pár napot tölt Maroson, pedig egy-két évvel Bert után neki is lett itt ingatlanja. Ugyan szeretné, ha az arány megfordulna, ám közben azt is bevallja: ha nem a pesti belváros közepén, a romkocsmanegyedtől két percre lakna, megőrülne.
„Ez a hely nekem igazi menedék – mondja Ábel –, azonnal zen állapotba kerülök, amint megérkezem, de életem kilencvenkilenc százalékát a Kiskörúton belül töltöttem eddig.”
Nagymaroson hivatalosan nagyjából hatezren élnek, nyáron azonban ez a szám könnyen tizenötezerre ugrik. A város a 20. század elejétől klasszikus nyaralóhelynek számított, már akkor is tömegesen vágytak a budapestiek a hegyoldali vagy folyóparti nyári lakjaikba. Berték háza például a századfordulón a Gerbeaud-előd cukrász, Kugler Henrik nyaralója volt. Kis híján aztán szocialista üdülőközponttá vált a város, komoly fejlesztési tervek születtek, hogy a munkások boldogan ki tudjanak kapcsolódni majd modern környezetben. Mindezt a 70-es években már készülő vízlépcsőtervek húzták keresztbe – végképp mázlijuk a környékbelieknek, hogy végül azok sem valósultak meg.
Tíz erős mondás a két Szimpla-alapítótól a Dunakanyarról:
Az ingatlanárakról: „Budapest belvárosában annyira felmentek az ingatlanárak, hogy egy ottani udvari garzon áráért itt panorámás házikót kapsz, igaz, némi kompromisszummal: fel kell menni a hegyre, és emésztőgödör van csatorna helyett, mivel külterületen laksz. De bevezették a szélessávú netet, tíz perc séta a vonat, tehát nem is kell feltétlenül autót fenntartanod, és madarakkal meg mókusokkal laksz.” (Ábel)
A fiatalok elköltözéséről: „A fiatalok is kevésbé reflexszerűen hagyják el Nagymarost, mint sok más települést. Itt valahogy nem a legelső gondolat, hogy Budapest, London, Bécs vagy Berlin a következő állomás.” (Bert)
Az ingázásról: „Az, hogy egy órán belül kiszámíthatón bent vagy a kötött pályán a fővárosban, nyugat-európai színvonalú emeletes vonattal, versenyképessé teszi Nagymarost még egyik-másik fővárosi kerülettel is.” (Bert)
„Nem mindig van arra hangolódva az ember a vonaton, hogy ötven percet csitcseteljen valakivel. Nekem ezért van egy hatalmas fülhallgató a fejemen, amiben nem is mindig szól a zene. Az is előfordul, hogy egyszerűen alszom, vagy legalább alvást tettetek a vonaton. Ennek is van némi evolúciója: az első években merev mosollyal az arcodon végigtrécseled az ötven percet a semmiről. De persze olyan is van, hogy állati jólesik nyolc mondatot váltani a szembejövő öt emberből hárommal, és máris karbantartva érzitek magatokat.” (Bert)
Arról, hogy kinek való a kiköltözés: „Inkább szellemi szabadfoglalkozásúaknak és vállalkozóknak van értelme kiköltözni ide, akik nem járnak be nap mint nap. Helyben nincs sok munkalehetőség. Hacsak nem vagy kisvállalkozó, és épp nem egy bebíró pestinek téliesíted a 80-as évek óta elhanyagolt faházát.” (Ábel)
A nagymarosi éjszakai életről, pontosabban annak hiányáról: „Nagymaroson este szinte alig van valami nyitva még nyáron is. Kilencig megpusztulsz a napon, aztán mire kikérnéd az első fröccsödet, be is zár a kocsma, télen meg teljesen halott a falu. Felnőtt egy generáció, amelyik már a közösségi médián éli a társasági életét, nagyon sajnálom őket, hogy nincs legalább egy diszkó, ahol akár még táncolni is lehetne, és nem is tudom, nekik mi a bandázás.” (Ábel)
A hely szépségéről: „Newcomerként azt mondhatod, már a kilátásért biztosan megéri ideköltözni, de hidd el, ha eleget látod, ez a rácsodálkozás-élmény elmúlik. A Balaton-felvidéken élő gyerekek sem tudnak mind úszni.” (Ábel)
„Verőce és Kismaros is dübörögnek, de Nagymaros volt mindig is a főváros, itt lehet sétálni egy órán át úgy, hogy nagyjából csak szép dolgokat látsz, ami a budapesti agglomerációban szerintem eléggé egyedülálló.” (Bert)
A Dunáról, ami inkább elválaszt, mintsem összeköt: „A komp ahhoz túl drága, hogy az ember napi szinten használja, igazán számíthatna a lakcímkártya, ha valaki például Nagymarosról Visegrádra jár át mindennap tanítani. Vízitaxi sincs, ami átvinne mondjuk három biciklist a túlpartra. Akinek van kenuja vagy motorcsónakja, annak könnyebb, de nyilván ha a hegyen lakik, máris nem fogja letalicskázni, közösségi csónakház, ahol tarthatná, meg nincs. Az ilyesfajta evidens dolgok nem működnek az egész Dunakanyarban, holott nem is pénzkérdés.” (Ábel)
A hosszú életről: „A mi utcánkban jócskán kilencven fölött halogatnak ki. De úgy ám, hogy pár éve még a hawaii gitárján játszott az egyik szemközti bácsi az utcabálon.” (Bert)
Arról pedig, hogy milyen kék zónás projektre készül Zsendovits Ábel, miért nem vesz részt helyi ügyekben Bertényi Gábor, és hogy mitől személyes kék zóna a Dunakanyar, a júliusi lapban olvashatsz, amit teljes egészében a longevity-nek, azaz a derűs, hosszú életnek szenteltünk. Lapozz bele:
